Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-30 / 18. szám

gyobb része előtt a placetum liberális intézmény, mert a papi reactio túlkapásait fékezi, közülók némelyek és az egész ulíramontán párt előtt nem liberális, mert a vallásszabadságot sérti. Szerintünk egyszerűen csak „célszerű", mert egyedüli eszköz az állam kezében, hogy magát a római hierarchia különleges, gyakran ellenséges törekvései ellen megvédje. Nem minden országban, és nem mindenik vallásfelekezet ellenében egyaránt szükséges; mert hol a katholicismus kisebbségben van, s nagy vagyoni erő sem áll rendelkezésére, mint pl. Hollandiában, Északamerikában, ott a más vallású többség erejében elég biztositéka van az állami élet nyugalmának, és a mely felekezet nem függ küiföldi hatalomtól, s egész egyházi hatalma az egyszerű polgárok egyeteme közt oszlik meg, az ugyanazon polgárok nyugalmára nézve veszélyes határozatokat nem szokott hozni, vagy ha hozna, repressiv rendszabályok által is kellőleg megfékezhető. A magyar állam a placetum jogával még a 17. 18. századokban is élt a római egyház ellenében, midőn másfelől minden még oly kegyetlen eszközt is felhasznált a katholicismus terjesztésére és a protestantismus elnyomására; ellenben a prot. egyház intézkedései ellenében a suprema inspectio e módját még akkor sem vette igénybe. Ez által nyilván a fennebb röviden vázolt álláspontot foglalta el. A mi már a miniszter urnák a placetum iránt elfoglalt álláspontját illeti, az ellen semmi kifogásunk nem lehet, s az országgyűlés is általános élénk helyesléssel fogadta. I)e az elv és annak alkalmazása közt gyakran oly nagy lehet a különbség, hogy a cselekvés teljesen elv ellenesnek mondható S nekem ugy tetszik, hogy a jelen esetben épen valami ilyen forma történt. Ugyanis, a miniszter urnák nincs hivatalos tudomása róla, hogy az infallibilitás kihirdettetett volna! Mi eddig ugy vélekedtünk a kormányférfiak inindentudóságáról, hogy oly tényekről is jól vannak értesülve, melyeket még a szemfüles újdondászoknak sem sikerült felkutatni. És az interpellatiókról és azokra adott feleletekről is ugy vélekedtünk eddig, hogy az illető miniszter, mielőtt felelne, a rendelkezésére álló hivatalos közeg.k utján köteles hivatalos tudomást szerezni a dolgokról, mit az interpelláló képviselő csak magán uton, s talán nem egészen szabatosan hallott, és feleletében köteles a tényállást hivatalosan constatálni. Eddig a magyar kormánytól is ilyen feleleteket nyert az országgyűlés, s bizon nem azért tartják fenn a polgárok roppant költségen a minisztériumokat, hogy még azt se tudják, a mit rajtok kivül már mindenki tud, sőt, hogy még megtudni se igyekezzenek, miután a dologra figyelmeztetve voltak holott a jelen esetben erre egy hónapi idő állott a miniszter rendelkezésére. Midőn Schwartz Gyula azon kérdést intézte a miniszter úrhoz, hogy „van-e tudomása arról, hogy a csalatkozhatlanságrói szóló pápai közlemények az ország több püspöki megyéjében ki lőnek hirdetve," nem azt várta feleletül, hogy nincs, hanem azt, hogy már egészen biztos hivatalos tudomása van róla, hogy a kihirdetés megtörtént, és ellene intézkedéseket is fog tenni; vagy hogy a meg nem történt, tehát nincs mi ellen intézkedni. Ez lett volna kielégitő felelet. A dolog ily állásában már nincs más mód, minthogy Schwarc Gyula ur segitségére jöjjön ő excellen tiája kényeinieskedésének, s hiteles, hivatalos okmányokkal bizonvitsa be, hogy a kihirdetés csakugyan megtörtént, és akkor kérje a miniszter urat, hogy oly szabatosan kifejtett nézeteit a placeíumról alkalmazásba vegye a törvényszegő püspökök ellen. Ghycy Kálmán interpellátioja nem kisebb fontosságú tárgyra vonatkozott; de itt a minister ur felelete kielégítőnek mondható, s Ghycy Kálmán aggodalmai, ha magokban véve alaposak, de a ministeri felelet által indokolva nincsenek, mert a miniszter nr elég világosan kifejezte, hogy a cóngressus határozatai a törvényhozás hozzájárulása nélkül életbe lépni nem fognak. A fölött is feleslegesnek látszik most vitázni, hogy azon határozatok közül, melyek célozzák a fennálló törvények és törvényes gyakorlaton alapuló viszonyok megváltoztatását; mert midőn a parlament elé terjesz etnek, ez ki fogja azokat jelölni, s egyszersmind kijelentheti, hogy a régi törvények és viszonyok ilyen megváltoztatásába beleegyezik-e vagy nem. Mert az ország határain belől semmiféle társulatnak nincs más létezési alapja, mint az ország törvénye. Kovács Albert. Könyvismertetés. Népszerű távirástan, különösen távirdai mellékállomások számára. Szerzette és kiadta magyar nyelven Nagyajtai Donátli Lajos m. kir. t á v i r d a i főnök. Debrecen, 1870. Hazánkban a távirdai, postai, vasúti állomások