Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-25 / 26. szám

miért szabad? Szabad legyen nekem elmondanom, hogy miért nem ? Egészen objectiv álláspontról fogok szólani, még ott is, hol az igen tisztelt lelkész ur állításait kétségbe kell vonnom, sőt talán megtagadnom is. Mint a vallás az emberi intézmények közül, ugy az egyházi szószék a többi szószékek közül, tárgya, illetőleg céljainál fogva kiválik. A vallás tárgya isten s üdvünk. A szószékek tárgya különböző, sokszor nem tiszta célok elérése ; s csak az egyházi szószék az, melynek egy és ugyanazon tárgya és célja van mindig, s ez a vallásosság emelése. Csak is ezen célból állíttatott ez fel, s nem másért. Megnyugodni, uj életerőt, uj hitet, uj életet ölteni jár templomba az ember; még pedig az örök igazságok tárházából, a szent írásból, melyet a szószéken a lelkész csak megvilágosít, csak alkalmaz. Az örök igazság egy, isten parancsolata egy, az erkölcstan, a hit szava is egy. Ezek felett kételkedni ugyan lehet, de azokat megtagadni még senkinek sem sikerült. Ezek az egész emberiség örök birtokai, ugy, hogy csak szánnunk lehet azokat, a kik ez örök igazságok felöl tudattal, sőt talán sejtelemmel sem birnak. A politika azonban változó, a nézetek nagyon különbözők; a politika tárgya nem isten, sem pedig az erkölcs, hanem a hit, s igy a politika a szószékre nem tartozhatik. Ezen felül a következő röviden összefoglalt okokat emlitem fel, melyek a politikát a szószékre vinni nem engedik. 1-ször : mert a politikában pártok vannak, s a mi egynek jó, az másnak nem az; s a mi a mai kornak jó, az az utódoknak, sőt gyakran pár év multán nekünk sem az. Igaz ugyan, hogy a vallás körül is vannak pártok, úgynevezett felekezetek, de ezek nem a tárgyat magát és a célt illetőleg térnek el, hanem az elérhetés módját illetőleg. Tehát az egyházi eltérések a módot, a világiak pedig majdnem mindig a tárgyat magát veszik tekintetbe. S mig ott minden veszély nélkül járhat az eltérés, itt sokszor a legnagyobb ellentétbe jövünk. Más a mai kor politikája, és más volt a megelőzött századoké. Igaz, más a mai kor vallása is, mint a megelőzött századoké ; igen, de nem a lényeget, hanem csak a módokat illetőleg. Mi csak ugy hiszünk istenben, s megszentelő erejében, csakúgy Krisztusban mint oktató üdvözítőnkben, csak ugy hisszük, hogy erkölcsös életet élve üdvözülünk, mint azt előttünk tizenkilencedfél századon át általánosan hitték mind azok, a kik keresztyéneknek vallották magokat. A politikában nincsen közös hit, mig a vallásban van. Egy az isten; és istennek kormányzása alatt állunk. Az erkölcstan tételei is oly körvonalozottak, hogy apodictice beszélhetünk^ elfogadod? igen! akkor erkölcsös, nem ?! akkor erkölcstelen vagy. És nézzük a politikát. 1848 elvei nem mások-e, mint a mai koré ? A jobboldal nézetei nem élesen különböznek-e a baloldal nézeteitől? A commune és a Thiers kormánya, mind kettő republicanus, s nem óriási-e a külömbség nézeteik között ? stb. Ailelkészjhirdesse a Krisztus eszméit, melyeknek célja, „die Yerwandlung der sündigen Menschen in sündlose; die Auferhebung der Sünde in der Menschheit". 2-szor: A szószék általános elvek és igazságok tárgyalására szentelt hely, melyek közösek minden emberrel, melyeket vallania kellene minden embernek, mert hiszen Krisztus urunk parancsa: „menjetek, tanítsátok a népeket" azt foglalja magában, hogy ez elvek mindenkinek szólnak, e tanitás örök s el nem múlik, „ég és föld elmúlnak", de ez igazságok igazak maradnak; mig a politikai nézetek és igazságok részlegesek, sőt legtöbbször egyéni meggyőződések csak, és egy-egy politikai körülmény, egy-egy hatalomszó által, vagy egy-egy fordulat által az egészen ellenkezőbe is vitethetnek. Hagyjuk meg tehát legalább azt az egy helyet az embernek, a hol igazat hallhasson, hogy ez ugy is megnehezedett életet könyebben viselhesse. Nem szabad az egyházi szószéket levonnunk a köznapi életbe, mert elveszti azon sajátságát, azon nymbusát, miszerint az elvitázhatlan igazságok tanitásának helye, hol az ember az életbölcseség summáját, az isteni tanitás összes oktató elemét megtalálhatja. 3-szor: A szószéken csak is az erkölcsi és vallásos eszméknek van helye, de nem a dogmáknak, melyek annyi sok keresztyént, annyi millióit az embereknek egymástól elválasztják A hittan tanitására külön hely legyen kitűzve, a gyermek, az ifjú, a férfi azt a hittani leckéken tanulja meg s a szószéken legfeljebb ugy hallja már emliteni, mint miről mindenki meg van győződve. A prédikációk legfőként a felnőttek számára vannak, mert hiszen azokat megérteni kell s elhinni, mert csak a mit jónak hiszünk, azt alkalmazzuk életünkben, da megbotránkozni azért senki sem fog lelkésze szavaiban; mig ha dogmát választ, mely körül a mai időben oly eltérők a vélemények, hogyjmég a magát tekintélynek valló római egyházban is óriási forradalmat idéztek elő—igen ! — Ez figyelmeztet bennünket azon homiletikai szabályra, — törvényre: „universim ea oratori sacro in selectu materiarum dogmaticarum commendatur prudentia, ut talia nonnisi pertractanda dogmata querat, quae nullis amplius theologorum controversiis et deputationibus obnoxia in scriptura sacra darum et evidens fundamentum habent; omnia vero vitet talia quibus tractatis sciolitatem et dubia apud auditores potius excitare, quam eos in fide confirmare et aedifiicare valeret." — (Előbbi igen kevés, utóbbi igen sok van.) Hát a politika ! Emlékezzünk meg csak a „pátens" idejéről! — Hány egyháznak voltak botrányos jelenetei papjával? Tudok olyat is, kit megkergettek, kit azóta gyűlölnek. Emlékezzünk csak a legközelebbi követválasztásra, hány lelkész játszotta el hivei szeretetét, mert tőlök eltérő uton haladva, a szószékről is reájok akarta tukmálni a maga nézetét. S ezért is igen természetesnek találom „ha a lelkészek a nyilvános élet hullámaitól érintetlen nem maradnak" is, — de prédikációik politikai színezetet nem nyernek. A pap nemcsak szónok, de 1 e 1 k é s z is, s a mit a szószékről vagy nem illő, vagy nem tanácsos elmondania, elmondhatja a házban, otthon; — (meglátogatván