Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-30 / 18. szám

* Stuttgart, apr. 20. A cultusministernek egy ren­delete közzéteszi, hogy a concilium határozatainak, név­szerint a csalhatatlansági dogmának semmiféle jogi ha­tálya sem ismertetik el az állami vagy polgári viszo­nyokra. * (xrác, apr. 21. Egy csapat felizgatott asszony a Grác közelében fekvő „Mária vigasztalása" citnü iskolába berontott és zajos óvást tettek a behozott iskolai rend és tankönyvek ellen. A vizsgálat e tárgyban már elren­deltetett. * Bécs, apr. 21. A „N. Fr. Pr." jelenti Prágából: Az itteni consistoriumnak egy a lelkészekhez intézett körlevele — a zsinat és ennek határozatai ellen köze­lebbről mind élénkebben fellépő mozgalmak alkalmából — megparancsolja a papságnak, hogy szigorúan lépjenek fel a mozgalmak ellen, és gátolják meg azt, hogy a zsi­natellenes eretnekség Csehországban lábra kapjon. * Flórenc, april 22. A belügymmisternek egy körrendelete meghagyja a prefekteknek, hogy a katholi­kus egyletek felett szigorúan őrködjenek. * Flórenc, april 22. Az „Internationale" szerint a pápa egészsége aggodalomra ad okot; attól félnek, hogy előkészületek fognak tétetni Málta szigetén, uj pápa vá­lasztása végett. KÜLÖNFÉLÉK IP^T Az „Egyházi Reform" cimü havi közlöny 4-ik füzete épen lapunk bezártakor jelent meg, s ezzel egy időben fog szétküldetni előfizetőinek. Tartalma: Miért van szükség a reformegyletre ? Jakab Elektől ; a napi sajtó viszhangja reformegyleti mozgalmainkra (vége), Szeremlei Samutól ; Közöny a vallásban, Jancsovics Ist­vántól. Egyházi beszéd, Mát. 13, 31—32 verse fölött, Kovács Alberttől. A tótfalui temetés. (1871. april 22-én.) Szomorú s mégis fölemelő hatású egyházi innepély­ről jövök. Szomorú, mert reformált egyházunk egyik buzgó de­rék örállóját, Kontra Jánost, a pesti egyházmegye főes­peresét temettük, kiben—most már egészen árván maradt, mert tizenhárom év óta anyátlan — családja gondos és szerető atyát, a tótfalui egyház buzgó és szeretett lelki pásztort, az egyházmegye és kerület egyik derék hiva­talnokát, s mindnyájan egy szeretetteljes, nyájas, sze­lid társat és barátot vesztettünk el. Kovács Albert lakása május 1-én kezdve az Ősz-utca 28. szám alatt földszint, jobbra lessz. Az „Egyházi Reformra" vonatkozó küldemények ide inté­zendők. * Eötvös alapítvány. Szabadka város közelebbi közgyűlésén 40,000 frtot képviselő alapitványt tett Eötvös emlékére. Ez összegnek évi 2000 frtot tevő kamataiból oly szülők gyermekei fognak segélyeztetni, kik eddig sze­génységük miatt voltak kénytelenek iskolázatlanul ma­radni. Az iskolaszék pedig magára vállalta, hogy a jobb módú családoktól elviselt ruhanemüeket fog gyűjteni ha­sonló célra, s hogy minél több szegény gyermek nyerhessen segélyt, a nő-egylet tagjait fogja fölkérni a kiosztandó ruhák elkészítésének vezetésére. * A nógrádmegyei iskolatanács azon közelisme­résre méltó határozatot hozta, miszerint az iskolatanács tagjai a m. évre megillető 433 frt 75 krnyi napidíjakról s uti-költségekről lemondván, ezen összeg iskolai célokra fog fordíttatni. * A halasi reform, gimnázium elöljárósága emelkedett szellemének kitűnő jelét adta közelebbi ta­nár választása alkalmával, midőn egyik tanszékére J ó­n á s Ja n o s urat, egy kitűnő képzettségű, zsidó val­lású fiatal embert hivta meg. Ez a második hasonló eset a dunamelléki egyh. kerület iskoláiban, csak közelebbről töltetvén be a kecskeméti jogakadémia egyik tanszéke egy j eles, kath. vallású férfiúval. * A tassi ref. gyülekezet elhunyt derék lelkésze utódául Dömötör Bertalan kecskeméti s. lelkész urat választá meg egyhangúlag. Legyen az ifjú pásztor az oly szép gonddal mivelt kertnek elődéhez hasonló munkása. Áldás és megelégedés kövesse hivatalában ! * Gyászhír. I. Blázy L. kiskőrösi evang. lelkész, az ur szőlőjének hü munkása, f. hó 23-án elhunyt, 30 évi hivataloskodás után. Béke lengjen hamvai fölött. Bő­vebb necrologját szívesen veszszük a közelállóktól. S még is fölemelő, mert protestáns lelkészi sorain­kon végig nézve, vallanunk kell, hogy az ily nemes jel­lemek köztünk nem ritkák, hogy mikor kidőlnek, számba véve multjokat s érdemeiket, érezzük beesőket igazán. S fölemelő, mert látjuk, hogy népünk romlatlan java is becsüli még az igazi érdemet. Nem a ma hallott beszé­dek, melyek közül egyik igazán a protestáns egyházi szónoklat legszebbjeinek magaslatán állott, nem a lel­kész-társak csoportos száma a megtisztelt koporsó körül, hanem az egyszerű nép meghatottsága, kegyeletes mély fájdalma emelte föl lelkemet, melylyel elhunyt lelkipász­tora hamvai fölött a bánat némaságával tolongott egy papját életben és halálban tisztelő, szerető gyülekezet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom