Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-30 / 18. szám

ha nem is több megyében, legalább egy helyütt csakugyan kihirdettetett-e a pápai csalhatatlanságról szóló dogma, — nevezetesen a székesfehérvári székesegyházban az ottani esperes által csakugyan kihirdettetett-e vagy nem ? Nekem a többi esetekről tudomásom nincs, de van igen is maga által a székesfehérvári polgári hatóság által hiteles tumásom arról, hogy Székesfehérvárott egy 9 órai mise után a predikatio alkalmával az ottani székes-egyházban az esperes által a pápai csalhatatlanságról szóló dogma csakugyan kihirdettetett. ts most bocsánatot kérek, bogy ha egy pár szóval bátor leszek azon kérdésnek fejtegetésébe, vagy legalább jelzésébe bocsátkozni, hogy mik ép történt az. Már a t. ház beismerte, hogy mennyire fontos kérdés, melyet a t. minister ur a placetum jogosultságáról elmondott; — mindenesetre megérdemli, hogy nézzük, vájjon mi történt ezen esetben és mit kiván a képviselőház, hogy történjék. Én megengedem, hogy a pápai közlemény azon forma szerint, melyet a kánon-jog és a szertartási gyakorlat fentart, a székesfehérvári székes egyházban sem hirdettetett ki. De nézetem szerint mire való a placetum? Arra, hogy megelőzzük azon veszélyt, mely a prédikáló székről a vallás örve alatt a haza belnyugalmára papi fondor'atok folytán háromolhatnék. Én nem abban látom a veszélyt, hogy egy okmány kellő szertartások mellett felolvastatik, hanem abban látom, hogy ott olvastatik fel, hol a népség nem áll a miveltség kellő magaslatán, hogy oly vidéken a prédikáló székből, a hol, melyből úgyszólván a népség még most összes szellemi táplálékát meriti (Igaz !), hall oly dolgokat, melyek Ítéletét megzavarják és a polgári kötelességeknek teljesítésére nyugtalanitólag hatnak. Közvetlenül ugy, mint közvetve, azt hiszem, már magának a csalhatatlansági dogmának mindenesetre lehet hatása az ország nyugalmára, különösen oly vidéken, hol a nép nem bir a lelkiismereti szabadság és a sajtószabadság kellő fogalmával, hol még lapokat sem olvasnak, hanem egyedüli szellemi életét a nép azon vallásos bizalom határain belül mozgatja, melylyel papja s a prédikáló szék iránt viseltetik. (Helyeslés.) hogy minő veszélyek származhatnak magának ezen, most már kihirdetett dogma elterjedéséből hazánkban magára az államközjogra : nem melegitem fel, valamint azt sem, Hogy midőn a pápa magát csalatkozhatatlannak nyilváníttatta, és igy mind azt, a mit a pápa hirdet, némileg kötelezővé tette, a legújabb egyházi tanok szerint a katholikusokra nézve, fölmelegitvén netán az „unam sanctam" féle bullát, és a VII. Gergely, III Ince, VIII Bonifacius kísérleteit, csupán magának ezen dogmának kihirdetése hazánk népének köznyugalmára háboritólag nem fog-e hathatni? Csak azt kérdem a közoktatási minister úrtól, hogy ha e tekintetben már az eddig történt nyilt ellenszegülést a meglevő törvényes usus, a szokásos jog ellenében a kellő szigorral rendre nem utasítja, vájjon e tekintetben biztosítva érzi e hazánk köznyugalmát az ily kezdeményezések ellenében, midőn a pápa elvesztett világi uralmának visszafoglalásában, látjuk minő kezdeményezéshez fordul. Hiszen csak a napokban olvastuk a lapokban Patrizi bibornokhoz intézett körlevelét, melyben olvastuk, miszerint meghagyja a lelkészeknek, hogy' azon tábornokokat és tiszteket, kik megszöknek azon seregből, mely a pápa világi uralma ellen harcol, föloldhatják a gyóntatószékben, minden továboi lépés nélkül. — De mit fogna mondani a vallás- és közoktatásügyi minister ur, ha ezen indokok folytán, mindig a pápa világi uralmának érdeke forogván fenn, e végett egy háborúba bonyolodnánk és véletlen hazánk nem a pápa világi uralmának fenntartásáért küzdő Chassepot-val harcoló zuáv zsoldosok eoiába állna, hanem az ellenkező táborban küzdene, és ha egyszer eszébe jutna a római curiának egy bullát küldeni ide, mely a nemzetet egyszerüleg feloldozná az alattvalói kötelesség alól a kormány, hogy ne mondjam a legfőbb hatalom irányában ? hogy ily valami ne történjék, hogy ily valamire ne gondolhassanak Rómában, mindenekfelett pedig hogy ne számithassanak itt Magyarországban a főpapok közt olyanokra, kik ily papi agitatiókra magokat commissariusokul felhasználtatnák, ezen indokból kivánom a lehető legnagyobb szigorral megvizsgáltatni, hogy megtörtént-e, és ha a minister ur csakugyan nyomára jutott annak, hogy a kihirdetés, ha nem is a kellő alakban és nem is a középkori szertartás szerint, de lényegileg megtörtént, erre nézve kívánnám, mondom, hogy a legnagyobb szigorral és erélylyel lépjen fel azon elvek alapján, melyeket most oly szépen kifejtett előadásában és oly innepélyesen kijelentett. -En részemről csakis ezen feltétel alatt, hogy a t. minister ur a lehí tő legrövidebb idő alatt fog magának hivatalos tudomást szerezni mind arról, a miről én Székesfehérvárt, illetőleg a polgári hatóság által értesitettem, mind pedig arról, a miről magán-uton értesültem és a lapok mindnyájában olvashattuk, hogy t. i. a csalatkozhatlanságróli dogma még azonkívül Gyula-Fejérvárott, N.-Váradon és Nyitramegye bizonyos részében is ki lett volna hirdetve? Csakis e fölté;el alatt nyugszom meg egyelőre a minister ur magatartásában. Kérem, méltóztas ék a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák a lehető legrövidebb idő alatt magának hivatalos tudomást és részleteket szerezni, és ha csakugyan ugy áll a dolog, a mint értesülve vagyok a fehérvári esetről, a legnagyobb szigorral lépjen fel, és az illetőket utasitsa rendre. Ily értelemben részemről hajlandó vagyok a választ tudomássul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök: A ház tudomásul akarja venni a minister ar válaszát? (Balfelől felkiáltások: Tárgyaljuk!) A kik tudomásul akarják venni, méltóztassanak felkelni. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. Pauler Tivadar vallás- és közoktatási minister: T. ház ! A kath. autonomia ügyében két interpellatio intéztetett hozzám: az egyik Ghycy Kálmán, a másik Zichy Nándor gróf képviselő urak által. Az első kimeritő indokolás után eként szól: mind-