Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-07-09 / 28. szám
hogy tán a sértett egyéniségre is esik 5 /1 0 rósz krajcár fizetni való, már akkor aztán bántja is. Hanem aki elismeri, hogy azon felekezet, mely jogaival, önkormányzatával s szabadságával a haza jogait és szabadságát három századon át együtt védte, s most már ki is vivta ; egy kis határozati joggal a maga körében bizonyosan bir ; s a mit határoz, ha az ország törvényeivel nem ellenkezik, annak végrehajtására az országos közegek bátran segédkezet is nyújthatnak : már az ilyen felfogású egyénre nézve a hivatolt rendelet se nem sértő, se nem bántó. Ennyit az interpellatióra. Hogy a pénzügyminister felelt-e már ? fog-e felelni ? vagy mit fog felelni, nem tudom; de szerény felfogásom szerint az ügy országos és jogi szempontból igy áll, s a pénzügyminister ur helyén én ilyen form-n fognék felelni. Most, eltekintve az ügynek közjogi oldalától, egészen más kérdés merül fel előttem mint protestáns lelkész előtt, t. i. helyesen hozták-e a superintendentiák ama ha tározatot, hogy a lelkészek ós tanitók által haszonélvezett földekért az adót az egyház fizesse ? Továbbá, hogy a lelkészek, tanitók és egyházak fekvőségei vagy különösen az egyházi tőkepénzek níncsenek-e erősebben tenxelve országos adóval, mint egyéb adóalapot képező magánbirtokok ? mert ez esetben sérelmünk van, ós orvoslásáért zörgetnünk kell. — Majd ezen kérdésekre egykor egy cikkben még fogok felelni. Nagy Ignác m. k. kölkedi ref. lelkész. Az ó szövetség prófétáinak jelentősége korunk prédikációjára. (Folytatás.) Azonban a lelkesült és Önzéstelen honszeretet még semmi előnyt sem nyújthatna a prófétáknak más néptörzsek hazafias hősei felett, ha itt a hazafiság az istenuralmi nagy gondolattal nem volna a legszorosabban összenőve. Némely egyéb különbségtől eltekintve, itt semmi sem észlelhető ama vak szeretetből, mely saját népe nagyságától és fennségétől elbájoltatva, a hátrányokat befedi és elhallgatja. Nálok az ^azság sokkal felebb áll szeretőtöknél; éles látással birnak minden baj iránt, és a mit a szem szomorúsággal és keserű fájdalommal látott, a száj el nem hallgatja. Vallás és kegyesség nélkül virágzó népet nem képzelhetnek; valódi népboldogság és isteni béke együtt jár, a vallási nyomor egyszersmind nemzeti nyomor, és megforditva. Igy a nemzeti remények is vallásos öltözetben jelennek meg; egyoldalii vallásos intézményekért, papuralomért nem lelkesülhetnek, hanem egy nemzeti istenuralomért, egy istenuralmilag rendezett, vallásilag emelkedett és megszentelt nemzetért. Izrael népének, prófétáinak és történetiróinak hazafisága nem egyszer szükkeblüleg rágalmaztatott; ez némi tekintetben megengedhető, de a méltányos kritika azt megfejteni és kimenteni is tudja. Egyetemesség a a messiási reményben, ez a próféták alapgondolata, mire később még visszatérünk. De vájjon nem egyetemes-e a keresztyénség is ? Nem szökelli-eát a nemzetek közti különbséget? S nem kellene-e e gondolatnak a pap személyiségében kifejezést nyernie ? Mindenesetre sajnálatra méltó volna, ha e miatt a haza és népszeretetből folyó kötelességeket magától elutasítaná. Szivet a népért! Ezen intést kiáltja mindenik alak e próféták közül a ker. prédikátornak; szivet az egész népért. Nemcsak egyes osztályokért, társaságokért a nép közt; hanem az egészért. Nemcsak történeti érdekből, vagy a hol a nemzet dicsősége kezdődik, hanem ott is, hol a nép megaláztatását együtt kell szenvedni, vele együtt sirni mint Jeremiás: „gyalázatban fetrengünk, mert vétkeztünk a mi urunk istenünk ellen, mi és a mi atyáink." Ama meggyőze dés, hogy a keresztyénség a nemzetiséggel össze kapcsolandó, és egymásra való kölcsönös hatások a legnemesebb erőket teremtik, ujabb időben mind nagyobb érvényre jutott, habár e feletti vélemények, egyes esetekben, még messze eltérnek is egymástól. Az ó szövetség népénél e kérdés, bár szükkorlátu téren, gyakorlatilag már megoldatott, és e kapcsolatnak legjelentékenyebb képviselői személy szerint épen a próféták. S vájjon a keresztyén, különösen pedig az evangeliumi egyházban nem a lelkész van-e főleg hivatva a keresztyénség és nemzetiség közti összeköttetést önmagán végrehajtani és feltüntetni ? A gyülekezet feletti előkelő kiemelkedése nem szoritja-e működését a lehető legszűkebbre ? Nem ugy tapasztaljuk-e rendesen, minél erőteljesebb a keresztyénség felfogása, annál nagyobb a néphezi vonzalom ? Itt nincs helye e gondolat tovább fűzésének; de azért utalnunk kellett rá, mint a lelkészi működésre nézve nélkülözhetetlen feltételre. Miután a látnokság kettős alapját igy körülirtuk, és beláttuk, hogy az isteni hivatásróli meggyőződés s a haza, nép és gyülekezet szeretete a ker. prédikátorra nézve is szükséges tulajdonok, az összehasonlitást keresetlenül is tovább folytathatjuk, s különösen a próféták lelkipásztorkodását vesszük tekintetbe. A nélkül, hogy egy kifejlett elmélet, vagy törvényszerüleg megállapított intézményekre támaszkodhattak volna, s a külső tekintély minden látszata nélkül (kivéve, hol a látnokság a királysággal egy téren mozog) fogják fel hivatalokat : Izrael őrei és intői, pásztorai és vigasztalói akarnak lenni. Sión falain magasan fennállanak, ós a népet családi és
