Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-05-07 / 19. szám

ugy mint az egyházi szabadságnak esküdt ellensége, ugy honi viszonyaink közt még inkább kell tartanunk támadásaitól, mert még nagy hatalommal rendelkezik mi nálunk. Az osztrák-magyar államban a jezsuitáknak még 17 zárdája, számos iskolái és tanintézetei vannak, szószéken és családoknál nagy befolyással birnak ós az összes osztrák-magyar klérus 55,370 tagjával, kevés kivétellel, rendelkezésökre készen áll ; e klérus pedig 19,639,713 frtnyi évi jövedelmet huz. Nagy hatalom ez mindenféle, kivált az egyházi szabadság ellen ! Ki tehát az emberiség békés és sikeres fejlődését óhajtja és az egyházat igazán és tartósan reformálni akarja, sürgesse a jezsuitarend eltörlését, mert fennállása és szokott uralkodása a kivivott reformot is rövid idő múlva megbuktatni és a régi állapotokat visszahelyezni fogja. Szepes-Bélán, ápril 20-ikán 1871-ben. Weber Samu, ev. lelkész. A vallásos élet múltja és jelene Skóciában. (V é g e.) Alig szabadult ki a „free Church" az államegyház járma alól, s már is életképességének oly nyilvános jeleit adta, mely méltán bámulatba ejthet akárkit. A szabadság hatalmas szelleme oly lökést adott a keresztyén buzgalomnak, szeretetnek és feláldozásnak, melynek párját Európa más országaiban hiába keresnők, s tán Skóciában sem akadnánk párjára, egy két korszakot kivéve, melyek azonban másnemű tényekben adtak kifejezést áldozatkészségüknek s forró ragaszkodásoknak Jézus vallásához. Sok évek folytán a független presb. egyházak sokszoros érintkezésbe jővén, átkezdették látni, hogy ők tulajdonkép egy fedél alá tartoznak, egy célért küzdenek, egy főigazgató alatt harcolnak, és pedig harcolnak nemesen, buzgón, lankadatlanul: miért állnak hát mégis távol egymásból ? Nem volna-e jobb kezet fogni, szövetkezni, nem — összeolvadni egy hatalmas testté, s ezután egy szivvel, egy lélekkel, egy akarattal sorakozni, hogy visszaverjék, sőt ha lehet megsemmisíthessék az egyházat és társadalmat sokféle oldalról megtámadott és fenyegetett veszélyeket, positive pedig terjeszteni a menynyei világosságot, a szeretet vallását ama szegény, mély vakságban élő, örökre elveszendő félvad, miveletlen népek között, s megmenteni őket az örök kárhozattól, felmutatván előttök a szabadulás, menynyei örök üdvösség forrását, megtanítván Jézus Krisztus édes nevére, meg, hogy a ki ő benne hiszen, ha meghal is él az, és a ki iszik az életnek eme forrásából, soha meg nem szomjazik stb. Ilyen eszmék merültek fel többször és több oldalról a különböző egyházakban, s foglalkoztatván rövid ideig az elméket, ismét eltűntek, látszólag végkép, valóban pedig csendesen és titkosan tovább működve elkészíteni az elméket, hogy majd annak idejében érett megfontolás után megköthessék a családi szövetséget, melyre kétségkívül nagy szükség van Skóciában ép ugy, min t akárhol. Eziránt semmi kétséget sem hagynak fel némely szomoritó s tán leverő statistikai adatok, melyek nyilván mutatják, hogy néhány év óta a templomok, börtönök s másféle körülmények aligha kedvezők az erény és vallásos élet rovatára nézve, különösen a városokban. Mi az oka ennek, nem tartozik ide most fejtegetni, elég hogy létezik a nyavalya, s orvoslása mulhatlanul szükséges, ha nem, majd megbánja az egész Communitás. Ha semmi más ok nem volna is az unió mellett, ez szerintem, magában elég. Mert egy szegény halandó, midőn 15- féle csalhatatlan hitvallással támadtatik meg,igen könnyen zavarba jöhet, s látván és h állván, hogy külön mindeniknek igaza van és mégis egynek sincs igaza, sőt a másik szerint hinni neki bün : teljesen elveszti eszét, s levén némi lovagiasság benne, hogy valamikép meg ne sértse egyiket is, visszautasítja valamenynyit. Minek következtében igen gyakran választ magának, vagy sodortatik egy 16-ik vagy 17-ik felé, melynek szerzője és terjesztője az ördög maga, természetesen emberi alakban. Én ebből azt következtetem hogy a ki egy teljesen felesleges felekezet elseprését elősegíti,összeolvasztván a vele egy hanguakkal, oly nagy szolgálatot tesz Krisztusnak és az anya sz. egyháznak, melyet az én száraz tollam teljesen képtelen méltányolni. Azon magas hangú beszéd, hogy néhány száz igaz és hü vitéz tiz ezrekkel is felér, mint Gedeon 300 vitéze, igen szép és épületes, de igen egyszerűen szólva nem igaz a 19-ik században Krisztus után. Aztán van némi különbség is Gedeon hősei meg a mai hivek között. Ez p. o., ama régi hősöket Jehovah választotta magának küzdeni saját ügyéért, legalább igy tanit a sz. könyv, a mai vitézek pedig magok választják magokat, önalkotta hősök, s igy nem csuda, ha minden kis csoportocska magát tartja egyedül méltónak a fennebbi névrej mint a ki igazán isten ügyéért harcol. Szó nélkül nagyon erős bennünk az önbálványozási képesség, különféle palást alatt. Két-három párt torzsalkodása is mily sok bajt és zavart szül, hát aztán tizenöt ?! Isten Őrizd e csapástól magyarok hazáját. Látják ezt igen sokan Skóciában is, megvallják azt is, hogy a dolgok ily állása minden egyéb, csak nem irigylendő, s hogy ebből kifolyólag valamit orvoslására tenni kell, napnál világosabb. Nem tudom tisztán ilyszerti gondolatok vezették-e a független presb. egyházakat, elég az ho zzá, hogy egy pillanatban eljőve látszott lenni az idő a közeledés megkezdésére, s a három főzsinat 1863-ban egy közös bizottmányt nevezett ki, mondhatni egyhangúlag, melynek feladatául tűzték ki megvizsgálni a 3 egyház vallásos nézeteit, elfogadott symbol. könyveit, s midőn ez meg-