Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-05-07 / 19. szám
De talán a világi hatóság kezébe tehetjük le a jogot? ha egyik nem, tehát a másik ! No hiszen, ez lenne még a szép, — valóságos megtagadása Krisztus vallásának, ki maga tanitá: az én országom nem e világból való ; mintha mondotta volna: az én vallásomnak nincs szüksége kardos támogatásra, mert az istentől van, nem embertől; az én országomnak két minisztere van : szelidség és alázatosság; aki követni akar engem, tagadja meg magát. Mind mind oly tanok, melyeket nehezen lehet megegyeztetni a külső kényszerítés elvével. Ha pedig akármely felekezetnek sikerül az állammal szövetkezve az általa hirdetett és vallott elveket „az igazság" gyanánt elismertetni : a fentebbi elv következetes keresztül vitele után nem marad egyéb hátra mint kard és vérpad, vagy másféle kicsinyes, de sokkal kinzóbb léleküldőzés. Egy pillantás az egyháztörténet évkönyveibe, akár a múltban akár a jelenben, akár külföldön akár itthon, s nem marad semmi kétség ez iránt. A united presb. egyház tanítja, hogy a vil.igi hatalomnak nincs joga az egyház vallásos okmányait és törvényeit megerősíteni, helyben hagyni és szentesíteni, mivel az egyháznak egyedül Krisztus a feje. A szabad egyház szerint pedig: a világi hatalom kötelessége hódolatot tenni Krisztusnak s igy ha nem is mindig, de a körülményekhez képest, megerősíteni az igaz vallást. Ennélfogva, ki az első elvet fogadja el, megtagadja Krisztust, mint királyok királyát, népek fejedelmét, kinek az atya mindeneket vete lábai alá. Az uniópárt a „szabad egyházban az első nézethez húz, s állítja, hogy az e 1 v—Jézus Krisztid ur mindenekfelett — ugyanaz a két egyházban, s a különbség csakis az elv alkalmazásában lelhető lel. Ebből fejlődött ki aztán egy vita, melynek szenvedélyességben, vakmerő, igaztalan vádakban én párját még nem találtam. Másik vitatott fő kérdés: Krisztus helyettes elégtevő halála. Az egyházak elfogadott ós vallott okmányai szerint eme tanban nincs különbség, de történetesen 30 évvel ezelőtt a United Presb. egyházban a confessioval némileg ellenkező tan merült fel, de a mely az azt tanított tanár halálával, az egyház állítása szerint, el is enyészett. A szabad egyház unioellenes kisebbsége ezt nem hiszi és állítja, hogy a más egyház mai nap is tűri szószékeiben az érintett eretnekség tanítását Ez az u. n. kettős helyettes elégtétel : universalis és individuális, amint Amyraldus tanította, holott az egyedül igaz tan szerint: Krisztus elégtevő halála csak is a választottak számára történt. Ezen tan körül annyiféle s igen gyakran homlokegyenest ellenkező vélemény úszkál magában a szabad ep-ybázban is, a hány egyes pap prédikál, tehát nekem felesleges, s megvallom képtelen is vagyok — itt fejtegetni. Nagyon kényes a kérdés. Az uniópárt is elégnek tartja elfogadni a testvér egyház állítását megbízható zálogul, s csaknem teljesen ignorálja a kérdést mint akadályt. Ezeken kívül vannak a másod és harmadrangú kérdések, melyeknek vitatása napról napra szitja a keserűséget, mely annyira vitte, mint látom, a pártokat, hogy az uniópárt és a más presb. egyházak közelebb érzik magokat, mint a két párt a free Church kebelében. Adja isten, hogy a törés minél hamarább gyógyuljon be, s a vitázó felek tartsák álomnak az egyenetlenség babyloni nehéz fogságát. A mult évi közzsinatokon nevezetes lépés történt az uniót illetőleg. A különböző zsinatok ugyanis elhatározták megkérdezni a presbvteriumokat, hogy látnak-e azok gátot az unió előtt elvileg ? A más két zsinat kevés ellenállás után elfogadott egy ilyszerü lépést, de nem igy a „free Church". Két napig tartó heves küzdelem folyt le két indítvány felett. Az egyik —unió :>árt— indítványozta : megkérdezni a presbyteriumokat, hogy eltekintve minden más kérdéstől, nyilatkozzanak : van-e elvileg oly nagy különbség az ügyködő egyházak között, mely képes volna gátolni az uniót, s véleményüket küldjék fel a következő közzsinatra. A másik indítvány szerint : világos a nagy elvi különbség és igy az egyház joga és kötelessége félbeszakítani minden további egyezkedést a más egyházakkal, ezen egyház belbékéje kedvéért." De mielőtt a vitához fogtak volna, a kisebb párt egy „tiltakozást" tett le a ház asztalára. A zsinat két napon át éjjel és nappal vitázott, ennek végével szavazott, a szavazás eredménye lett: 1-ső indítvány 379 > 2-ik indítvány 144 } 230 többs e ^ Ezután a kérdés lement a presbyteriumokhoz. Azok megvitatták újból nagyon keményen. A két régibb független presb. egyház nem Iát elvi akadályt az unió előtt, bár hangok merültek fel félelmet fejezni ki a szabadság érdekében. A „free Church" presbyteriumai még nem feleltek mindnyájan, de 71 presbyterium közül végzett és véleményt mondott 53 eddigelő, ily eredménynyel: kedvezöleg és pedig: egyhangúlag 10j többség legalább kétszeres 25 > 4 kisebb többség llj nem kedvezöleg és pedig: egyhangúlag 21 kétszeres többség 2; 7 kisebb többség 3) Ebből következtetve az egyházak között nincs elvi különbség, tehát az unió elvben ki lesz mondva a jövő zsinatokon. Mikor lesz végkép befejezve, mikor ülnek egy fedél alá a testvérek ? Ki tudná megmondani ? De hogy ez meg fog történni s egyik legnagyobb áldása lesz ezen kis, de nagyhírű országnak, én egy pillanatig sem kételkedem kimondani. Hogy miért? Tán később arra is megfelelek, ha valaki, ki ép oly nagy tisztelettel viseltetik Skócia iránt, s ép oly hő bámulója az itteni buzgó vallásos életnek, meg nem előzi szándékomat. Ez nagy szolgálat lenne e lap olvasóinak, s jó ösztön kissé aluszékony jó magunknak. „c."