Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-05-14 / 20. szám

hanem csakis a papi és tanítói fizetések egy tétele fölött intézkedett, a mi az egyház jogkörébe tartozik. Ezen adóügynek megértésére nézve tudnunk kell, hogy az egyházi földek 1848 előtt adóval terhelve nem voltak, s a papok és tanitók földjeik egész jövedelmére hivattak meg, minden adózási kötelezettség nélkül. De mihelyt az ily fekvőségek is adó alá estek, azonnal felmerült azon kérdés is, hogy ki fizessen utánok, az egyház e mint tulajdonos, vagy a lelkész és tanító mint haszonélvező 1 Alig lehet elképzelni, hogy 10 frt évi adóért mennyi kellemetlenség folyt el husz év alatt a papok és gyülekezetek közt, sokakra nézve ez a kérdés képezte éltök egész keserűségének forrását. Az egyházi hatóságok mindig követelték, hogy a gyülekezet fizesse az adót, még pedig részint azért, hogy a lelkészt a föld egész jövedelmére hivták meg, részint pedig azon sokkal fontosabb elvi szempontból, hogy a papi és tanitói földek tulajdonosa a gyülekezet, s a prot. egyház óvakodott a papok adóztatása által oly szint adni a dolognak, mintha azon birtokok a papi testületéi volnának. Ezért későbbi pap választásoknál is, midőn a gyülekezet a híványba akarta foglalni, hogy az adót a pap fizesse, az egyházi hatóság ebbe nem egyezett, s a papválasztás végrehajtását nem eszközölte, mig a gyülekezet a papi fizetés ezen ágát is el nem vállalta. Ellenben a római egyházban utasítva voltak a papok a nép vonakodása esetére magokra vállalni az adót, mint a földnek valóságos birtokosai. A magyar kormány a mi egyházunkban ezen ügyet még sok községben zavarban találta. Lónyay, a pénzügyminister, igen jól ismerte az ügy egész természetét, s az egyházi fő hatóságok határozatait, azok indokaival együtt. Bizonyára távolról sem gondolt arra, hogy az egyházak tulajdonát képező földek adója hitfelekezeti ügy ; hanem kivetette azokra is az adót a törvény értelmében ugy, mint a magán birtokra. Ezen kivül az egészből a pénzügyministerre nem tartozik egyéb, mint hogy az adót valósággal megkapja. Hogy a pap vagy a gyülekezet fizeti-e, az ép oly kevéssé tartozik a pénzügyministerre, sőt az hogy a tulajdonos, vagy a haszonbérlő hozza be az adót. G-onda ur nyilván mistificální akarja a közönséget, midőn az indokolásban felemiitett elv mellé állítja interpellatiója 3-dik pontját, olyan formát akarván ez által sejtetni, mintha a pénzügyi ministerium a prot. felekezetekre bizta volna, hogy fekvő birtokaikra jó tetszésök szerint vessenek adót. Ugyanis, a két tétel egymás mellé állítva a következő syllogismust tünteti elő : országos adót csakis az ország törvénye vethet ki, már pedig ^ pénzügyminisztérium az egyházi földekre vetendő adó kérdését felekezeti ügynek nyilvánította, stb. Ugyan kérdem Gonda urnák még legszélsőbal híveitől is: megtörfcént-e ez valaha ? ! S ha megtörtént volna, ez oly hallatlan privilégium volna egyházunkra nézve, a minőt az soha egy országban sem követelt magáuak, s nem is élvezett. És mégis ugyanazon 3 ik pont azzal vádolja a ministert, hogy rendjén tul avatkozott a prot. egyház belügyeibe, tehát oly sértést követett el rajta, mit az még a bécsi absolut kormánynak sem türt el. Igenis a minister kivetette egyházunk birtokaira is az adót ugy, mint bármely más hasonló fekvőségre, s nem bizta ránk, hogy tetszésünk szerint adózzunk utána. A mi pedig belügyekbe avatkozást illeti: m i ellenkezőleg azon rendeletből azt látjuk, hogy az akkori pénzügyminister egyházi hatóságaink intézkedését a legnagyobb tiszteletben tartotta, s azon egés^ rendelet nem mást foglal magában, mint az egyházkerületektől nyert felvilágosítás alapján megnevezi az adószedőknek azon közeget, melytől egy erkölcsi testület birtoka után az adót kérniök kell. A miniszter e kérdésre alkalmasint oly formán fog felelni, hogy neki semmi gondja másra, mint hogy az adó befolyjon; mivel pedig az egyházat, mely csak egy fogalom, nem exequalhatja a hátralék miatt, megkérdez e az egyház fő hatóságait, hogy e tekintetben ki repraesentalja a fogalmat, a mit meghatározni az egyháznak á.11 jogában. Azon viszályok pedig, melyek ezen ügy miatt az egyházban felmerültek, tisztán egyházi ügyek, következőleg ő azok orvoslására semmit ne in szándékszik tenni, Eddig a kérdés jogi oldala Lássuk már mi haszna lesz egyházunknak Gr. ur interpellatiójában. Hogy 10, legfelebb 40—50 hold adóját kifizesse, a haszonélvező lelkész, vagy a tulajdonos gyülekezet, az anyagi szempontból még nem nagyon fontos kérdés, s ha pl. a gyülekezet fizeti, egy pár krajcár jut belőle évenként egy emberre. Ily csekélység miatt csak s a rosz akarat képes izgatást inditni, s csakis primitív emberek közt próbálhatta meg, kik a sokszorozó táblát sem tudják. Kétségkívül század részét sem érdemelte meg azon sok kellemetlenségnek, mit okozott.