Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-07-09 / 28. szám
A 3-dik pont második kérdése az, hogy: „Hajlandóé a pénzügyminister ur Önmaga részérői a nem protestáns vallású pénzügyministernek is átengedni a mindkét hitvallású evang. egyház belügyeire hasonló vagy ellenkező tartalmú rendeletek által gyakorlandó befolyást?" Ez a kérdés az, ami bennünket igen kellemetlenül lepett meg, különösen protestáns embertől és országgyűlési képviselőtől. A pénzügyministerre azért, mert a protestánsok önkormányzati jogát tiszteletben tartja, s határozatukat törvényes erejűnek elismeri: azt rákenni akarni, hogy a protestánsok egyházi ügyeibe bele avatkozott, valóban igen ferde felfogás, minőt G-onda ur józan gondolkozásától épen nem vártunk. Ha a pénzügyminister arra utasította volna közegeit, hogy se kérdjetek se halljatok, hanem a protestáns lelkészeket irgalmatlanul exequáljátok; s ha valamelyik azt mondja, hogy az egyházi földek adóját ne rajtam, hanem az egyház pénztárán s annak kezelőjén, a gondnokon keresd, mert az én felsőbbségem ugy rendelte, akkor se hallgassatok rája, hanem húzzátok le a reverendáját, ne ismerjetek ti semmiféle hatóságot, csak a hol mit találtok vigyétek stb. Ekkor igenis beleavatkozott volna a protestánsok ügyeibe, mint beleavatkoztak a pátens korában, és 1861-ben az általános executió idejében, a mikor az executió a lelkészeket különös gondja alá vette; s a honnét datálódnak máig is némely értelmetlenebb népből álló gyülekezetekben a földadók miatti súrlódások. Mit gondol Gronda ur, akkor avatkozik-e valamelyik minister bármelyik vallásfelekezet ügyeibe, ha annak törvényes határozatait respektálja és azoknak érvényre emelésére segédkezet nyújt, vagy akkor? ha azokat ignorálja avagy keresztül-kasul gázolja ? Részünkről azt hiszszük, hogy ha más vallású pénzügyminister lesz is, de határozatainkat tiszteletben tartja : nem fordul elő vallási sérelem. Ellenben, ha hitsorsosunk kezében lesz is a pénzügy ministeri tárca, ha a mi határozatainkkal ellenkező rendeleteket bocsátana ki: természetesen beleavatkoznék vallási ügyeinkbe, és rajtunk sérelmet -követne el; a minek orvoslásáért az illető helyen azonnal zörgetnénk is. Hogy abban vallási sérelmet fedezzen fel valaki, ha valamelyik magasabb kormány közeg az egyes felekezetek határozatait tiszteletben tartja, erre már csakugyan igen erős nagyító üveg kívántatik ! S ha az egyes felekezetek, mint olyanok, ki volnának vetve a köztörvények védelme alól, s a ministeriumok s egyéb kormányközegek letiltatnának azok védéséről, igen furcsa és cifra viszonyok és veszélyes zavarok keletkezhetnének. Például az erősebb felekezet ismét, mint hajdan, elszedhetné a gyengébbnek egyházi vagyonát, lefoglalhatná templomait stb.. s~a ministerium azt mondaná rá: rám nem tartozik, a felekezetek ügyeibe nem avatkozhatom. Vagy hát ha egyes gyülekezetek papjaikat egy vagy más okból kihordanák, vagy, mint már emlitém, lakását felgyújtanák, vagy con amore agyon ütnék, akkor is vállat vonna a ministerium, s azt mondaná: rám nem tartozik, mert az egész dolog felekezeti ügy ? Most még nem látunk beavatkozást vallási ügyeinkbe, s a kormánynak a támogatásért köszönettel tartozunk, de meglehet eljő az idő, a mint a fekete pontok mutatkoznak a vallás egén, hogy a reactió, ultramontanismus és jesuitismus kezet fogva, többségre vergődnek: akkor hiszem, hogy lesz okunk küzdeni, de addig, mig békén vagyunk, ne lövöldözzünk vaktöltéssel a semmire, ne puffogassunk haszontalanul, és ne fessük falra az ördögöt. „4. Mii szándékozik tenni legközelebb idézett rendeletből származó viszályok és veszélyek elhárítása, s az alkotmányos polgári érzületet bántó ezen sérelemnek orvoslása érdekében?" Felelet: A pénzügyminister semmit. A felelősség a protestáns egyházkerületi gyűléseket illeti, mint a melyek azt határozták, hogy az egyházi földekért járó országos adót az egyházak fizessék. Ha ezen határozat miatt viszályok és veszélyek származnának, azok elhárításának gondja nem a pénzügyministeré, hanem az illető egyházi hatóságoké, s ha a kormány interventiója szükségessé válnék, majd az illető egyházi hatóságok fölkeresik a szintén illető bel- vagy igazságügy ministeriumot, a mely his>zük, hogy szintén segédkezet nyújt. Hogy mennyire sérti és bántja az alkotmányos érzületet a fent idézett rendelet, az egészen az egyéni felfogástól függ. A ki p. o. nem akarja elismerni azt, hogy a protestánsok saját belügyeikben jogérvényes határozatokat hozhatnak, s azt még a ministerium is tartozik tiszteletben tartani, (ámbár azt elismeri hogy a t. c. csizmadia- és takács-céhek a tagokat megadóztathatják) annak alkotmányos érzelmeit bizonyosan sérti, sőt ha e nagy sérelem mellé azt is oda számítjuk, 55*
