Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-01-15 / 3. szám

házban kívülünk nyilván senki más nem foglalkozott, nem nagy divinatió kívántatik hozzá, sőt a gyermek is kitalálhatja kire és mire céloz a „Figyelmező" tudós szerkesztője, és mi kénytelenek vagyunk célzatait magunkra venni, Ugy tesz, mint ama nagyhírű elődje, Benedek, ki midőn egy prédikációjában a halott-torokon szokásban volt és különösen a csizmadiák által folytatott dorbézolások ellen kikelt, beszédét aval végezte, hogy most az egyszer ő még senkit nem nevez, de ha a csúnya szokást folytatni találnák, akkor, ha soha csizmát nem visel is, megmondja nyilván, kik azok az istentelenek, akik ugy garázdálkodnak. A különbség a derék Benedek és a „Figyelmező" tudós szerkesztője közt csak az, hogy amaz valósággal megtörtént kicsapongások ellen kelt ki, ez meg csupán ráfogások eilen harcolva, elleneit feketíti, anélkül, hogy ezek tudnák miért, mi okon ? Üzi pedig e csufságos manoeuvert oly kedvte léssel és kitartó szorgalommal, mintha csak a legszentebb ügyben fáradoznék, és szélmalom harcával, isten tudja, mily üdvös szolgálatot tenne országnak és egyháznak. Igy, mikor az „Erdélyi prot. közlöny"-1 hirdeti, el nem mulasztja oda vetni, hogy oka van hinni és remélni, miszerint ama lap „nem a merőben romboló és mhilisticus irány szolgálatában fog állani" értsd hozzá : mint a melyben áll az addig egyedül létezett prot. hetilap. Eszembe sem juta „Figyelmező" tudós szerkesztőjét plagiatussal vádolni, de mindenesetre különös találkozása a nagy szellemeknek az, hogy az ultramontán Palásthy kanonok ur is épen e vádat emelte a „Prot. egyházi és iskolai lap" ellen. Ha jól emlékszem már Palásthy ur irányában tettem a megjegyzést, hogy ugy vagyok e jellemzéssel, mint Voltaire a római szent birodalom címével, melyről azt kérdezé, hogy miben szent ? miben római ? (en quoi saint ? en quoi romáin ?) Mi is kérdezhetjük ugy Palásthy úrtól, mint a „Figyelmező" tudós szerkesztőjétől, miben vagyunk mi rombolók ? miben nihilisták ? Bámulatos, mennyire sebesedő az iramodás, ha az ember egyszer a veszedelmes lejtőre jutott! Hiába, „Die Todten reiten schnell" mondja a német költő. 1862-ben a „Figyelmező" szerkesztője „Tájékozásomat" ismertetvén, az abban fejtegetett álláspontomat az egyházban, melyen, bátran mondhatom, azóta egy jóíát sem változtattam, még olyannak találta, hogy azzal „a legtartózkodóbb és legkegyesebb lelkek is meglehetnek elégedve" ; csak ő, a tudós ismertető találja azt néhol tulengedékenynek, mert igy szól: „a tudományban a kényszerűségnek még csak árnyékát sem tűrhetni;" és ime ma, rövid néhány év után, én vagyok a romboló, a nihilista ; ő meg irányomban „az evangyeliomi keresztyénség alapigazságai melletti apologetikai érdekeknek" akarja erejét szentelni. Senkisem várhatja türelmetlenebbül azon apologetikai tanulmányok megjelenését, mint én, ki akkor tán valahára meg fogom tisztán tudni, miben áll az én romboló nihiiistikus irányzatom, és tudós ellenfelem miben orthodox, miben positiv theoloTUS. — Eddigelé én a „Figyelmező" hasábjain az orthodoxiának egyéb nyomát felfedezni nem tudtam, mint azt, hogy a nézeteitől eltérő véleményüek kárhoztatásában akár egy Athanasiussal is kiállhatná a versenyt; a dolog lényegére pedig ugyancsak azt mondja amit mi, csak oly heterodox, mint mi. — „El kell jőni az időnek, igy szól, és talán már nemsokára el is fog az jőni, amidőn épen a mi hazánkban és egyházunk kebelében is tüzetesen és világosan kifogják jelölni az illetők, hogy az egyházunk által eddig vallott alapigazságok közül, melyek azok, a melyek tarthatlanok, vészesek stb, stb." Yajjon nem ugyan azt fejezik-e ki e sorok, a mit mi vallunk, kik épen most fáradozunk abban, hogy a megindított reformmozgalmak által azon irányban elevenebb eszmecserét eszközölvén, közelebb hozzuk azt az időt, melyben az egyházunk által eddig vallott alapigazságok revisiója megtörténhessék ? — Honnan van már most az, hogy a „Figyelmező" tudós szerkesztője ugyan azon teendőt tűzi ki egyházunknak célul, melyet mi; mégis mi romboló, nihiiistikus irányzatúak vagyunk, míg ő az orthodoxia szent palástjába burkolódzik. A táblabírák és földesúri kis királyok idejében történt, hogy egy szegény paraszt beállít a tiszttartóhoz e szavakkal: tekintetes uram ! baj történt ; az uraság marhája vetésembe szabadult és ott nagy károkat tett. Az a te bajod, gondatlan paraszt, viszonzá a tiszttartó, mért nem vigyáztál földedre jobban! Hogy is mondtam ? szól ismét egész alázatossággal a paraszt , nem az uraság marhája szabadult az én földi mre, hanem az én marhám tett az uraság földén némi kis kárt. De már e más ! — rivall rá haragosan a tiszttartó — majd megbecsültetjük a kárt, és aligha földed nem megy utána., pimasz paraszt!