Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-05-07 / 19. szám

Tizennegyedik évfolyam. Ok 19. fVfe Pest, május 7. 1871. PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL : Mária-utca 10-ik szám, első emelet. ELŐFIZETÉSI DIJ: HIRDETÉSEK DIJA: Helyben házhozhordással és Vidékre postai Kül- ^ hasábos petit sor többszöri beiktafessel félévre 4 frt., egóB

z évre 8 frt Előfizet-j tásánál 5

£ riért 7 kr

. sorj

a * hetni minden kir. postahivatalnal; helyben a j Bélyegdij külön 30 kr. kiadóhivatalban. A németországi katholikus mozgalmak ujabb phasisai. Cjgnitio veritatis omnia falsa, si modo proferantur, etiam quae priusinaudita erant, et dijudicare et subvertere idonea est. Augustinus. II. H. P. urnák lapunk mult számában közlött érdekes cikkét olvasva, az embernek azt kellene hinnie, hogy a csalatkozhatlanság kimondásával a curia valami különös oly botlást követett el, mely a vallásügyi tanképzés eddigi egész rendszerével ellenkezésben uj hallatlan dolgokat hoz szőnyegre, s most először történik, hogy az észszel, a tudománynyal összeütközésbe jön. A csalatkozbatlansági dogma ellenzői, Dollinkért sem véve ki, megtámadásaikat leginkább arra alapitják, s különösen azt hangsúlyozzák, hogy az uj dogma nem áll összhangzatban az egyház eddig vallott tanaival, az annak keblében divott hagyománynyal, szóval nsm illik rá a régi kanon, mely szerint csak az lehet dogma „quod semper, nbique, ab omnibus creditum est." De hát nem ugyanaz áll-e a néhány évvel ezelőtt kihirdetett uj Mária-dogmáról is? Nemsokára ennek kihirdetése után M a 1 o u belga püspök a curia meghagyásából megirta az uj dogmának apológiáját, s abban felállított egy elméletet, melybe ugy látszik akkor Döllingerék is beleegyeztek, hogy a külső hagyomány mellett, sőt a legorthodoxabb egyháztudósok, s minden hivatalos nyilatkozatok ellenére is létezhetett ama dogma az egyházban, mint t r aditio occulta, latens, s IX. Pius pápát csak az a dicsőség illeti, hogy e lappangó üdvigazságot elvalahára napfényre hozta. Ez elmélet vastag absurditását kétsé fkivül ak kor is csakúgy belátta minden ember, mint ma; azonban oly dogmáról lévén szó, melytől c sak a lélek üdvössége mondatott függni, de a polgári életre kiható practicus következményekkel nem birt, senki nem akarta zavarni a pápa mulatságát, s megengedték, hogy a kátéban e^y cikkel több legyen, melyet a józan ész gunyjára a gyermeknek tanulnia kell, hogy emberré serdülve a többivel együtt a gyermekmesék közé dobja. Ma mindenki láthatja mit céloztak a jezsuita atyák, midőn amaz ártatlannak látszó dogma keresztülvitelét annyi buzgalommal sürgették : egy praecedenst akartak felállítani, hogy később annak révén becsúsztathassák az infallibilitás tanát, melylyel három százados törekvéseikre a koronát felrakták. Ha tehát Döllinger és követői azon nem becsületes eljárást akarják jelezni, melyet a jezsuiták, mint minden cselekedeteikben, ugy e kérdés eldö ntésében is követtek, ám tegyék, hivatkozzanak a múltban történtekre, a história tanúságára, de sohase keverjék a tudomány kérdését az ő dolgaikba. A tudomány igen jól tudja mivel tartozik a múltnak, s minden igyekezettel azon van, hogy kinyomozza az utat, melyet a fejlődő emberi elme követett, mig ismeretei jelen stad;

umára eljutott. De megesnék neki, ha valaha eszébe jutna azt állítani, hogy valamely kor vagy valamely ember nézete minden következő idők és emberekre nézve oly uöntő volna, hogy azon uj tények és igazságok felfedezése folytán is változtatni ne lehessen amint ezt a fenebb idézett kanon állítja. Ez a szabad vizsgálat megkötése, a tudomány kész sirja volna. Ily absurdum felállítása csak azon egyház kebelében történhetik, 37