Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-09 / 28. szám

séggel, minden nehézség nélkül elvállalták, sőt a szerződésekbe beiktatták az adó terhének viselését; azonban oly helyeken is sokszor hajánál fogva rántják elő a kérdést, s különösen a nép alsóbb osztályánál igen hatalmas izgató szerül használható. Lónyáy pénzügyminister ur valahára végét akar­ván vetni a sok huzavonának, a törvényes protestáns egyházi testületek törvényes végzéseit érvényre emelte az által, hogy ő is elismerte azt. amit soha senki két­ségbe nem vont, hogy t. i. a protestánsok autonomicus testületeik által jogérvényes határozatokat hozhatnak saját egyházi ügyeikben, s pénzügyi közegeit is uta­sitotta, hogy a protestánsok törvényerejű egyházi határozatát ők is tiszteletben tartsák. Ebből áll az egész ügy. Az, hogy a földektől — legyenek bár azok egy­háziak, községiek vagy egyeseké — adót kelljen-e fizetni ? egyenesen az országgyűlés dolga; de hogy az adót az egyházi földektől ki fizesse ? a tulajdonos egvház-e, a haszonélvező lelkész-e ? már ez aztán egészen az autonomicus hatóság dolga, s ha az ügyet eldöntötte, s ebeli határozatát az illető ministerium­mal közlotte; az adóköteles egyént vagy pénztárt megnevezte; az illető ministeriumnak nincs egyéb teen­dője, mint az ily határozatot tudomásul venni,s a sze­rint intézkedni, természetesen az ország kára nélkül. Lónyay i&y tett és a legcorrectebben járt el, másként nem is tehetett. G-onda László országos képviselő ur az ügyet interpellatio alakjában az országgyűlés elé vitte; s az ellen semmi kifogás, sőt szükséges, hogy jöjjünk már valahára tisztába ezzel a kényes és kel­lemetlen ügygyei. De előttünk megfoghatatlan az, hogy Gronda László ur az ügyet ugy tudta felfogni, amint felfogta. Az interpellatio egész terjedelmében közölve volt ezen lapok 2ü-dik számában, tehát nem ismétlem. Az interpellatio első pontja azt kérdi: „ Szán­dékozik-e a mostani pénzügyminister is érvényben tartani hivatalos elődjének e tárgyban kibocsátott rendeletét 1a Felelet: Minek utána az adó-ügyet a tömege­sen egybegyűlt egyházkerületek képviselő testületei tömeges formák melleit határozták meg ; s miután határozataik által az ország pénztára legkevésbé sem károsodhatik, a kibocsátott rendelet továbbra is fenn tartatik. „2. Hogy melyik országos törvényre vagy mely törvényes gyakorlatra hivatkozik ily rendeletek szük­séges igazolása végett?" Felelet: Mindazon békekötésekre és országos törvényekre, melyek a protestánsok önkormányzati jogait biztositják. Különösen azon törvényes gyakor­latra, melyszerint a protestáns egyházmegyék ós kerületek jogkörébe tartozott és tartozik a papi és tanitói dijak megszabása, azoknak sértetlenül fönntar­tása, behajtása; mely jog gyakorlatában a protestáns egyházi hatóságokat az országos közigazgatási köze­gek emberemlékezet óta mindig gyámolitották. Megjegyezzük itt, hogy a protestánsok kormány­zótestületei maguknak a kormányzottaknak kifolyásai, s a képviselet itt tökéletesebb,mint az országgyűlésen, mert mig az oda választási jog bizonyos vagyoni állás­hoz, ranghoz, adócensushoz stb. van kötve, ide min­denki választ, a ki terhet visel. S magok az egyházi és világi főhivatalnokok is, p. püspökök, esperesek, főgondnokok, tanácsbirák, sőt még a jegyzők is köz­ségenkénti szavazás által választatnak. Azonkívül a statutumok hozatalára ott van a közvetlenül választott képviselőkből álló közgyűlés a milyen közgyűlés hozta és fenntartja eme kérdés alá tett adóügyet is. És a mennyiben találkoznak egyes gyülekezetek, melyek az adót fizetni nem akarják, azok csak egyszerűen azon eljárás alá eshetnek, mint a minő eljárás alá es­nének azon községek, városok vagy megyék, melyek az országgyűlés által megszavazott adót vagy újoncot megtagadnák, s az országgyűlés e részbeni határoza­tát jogórvényesnek el nem ismernék. Bármit beszéljen isakisebbségaz országgyülé:en, de csak az lesz a törvény, a mit a többség elfogad, az pedig végrehaj­tátik, habár egyeseknek nincs is tetszésére. „3. Megvan-e győződve a pénzügyminister ur arról, hogy az egyházi földek után fizetett adók tisz­tán a hitfelekezeti autonomia jogkörébe tartozó egy­házi ügyek ? * Felelet; Az adók nem egyházi, hanem országos ügyek, s az egyházi földek adója is országos ügy, csak akkor lehetne egyházi ügygyé, ha például erősebben terheltetnének azon birtokok adóval, mint egyéb bir­tokok. Az azonban tökéletesen egyházi ügy, hogy ezen adókat ki fizesse ? e tekintetben pedig már az autonomia határozott, nincs egyéb hátra, minthogy a pénzügyminister ur tiszteletben tartsa; ós Gronda László ur se csináljon belőle krajcáros komédiát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom