Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-30 / 18. szám

gának az állam souverenitásának, a legfőbb hatalomnak. De másrészről nem hiszem azt sem, hogy ezen fontos kérdés fölvilágositására várhatnánk addig, mig a most együtt ülő kath. autonomiai congressus munkálatát befejezi. És most azt hiszem, hogy a tetszvény jog a magyar állam közjoga, s mint ilyen fölött nem egyoldalulag a vallásfelekezet maga, hanem okvetlen az ország politikai törvényhozása kell hogy határozzon. Arról, hogy a csalhatatlansági dogmáról szóló pápai közlemények az ország több egyházmegyéjében kihirdettettek volna, hivatalos tudomásom nincs. A székesfehérvári püspök boldogult elődömet fölkérte, hogy a vatikáni zsinat határozatát tartalmazó, és megyéje papságához intézett levelét vegye pártfogása alá, annak szétküldését ne akadályozza, A levél kevéssel báró Eötvös József halála előtt érkezett meg ; arról értesülvén, kötelességemnek tartottam a püspök figyelmét azon ministeri körlevélre irányozni, mely minden görög és latin szertartású püspökhöz 1870. aug. 10-én intéztetett és mely szerint ő császári és apostoli kir. Felsége megrendelni méltóztatott, hogy a tetszvényjog fönntartása mellett a római zsinat és pápa ö szentségének semmi rendelete, vagy határozata e* országban ki nem hirdethetők, és szét nem kiildtetők, ha csak azok előbb a kormány utján 0 Felsége elé nem terjesztettek és általa azoknak közzététele okmányszerüleg meg nem engedtetik. (Élénk helyeslés.) Ebből világosan kitűnik, hogy a kormány a placetumot elévültnek nem tekinti, annak érvényét elismeri, annak foganatba vétele iránt intézkedett (Helyeslés), mert a királyi tetszvényjogban azon módot látja, mely szerint apostoli királyaink az államjogokat védelmezték, melylyel azoknak védelmére éltek ; azon módot, melynek érvényét legjelesebb publicistáink mindenkor elismerték és a mely alkalmasnak bizonyult arra, hogy az államnak érdekeit óvja meg a nélkül, hogy az egyháznak vagy egyeseknek lelkiismereti szabadságát érintette volna. Teljes joggal mondhatá hazánk egyik legjelesebb publicistája, gr. Ciráky Antal: exercitium juris hujus apud nos contiiiuum sustentasse potius libertatem religionis catholicae quam vellicasse unquam," mert a tetszvényjognak hatálya, hogy elődömnek szavaival éljek, csak oly rendeletekre vonatkozik, melyek a fejedelmi jogokkal, az ország törvényeivel, vagy annak belnyugalmával ellentétben állanak. Gyakorlásának célja pedig az ilynemű intézkedések vagy azok egyes ily természetű záradékainak kötelező erejű kihirdetését, illetőleg foganatosítását és végrehajtását ezen országban megakadályozni. Igy, hogy felvilágosító példával éljek : Mária Therezia 1773 ban a jezsuita rendet eltörlő pápai intézkedéseket királyi tetszvény ével ellátta, azok kihirdetését, végrehajtását megengedte ; de ezen intézkedések azon részét, melyek a jezsuiták vagj enára vonatkoztak, minthogy a korona jogaival ellentétben állottak, helyben nem hagyta, egyenesen kijelentvén, hogy ezen jószágokat a római szentszék számára és nevében lefoglalni nem szabad, és ily módon a korona jogait megóvta ; és annak jogaival ellenkező intézkedést ama részében, melyben ellenkezett, végrehajtásában sikeresen gátolta és megakadályozta ; minélfogva én a tetszvényjogot mind a lelkii&

mereti, mind pedig a polgári szabadsággal egyáltalában összeegyeztethetőnek, és az államjogok fentartására és biztosítására egyelőre elegendőnek vélem. (Helyeslés.) A kormány kötelességének tartotta és tartja annak csorbítatlan fentartását (Általános élénk helyeslés,) és reményli, hogy azon törekvéseiben, hogy a haza legszentebb érdekeit, a polgári szabadságot ugy, mint a magyar közjó i függetlenségét egész épségében fentartsa, minden rendű hazafiak kész támogatására számíthat. (Altalános élénk helyeslés.) Schvvarc Gyula: Talán nem csalódom, t. ház ! ha azt hiszem, hogy a képv. ház legnagyobb része osztatlan tetszéssel fogadja a minister ur válaszának azon részét, melyben elvi álláspontját a placetum kérdésében csak az imént innepélyesen kinyilatkoztatta. Ezen nyilatkozatra szükség volt, mert midőn tanúi levénk azon politikának, melyet a pápa világi uralmának visszaszerzésére csak a legújabban megkezdett, akkor nekünk, a nemzet törvényhozóinak rrindenesetre tudnunk kellett, hogy minő módozatban, hol keresi a minister s átalában véve a kormány a római curiának netaláni kezdeményezései, merényletei ellenében hazánk belnyugalmának érdekében a biztosítékokat. A kormány tehát e biztosítékot a placetumban keresi, és azt igen helyesen teszi; nézetam szerint is ha nem szállott volna százados hagyományaink és a törvényes gyakorlatnál fogva a placetum ránk, nekünk most, a ma fenálló körülmények között meg kellene a placetum jogát alkotni. Én részemről mondom, teljesen megnyugszom azon elvi álláspontban, melyet az i. t. minister ur e kérdésben az imént magáénak vallott. Egészen más kérdés, t. ház, vájjon ép oly mértékben helyeselhető-e azon értelmezés egyrészről, melyet a t. minister ur a placetum-jog mikénti gyakorlásának adott, — másrészről pedig azon magatartás, melyet a fenforgó kérdésben követni méltóztatott Mint kivehettem a t. minister ur beszédéből, ő lényeges különböztetést tesz csakugyan azon pápai közlemények között, a melyek tisztán csak lelkiismereti és vallásdolgokra, és azok között, melyek anyagi, vagyis világi dolgokra vonatkoznak. (Közbeszól Pauler Tivadar közoktatási minister : Nem teszek !) Ha nem tesz, annál jobb; de abban az esetben ha tett volna, nagyon óhajtottam volna, valamint most is óhajtom, hogy a minister, bármikor is jön és bármely pápai közlemény, a minister lankadatlanul résen álljon ; mert a pápai közleményekbe beleférhetnek oly dolgok, a melyek tisztán határozati szinezetök dacára kihirdetve az országban: a népnek, különösen azon osztálynak, a mely nem áll a miveltségnek magasabb fokán, belnyugalmát megzavarhatnák. A concret eseteket illetőleg nem értettem teljesen a t. minister ur válaszát, a mennyiben nem hangsúlyozta azt, hogy vájjon csakugyan van-e tudomása, hogy