Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-25 / 26. szám

híveit) vagy gyűlésen. S azért nem akarnám én megengedni, hogy a szószékre a politika bárcsak megjegyzések alakjában is felvitessék (hiszen a megjegyzések megett egész beszédek állanak, egy megjegyzés egész okoskodást szülhet, s egész átgondolt beszédnek lehet eredménye) — mert: 4-szer : a mit az által, bizonytalan, váljon elérhetne-e a lelkész, azt alakitott vagy alkotandó „körök"-ben sokkal bizonyosabban és minden veszély nélkül (értem hivei megbotránkozását) érheti el. Az isteni tiszteletnek csak egy részét képezi a prédikáció, azt a többi rész rovására igen hosszura nyujtanunk nem szabad. Mig a körökben kényelmesen, nyugodtan elbeszélgethetünk akár órákig, és felvilágosithatjuk az ellenvéleménytieket: addig egyegy a prédikációba szőtt pont vagy megjegyzés az elleevéleményüeket legalább is íelboszantja, az egy véleményen levőket pedig ki nem elégiti. Már pedig hogy több egy-egy pontnál, vagy megjegyzésnél, a szószékről a politikának nem juthat, abban ugy hiszem teljesen egyetértünk! ? 5-ször: nem is tapasztaljuk azt sehol sere, hogy Krisztus urunk tanításaiba politikát kevert volna, mert a mit az igen tisztelt lelkész ur ez állítása bebizonyítására a szentírásból idéz, az korántsem tanúskodik a mellett, hogy Jézus a politikát érintette, sőt ellenkezőleg, hogy kitért a farizeusok elől, a kik őt politikai bűnössé szerették volna tenni s oly ügyesen, hogy egyszersmind erkölcsi oktatást is foglalt szavaiba mondván: „adjátok me<r a császárnak, a mi a császáré és az Istennek, a mi az istené". Midőn Krisztus urunk Jeruzsálem pusztításáról beszél, akkor sem politizál, hanem erkölcsi leckét ád a zsidóknak. „Oly gonoszok vagytok, hogy Jeruzsálem, szemetek fénye, egyedüli btiszkeségtek is elpusztul, s nem marad kő a kövön, igy kívánván azt az isten igazságossága." Krisztus szavai vagy az erkölcsre, vagy a történelemre, vagy a hitre, de legfőként az erkölcsi tanításra vonatkoznak. A mi az igen tisztelt lelkész ur állításait illeti, hogy a próféták politikáról is beszéltek, arra csak azt jegyzem meg, hogy : igen is, mert azok papok, bölcsek, írástudók, törvényhozók, orvosok, ministerek stb. valának, s igy arról szólaniok is kellett; mig a mi lelkészeink csak is lelkészek hivataluknál fogva; Pál apostol a perlekedést mondja szégyennek és azért feddi meg a korinthusiakat, hogy szép uton ki nem békültek, hanem a bírákhoz fordultak, azok pedig még pogányok, s váljon micsoda fogalmat nyernek azon vallásról, melynek hivei veszekedő, rendbontó emberek. Nem szólt tehát a bíróság ellen, hanem azokat korholá, a kik a bírákat igénybe vevék. Pál apostol a bálványok ellen szólván, nem politizált,hanem erkölcsi hittani oktatást adott. „Mit tiszteltek ti „ismeretlen isteneket" ? Tiszteljétek azt, a kit ismerünk, a ki magát kijelentette az ő fia Krisztus által; a kiélő isten, kit leikeitekkel mindenkor láttok, a természetben észleltek, lelkeitekben, kebleteikben mint templomokban hordotok." stb. Haza, győzelem, királyérti esedezések nem politika. A mi lelkészeink kitűnő és szeretett lelkészek a nélkül, hogy a politikát a szószékre vinnék, mig nagyon megingatná állásokat az, ha a politikát a szószékre is felvinnék. Lelkészeink hazafiak azért lehetnek, s legyenek is, s tárva előttük minden ut azt bebizonyítani, hogy derék hazafiak, a mint azt bebizonyították : Luther, Calvin, Melanchton, Zwingli stb., anélkül, hogy aszószéken politizáltak volna valaha. Hazafias elmélkedések képzelhetők a szószéken rosz következmények nélkül, de politikai színezetű beszédeket káros következmény nélkül én legalább képzelni nem tudok magamnak, pedig erős képzelő tehetségem van, a mit az is tanusit, hogy azt képzeltem, hogy nékem e feleletet — bár csak vázlatban — meg kell irnom, s nem vártam mig más avatottabb tollú s talán több szabad idővel is rendelkező egyén vállalkozik hason értelemben megvitatni e tárgyat. Legyen a lelkész hat egész napon át hazafi és igazi hazafi, hazájáért élni-halni kész, ez kötelessége, ezt kívánja tőle becsülete-, de a hetedik napon legyen a vallás, az erkölcs felkent papja, Krisztus szolgája és tanítványa, híveinek oktató atyja, az isteni ige hirdetője, azt kívánja tőle Istene. Losoncon, 1871. junius 1-én. Hörk József. ISIiOLAÜGY. Az iskolaügy állása 1870-ben Pesten. Rég ideje már, hogy Pest városa polgármesterének a mult évről szóló jelentése beküldetett hozzánk, s annak az iskolaügyre vonatkozó részét már rég óta akartuk olvasóinkkal megismertetni; de tér szűke miatt, a szándék eddig csak jó szándék maradt. Most végre rendelkezésünkre áll annyi tér, a mennyi ez akaratunk megvalósítására szükséges. Közöljük tehát szórói-szóra a jelentésből a „közoktatás" cimü rovatot, hogy legyen alkalma a közönségnek meggyőződni a roppant tevékenységről, mit Pest városa az iskolaügy terén kifejt. E tekintetben — bátran állithatjuk — Pest első helyen áll Európa összes nagyobb városai közt, s a külföld előtt ugy, mint a mi városaink előtt példányképül szolgálhat. A közoktatás terén mindenekelőtt az elvi intézkedéseket említem meg; — irja a polgármester — ilyenek: törvény alapján az iskolai alapnak létesítése, mely a hatóság által kijelölt dijakból, iskolai bírságokból stb. nyerendi növekedését; s idő haladtával azon pénzalapot képezendi, mely által a házi pénztár további terlieltetése nélkül az összes iskolai kiadások fedeztetni fognak; az ismétlési (correpetitio) órák tartása, valamint a tandij-mentesség kérdése szabályoztatott; az iskolai heti szünnapoknak minden népiskolában egyformasága kimondatott;