Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-01-01 / 1. szám

Az ember nem tudja mia csudálkozzék jobban, azon-e, hogy az első mai időben még meg történhetett, vagy azon, liogy az utóbbi már régen meg nem történt. A mai pápaság lelki értékéről lehetnek eltérő vélemények, vannak is, és én bizonyára utolsó leszek - a ki valakit a pápáról táplált hitbeli véleményében meg akarnék ingatni ; de a pápa világi hatalma nem üdvösségbeli lelki dolog., arról nyíltan szólhatunk a nélkül, hogy valaki vallási meggyőződését sértenők s valóban nem az én hibám, ha a mit mondandó vagyok, nagyon is sújtó. A pápa világi kormányáról általában elmondhatni, hogy mind annak ellenkezőjét eszközölte, ami miatt rendezett államokban kormányok fennállanak. Nép­nevelés az egyházi államban soha nem létezett, e helyett szerzetesek hizlaltattak, kiknek érdekökben állott a népet butítani; becsületes ipar és keres­kedelem nem fejlődhetett, e helyett dugáruskodás virágzott, mely a legmagasabb körök által gyá­molittatott; az igazság szolgáltatás sújtotta a gondolatot, a szabad szót, de büntetlenül ga­rázdálkodni engedte a banditákat. Hogy milyenné vált ezek folytán az ország állapota, erre nézve legyen szabad csak egy-két, statiskai adatot idéznem. Angliában 75,000 törvényes szülöttre esik 3200 törvénytelen, az egyházi államban ugyancsak 3200 törvénytelen szülött jut 1215 törvényesre. E szerint a törvénytelen gyermekek száma a szent atya országá­ban majdnem 60-szor annyi, mint az eretnek Angol­országban. — Angolországban 178,000 lakosra esik egy gyilkos, az egyházi államban minden 750 lakosra esik egy. A szent atya tehát minden egy eretnek gyilkosért 237 igazhivő gyilkost állitha'. Ezek ujabb adatok és még meglehetősen kedve­zők ; régebben Róma ennél minden tekintetben roszabb pápai kormányzást is látott, mert már Gr u i c c i a r­d i n i a medici-i pápák egyik főhivatalnoka irja : „Nem lehetne a római udvarról annyi roszat mon­dani, hogy még több roszat ne érdemelne. * Machia­vellinál pedig olvassuk : „Minél közelebb él egy nép a római udvarhoz, annál kevesebbb vallása \ an. Ha ez az udvar letelepednék a jámbor schweiziak közé, nemsokára ez az ország is elpusztulna a curia vétkei alatt." De bármily paradoxnak hangozzék, még is tény, hogy a pápaság századok óta épen e szertelen elvetemültségének köszöni fennmaradhatását mint vi­lági hatalom, a mint hogy ennek első megalapittatása is hallatlan bitorlás és csalás müve volt. „Nem jám­borságod, de hamisságod által lettél te a világ győ­zelmes urává,a — mordja Lichtenaui Konrád apát. (Chron. p. 321.) Romé ne recule pas, Róma nem hátrál, hanem foly­tatja az utat, melyen sötét századokban gyermeknépek meghódítására elindult volt, s ugyanazon eszközökkel hiszi kormányozhatni a XIX. századnak a tudomány világosságában, humánus erkölcsökjótékony levegőjében felnevelkedett társadalmat, a melyekkel az Ázsia si­vatagjaiból jött természetfiakat meghóditotta, s nem veszi észre, hogy midőn ma játékszereit kitárja, me­séit regéli, nem igen akad többé ember a társadalom irányadó köreiben, ki oda figyelne s a dolgot komo­lyan ve»mé ; hagyják beszélni és tenni a mit akar, hogy legyen a gyermektömegaek miben gyönyörköd­nie, de nem engedik többé a tényleges viszonyokat más világból való elvei által zavartatni és befolyását a társadalomban érvényesiteni. S ime ez kulcsa a most lefolyt oecumenium conci­lium látszólagos sikerének. E zsinat szentesitette a korábban kiadott sylla­bust, mely tudvalevőleg a következő nyilatkozattal végződik : „kárhozatos tévedésben élnek, kik állítják, hogy a pápának a haladással, a liberalismussal és a modern polgárisodással ki kell békülnie." Soha istentelen elvek szemtelenebb cynismussal nem hirdettettek, mint e nyilatkozatbau. Hogy a pápaság a liberalismussal ki nem békít­hető ellentétet képez, ezt rég tudtuk és sok jó hisze­mü katholikussal szemben, kik az ellenkezőt állították, hirdettük is; hogy a civilisationak esküdt ellensége, ezt a pápai államok nyomorúságos volta elég világo­san bizonyítja; hanem, hogy semminemű haladást nem tűrne, ezt magával ezen ujdonat uj nyilatkozatá­val is megcáfolja De hogy nem halad ! dehogy nem halad ! halad biz az, csakhogy hátrafelé, ugy hogy minden lépéssel, melyet tesz, a pokol fenekéhez mind közelebb jut. Avagy nem pokoli törekvése a mely oda céloz, hogy mind az lerontassák, a mit történelmi fejlődé­sünkben a humanitási szellem a társadalmi békés együttlét eszközlésére észszerűt kivívni igyekezett ? Nem pokoli mű e, ha a syllabus mindazon em­beriségi elveket kárhozatos emberi tévedések képen tünteti fel, melyeken mai összes államintézvényeink alapulnak ¥

Next

/
Oldalképek
Tartalom