Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-30 / 18. szám

jezni; tisztelgett nála a városi tisztikar, az egyli. elöljáróság, a tanárkar és több egylet képviselője, kiket a főpásztor a legnagyobb szivélyességgel fogadott. Este pedig a főiskolai felsőbb tanuló ifjúság tisztelte meg az innepelt férfiút fáklyásmenettel, mely alkalommal az énekkar alkalmi éneke elzengése után, az ifjúság nevében Somogyi Pál sénior tartott beszédet, melyre Révész Bálint meghatottan, lelkesen válaszolt, biztositván az ifjúságot atyai állandó jó indulatáról s a tanügyben való szabadelvüségéről; beszédét többszöri zajos éljenzések szakiták félbe. Végül az énekkar zengé el bucsudalát, s ezzel az ifjúság és a hozzájok csatlakozott nagy néptömeg lelkes éljenzések közt szétoszlott." A mult számunkban emiitetteken kivül szavazatot kaptak még a püspökségre: Kis Áron 4-et, Hajnal Ábel 1-et, Heiszler József J -et, Kozma József 1-et, Nagy István 1-et. A fennebb leirt innepélyek április 23-dikán történtek. Tárgyalás alá került a tábori praepostság ügye is, mely természetesen nem találhatott kedvezőbb fogadtatásra, mint a tábori superintendensség. Felirat fcg intéztetni e tárgyban a kormányhoz. A felső-szabolcsi egyházmegye, mely 93 gyülekezetet foglal magában, meggyőződvén, hogy ily nagy testületet egy esperes célszerűen nem kormányozhat, három tractusra akar szakadni. A tárgy egy bizottságnak adatott ki, hogy a jövő gyűlésre véleményes jelentést terjesszen be felőle. Végül a Celder ügy is szerepelt, mint néhány év óta stereotyp tárgya mindenik egyh. kerületi közgyűlésnek. Celder urat a felső-bányai egyház, mely ezen kerülethez tartozik, papjának választotta, s talán e miatt már ezen kerülethez vonván őt gyöngéd hajlamai, mint ennek előtte a Palóci alapítványt kezelő tiszáninneni kerülethez, azon Írásbeli előterjesztést tette, hogy a tiszántúli egyházkerület vegye saját kezeibe a moldva-oláh-törökországi hittérítés ügyét; a gyűlés erre nézve ismételten kimondá, hogy a legmelegebben pártolja a missióügyet, de Celder indítványát magáévá nem teheti, s az e tárgyróli intézkedést az egyetemes conventnek tartja fen. Sőt C. ur f.-bányai papságára nézve is azt határozta a gyűlés, hogy annak elfogadására csak ugy adatik meg neki a consensus, ha előbb az erdélyi egyházi főhatóságtól a maga részére bizonyítványt eszközöl. —t. Kiiiíöldi egyház és iskola. * Németországi katli. mozgalmak. A Döllinger által felvert hullámok mindig szélesebb gyűrűket vernek a németországi kath. egyház felületén. Lesz-e messzekiható, komoly eredményök, azt most bajos volna megjósolni. Annyi bizonyos, hogy a kellő anyag meg van hozzá, és az is való, hogy a clericalis lapoknak most nincs oly kedve Döllingert kicsinyelni, mint Hiacinthe atyával tették. Az excommunicáló püspöki levél, mint már a mult héten jeleztük röviden, megjelent. A levél végsorai eként hangzanak : Miután eképen főtisztelendőséged a katho -lika egyház világos, biztos hitvallási végzeményeinek az öntudatos makacs tagadást helyezi ellenébe; miután ön továbbá főpásztora többször ismételt atyai intésére és figyelmeztetésére nem hallgatott; miután ön, ellenzékeskedését az egyház ellenében még inkább nyilvánosan kitünteté és párthíveket iparkodott magának toborzani; miután végre a hívőkre nézve ez által keletkezett nagy veszély, önnek az egyházban és az államban való magas állása, valamint önnek a tudomány terén, a tanári hivatalban és a nyilványos életben szerzett kétségtelen érdemei iránt hosszasb idő óta viseltetett elnézést immár tulsulyozta : önnek lelke megmentésére és mások óvására, az egyházi törvények által a „Crimen haereseos externae et formális "-on alapuló, és az általános vatikáni zsinat által, annak m. évi jul. 18-ki rendelete folytán ujolag statuált „excommunieatio major-"t, mely alá ön az emiitett egyházi eljárás által ipso facfco esett, ön ellen külön ítélettel ki kelle mondani, és ezen egyházi ítéletet megfelelőleg nyilvánosságra kell juttatni." Münchenben a kath. mozgalom intézésére egy bizottság alakult, mely minden bel- és külföldi várossal összeköttetésbe helyezi magát. Ez az érsek által kibocsátott pásztori levélre egy nyilatkozatot tett közzé, mely visszautasítja az adress aláírói ellen intézett súlyos vádakat; a csalhatatlansági dogmát a bajor alkotmánynyal összeférhetlennek állítja. A válasz ezenkívül constatálja a kormánynyal való teljes egyetértését, mely 1870. aug. 9-ki, és 1871. mart. 22-ki kibocsátványaiban minden püspöki hirdetményekre nézve megköveteli a kir. placetumot, és az érseknek felrója, hogy a csalhatlansági dogmát a kormány akarata nélkül, sőt annak ellenére hirdeté ki, és ezáltal alkotmányi esküjét megsérté. A válasz a keletkező bajokért azokat teszi felelősekké, kik Róma parancsait a király tekintélye fölé helyezik, és a bajor katholikusokat az alkotmánytól való elpártolásra akarják kényszeríteni. Az irat azon reménynyel végzi, hogy az igazság és jog végre is diadalmaskodni fognak. Végül megemlítjük, hogy a bajor király több alkalommal kimutatta rokonszenvét Döllinger és elvtársai iránt. Igy midőn az ó-kath. udvari párt Döllinger nyugdíjaztatását kérte, a király azt megtagadta. * Strassburg, april 20. A „Strassburger Zeitung" egy rendeletet közöl, mely a kötelezőleges iskolalátogatást a betöltött 6 évtől a 14-ik évig a nyilvános iskolákban, vagy az ez utóbbiak tanteive alapján vezetett magániskolákban hozza be ; — továbbá egy hirdetményt is közöl a nevezett lap, a lyceumnak május 1-től gymnásiummá átalakítására vonatkozólag.