Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-05-07 / 19. szám

intézmény, akkor a pápaság ügyvédje maga mondta ki védence fejére az Ítéletet, Magától értetik, hogy Magnan, midőn tételeit oly határozottan odaállította, távolról sem gondolt arra, hogy dilemmája másik felénél fogják szaván fogni; mégis a határozott formulázás, még ha a leghamisabb célzattal történt is, többet ér, mint ama félliberalis módszer, mely a pápa egyes tettét bírálván, a dolognak oly szint ád, mintha a pápaság többi dolgához szó sem férne, mintha egyébként merő istenesség volna. Ez a legveszedelmesebb eljárás, mert egyetlen igazság révén egy sereg hazugságot csúsztat be. B a 11 a g i M ó r. A jezsuitarend. A jezsuitarend tulajdonképen az eretnekek, a máskép hivők kiirtására alapíttatván, mai napig nem csak ezen eredeti céljához hű maradott, de még ezenkívül a kath. egyházra is kiterjeszté uralkodási vágyát. És ezen mellékes feladatát tökéletesen el is érte. Miről Loyola Ignác még nem is álmodott, az ma már teljesen bekövetkezett, a katholicismus helyébe a jezsuitismus uralkodása lépett. A jezsuiták a német kath. udvaroknál korán befolyást nyertek és tevékenységek már a tridenti zsinat határozataiban észrevehető vala. Itt a kath. egyház az akkori idő reformszükségei szerint tovább nem fejlődött, hanem megállapodott és azóta helyéről csak épen a jezsuiták parancsszavára mozdult, és csak is azon irányfelé, amely ezek céljának megfelelt. És ezen céljok nem más, mint az egyéni szabadság megszorítása, a szellemi világosság elnyomása, a kath. vallás alávetése és minden más vallásforma visszavezetése a pápa felsége alá, a végből, hogy nem a pápa, hanem általa a jezsuitarend korlátlanul uralkodjék. Ezen célnak megfelelőleg alakultak a kath. egyház minden ujabb tanai és intézkedései, mely körülmény csak is a jezsuiták mindenhatósága mellett bizonyít, kik erős de láthatlan kézzel viszik az egyház kormányrudját. Mária szeplőtlen fogantatása, mely hittételképen 1854-ben dec. 8-ikán hirdettetett ki ; az egyház élethalál harca a népiskolák emelése és virágzása ellen; korunk mivelődésének és haladásának kárhoztatása a Syllabusban és Encyclicában ; a pápa csalhatatlansága ; — mindezek a jezsuitismus legújabb müvei, IX. Pius maga nem más, mint sodronybáb, kivel kényök kedvök szerint bánnak Loyala utódai. Ha mái ez igy van, ha a jezsuiták a kath. egyház természetes fejlődését meggátolván, mindazon tanoknak és intézkedéseknek szerzői valának, melyek az egyházat ellentétbe hozták a modern nézetekkel és haladással : akkor, ha az egyházat" megint azon pályára akarják terelni, hol haladásának fonalát félbeszakította, első szükséges teendő, hogy a jezsuitarend, mint minden bajnak okozója, eltöröltessék. Ha a kath. autonómia gyülekezetének vagy legalább kisebbségének sikerült is volna egy vagy más visszaélést az egyházban megszüntetni, egy vagy más viszonyt a nép és kor kívánalmainak megfelelőleg átalakítani, mind ezen siker csak látszólagos lett volna, csak rövid ideig tartott volna, mert mig a jezsuitarend fennáll és a kormánygyeplőt az egyházban kezében tartja, addig ezer meg ezer módot és eszközt fog találni és alkalmazni, hogy az örvendetes átalakulásnak indult egyházat megint azon ösvényre vezesse vissza, melyen 300 év óta vezérli. Tudva van azonkívül, mily káros befolyású a jezsuitismus nemcsak az egyházi életre, de még az állam szabadságára, a népek egymás közti békés egyetértésére és fejlődésére is. De elnézve attól, ha csak tisztán az emberiség vallásos és egyházi érdekét vesszük tekintetbe, már is kívánatos, sőt okvetetlen szükséges a jezsuitarend eltörlése. Innen magyarázható, hogy XIV. Kelemen, 1772. óta mindenütt, hol az állam vagy az egyház szabadságát visszahódítani vagy biztosítani akarja, ott ezen működését a jezsuitarend felfüggesztésével vagy legalább megszorításával kezdi meg. Legközelebbről hatalmas mozgalmak történnek ezen rend ármánykodása ellen. Olaszországban számos képviselő kérvényt nyujott be a jezsuiták kiűzetése iránt. Ezen kérvényhez Rómában a legmérsékeltebb politikai-kör, a „Circolo Cavour" nagy számú római polgárokkal együtt, egy irattal csatlakozott, melyben kérik a parlamentet, hogy a „Jézus társulatára" az 1848-iki törvény vétessék alkalmazásba, annyival is inkább, miután e törvény már a többi megyék mindegyikében hatályba lépett. Svájcban a szövetségi tanács határozattá emelte, hogy a jezsuitarend és rokon társulatai az ország egész területén sehol fel ne fogadtassanak, minden működésök pedig az iskolákban és egyházakban, valamint zárdáik alapítása ós visszahelyezése, tilos. És Thiers már 1844-ben igy intett : „Azt hiszem az ifjúság nevelését nem kell egy párt kezébe adni. Ha ti az ifjúság nevelését azon tanitókra bízzátok, kik 20 év előtt Saint-Acheulhen iskolát tartottak, és most Freyburgban oktatnak (jezsuiták), akkor azon szerencsés nap, melyben Franciaország egysége hatalmát megismerendi, ezen nap mondom, száznegyeddel fog hátrataszittatni." Ugy is történt. Ha mostan Pederzani Bécsben, Döllinger Münchenben, Fra Andrea Nápolyban a pápa csalhatatlansága ellen kikelnek, támadásaik tulajdonképen a jezsuitismus, mint minden baj okozója ellen vannak irányozva. Az általános mozgalmak, melyek a jezsuitarend ellen kezdetnek, megérdemlik a figyelmet, és a kath. egyház érdekeinek sokkal megfelelőbb volna olyan mozgalmakhoz csatlakozni, mint a csalhatatlansági dogmát kihirdetni. Mert ha a jezsuitismus általában a politikai 37*