Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-02 / 27. szám

megemlitni felkéretttink a gyulafehérvári püspöki könyvnyomda által. A könyv ára 36 kr. * Laurenesies Ferenc mint forditó előfizetési felhívást bocsátott ki „Az ember és a h ázassaff" cimü munkára, mely francia nyelven rövid idő alatt 35 kiadást ért. Tiszta jövedelmének fele a Szegszárdon felállítandó Garay szoborra fog fordíttatni. Előfizetési ára 2 frt, mely fordítóhoz, Pestre 3 dob utca 23. szám alá küldendő. IW Mai számunkhoz yan mellékelve : Előfizetési felhívás „Adalékok a legújabb theologia történetéhe z" cimü könyvre, Németül irta Dr. Schwarz Károly. Magyarra fordítja Kovács Albert. Előfizetési ára 4 frt, bolti ára 5 frt. * Darwin sokat emlegetett könyvét. „Az ember eredetéről" hir szerint Dapsy László magyar nyelvre fordítja, s a természettudományi társulat fogja kiadni. (g) A makkaheusok siremlékét — írja az „Archeológiai Értesítő" — Guerin Viktor megtalálta Mediahban, mely a bibliai Modin-nak megfelel, hol t. i. Simon családja sírboltját emelte. Kutatásainak eredménye az volt, hogy nyugatra Samariától egy magaslaton négyszögű kerítést talált 28 méternyi hosszúsággal és 6- 20 meternyi szélességgel. Rendszeres ásatás után itt hét sírboltot talált, és ezek mindegyikén egy gúlát, melyek a boltok tetejein állanak. Akadt az arabsok hajlékaiban egyes oszlopokra is, melyek valószínűleg az előcsarnok részei valának. A sírok padlata mozaikszerűen rakott kövecsekből áll, egyik kamarában még embercsontok is találtattak. Minthogy a benszülöttek minden falat, mely körül európaiak ásatásokat tesznek, szétrombolnak, ezen műmaradványokat szükséges leend kiemelni, megóvni, és ezért a francia akadémiához folyamodott Guerin, hogy ezen célra 3000 frankot utalványozzon. Óhajtandó (ezt már mi tesszük a fennebbiekhez), hogy a francia akadémia ne fukarkodjék, s Guerinnek mielőbb utalványozza a különben is csekély összeget, nehogy ugy járjunk a makkabeusok síremlékével is, mint Mésa diadaloszlopával, melyet a benszülöttek lerombolván, fölfedezője Clermont-Ganneau a rajta levő felírásról egy hiányos levonatot készíthetett csupán, s ezt is csak nagy ügygyei. bajjal. Ez az a híres felirat, melynek olvasása fölött a tudósok közt oly nagy vita támadt, s melyet hazánkban e lapok szerkesztője a tudom, akadémia előtt a mult évben szintén megkisérlett megfejteni. (g) Vilim János, békés-csabai ág. hitv. tanítót, — ki 50 évi szolgálata elismeréseül közelébb érdemkeresztet is kapott, — abban a kitüntetésben részesité a város, hogy 17-én innepélyt rendezett számára. A derék tanitó 4000 családapát és családanyát nevelt; mindig mint buzgó, lelkiismeretes és tapintatos nevelőt ismerték; a magánéletben is példányképe a feddhetlen jellemeknek — s igy ha valaki, ugy ő méltán megérdemli az ország részéről az elismerést, a kis kör részéről pedig, melynek szellemi fölemelésére életének legnagyobb részét szenteié, a többiek feletti kitüntetést. Adja az isten, hogy a derék munkás még sokáig működjék azon a téren, melyen mint valódi hivatott, eddig is oly szép és oly nagy eredményt képes fölmutatni. TÁRCA. Necrolog. Pest, László király napján, 1871. T. szerkesztő ur! NenAudom hová lett vagy miért némult el a toll, mely hébe korban egy-egy jóizű levelet irogatott e lapok számára. Mint hiszem, a vidéki olvasó, de magam után ítélve, a pesti is szívesen vette a levélíró cikornyátlan de velős sorait, melyekkel a tarka pesti élet egy-egy emlékezetesb óráját kiragadá a feledtetés bus örvényéből. Hadd állok néhány percre az elnémultnak helyébe, hadd állítok egy kis emléket egy szomorú ugyan, de tanulságos órának, melynek a mult hét végén szemtanuja voltam. Edvi Illés Pálnak, a 79 éves korában tőlünk megvált öreg urnák e hó 22-én történt halála hírét 9 lapok is terjesztették; temetéséről azonban nem szólhattak, mert ez szombatnapon délután öt órakor ment végbe, mikor a lap már sajtó alatt volt. E temetésre a mondott órában összegyültünk, rokonok, ismerősök, szomszédok, néhány akadémikus, és a gyermekek sehol sem hiányzó serege, hol kíváncsisága tápot remél. A nagy közönség teljesen hiányozott. A Mária utca, melyben a munkás férfiú bevégzé pályafutását, annyira uj, hogy a távolabb lakóknak tudomások sincs róla. A házak ott oly gyorsan keletkeznek egymásután, hogy a számozás minduntalan változik, s a hol a jelennek élő nagy sokaság annyira el van foglalva építkezéssel, mint Budapestnek mai nemzedéke, nem csuda, ha nem jut ideje annak megfontolására, hogy nem hálálni meg a múltban szerzett érdemeket annyit tesz, mint az érdemeket termő talajt öntözetlen hagyni. Minden temetésre az érdekeltek szoktak gyűlni. De ki tudná számba venni mindazokat a tényezőket, melyek egy-egy halottnak megadandó végtiszteség iránt ébreszteni és fokozni szokták az érdekeltséget. Sokkal könynyebb megmondani annak okát, hogy miért nem vett részt Edvi Illés Pál temetésében Budapest nagy közönsége. Egyszerűn azért, mert a nagy közönséget nem ér-