Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-23 / 17. szám

annál, hogy csábító ajánlataik létesítésére még csak gondoljanak is. Vándorlelkészek, jobban mondva papok, járták be a tartományokat azon célból, hogy a protestánsokat bármily módon s bárminő eszközökkel áttéritsék. A mire vigyáztak egyedül az volt, hogy legalább látszata legyen meg annak, mintha ezen áttérés csakugyan szabad akaratból történt volna. Az orthodox egyház egy titkos ügynöke megjelent egyszer a többi közt a protestánsok ©gy magán-istentiszteletén, mely meglehetősen szük s a gyülekezet összes tagjait befogadni alig képes helyiségben tartatott. Az ügynök ezen körülményt felhasználta, s jóakaratulag arra serkenté a protestáns gyülekezetet, folyamodnának az orosz hatósághoz, hogy imatermöket megnagyobbítsa, vagy épen tágasabb helyiséggel ajándékozza meg őket. Ki ne lett volna hajlandó e kórelemhez csatlakozni, ki ne mondott volna köszönetet a jó akaró férfiúnak, midőn ez még azon szolgálatát is felajánlá, hogy a folyamodványt ő maga fogja meg is irni, s ki ne sietett volna e folyamodványt azután — ugy a mint tudta — alájegyezni ? A folyamodvány elkészült, természetesen orosz nyelven, mint a hatósághoz benyújtandó irat, — orosz nyelven ismételjük, melyet azonban a lakosságnak egyetlen egy tagja sem értett. Mily nagy volt azután a boldogtalan emberek meglepetése, midőn rövid idő múlva azon keserves csalódásra ébredtek, hogy az a jó akaró ember nem az imaház nagyobbitását kérelmező folyamodványt hanem egy oly nyilatkozatot tartalmazó okmányt íratott alá velők, melyben az alólirottak nyíltan és innepélyesen kijelentik, hogy ők szabadakaratokból, s legbensőbb meggyőződésök szerint eddigi vallásos tévelygésöket elhagyva, a keleti orthodox egyház hivei közé kérik magokat valamennyien fölvétetni. De talán még ennél is visszataszitóbb az az eljárás, melynél ezen emberek nemcsak a setét tudatlanságot, hanem a kinzó éhséget és nyomort is felhasználták erőszakos céljaik előmozdító eszközéül. E fagyviselte tájékon az éhség nem szokatlan látogató. Ilyen alkalommal kegyeltebb tájak inségsujtotta lakosai csakugyan szoktak részesülni néha kormánysegélyben. Ezen ismert körülményt felhasználva, azzal az örömhírrel jelent meg egy napon egy téritő ügynök ily ínséges vidéken, hogy a cár ö felsége szenvedő alattvalói nyomorát enyhítendő, ezek számára pénzben és gabonában segélyt küldött, a ki a neki járt részt fel akarja venni, jelenjék meg a meghatározott órában ezen és ezen a helyen. Mi természetesebb, mint hogy a kitűzött helyen igen sokan pontosan egybegyülekeztek. Ez azonban a szabad ég alatt volt, s akkor az összegyűltek azon parancsolatot veszik: lépjenek be a kegyadományok átvétele végett az e térséghez közel álló tágasnak látszó épületbe. Az ínséges éheornatusban, kiknek egyike kijelenté, hogy e hely görög templom, s minthogy ők ebbe szabad akaratokból léptenek, ezzel azt nyilvániták, hogy ezen egyház hivői közé kívánnak felvétetni, s ők, t. i. a papok, kötelességöknek ismerik a bérmálás által ezen szándékokban a begyülekezetteket az egyház kebelébe letörölhetlen jelleggel fölvenni. Tiltakozás tiltakozást ért e csalárdság felderülésekor, de mind az mitsem használt, — a vallásos szertartás, s ennek folytán a görög egyházba való felvétel a jelenlévő elámítottak minden tagján, erőszakkal és haladéktalanul végrehajtatott. Ez alacsony eszközökön kivül más egyebek is meglőnek ragadva, hogy a protestantismus gyökerestől kiirtassák, s a tartományok mind vallások s hitökben, mind egyéb polgári intézményekben átoroszittassanak. A vegyes házasságokból születendő minden gyermek a görög egyház tagjaként tekintetik. Akár hány eset fordult elő, a melyekben evangelikus szülék gyermekei, sőt idősebbek is, majd csellel, majd a legdurvább erőszakkal a görög egyház papja elé hurcoltattak, s ez által kereszteltetének meg, vagy a már megkereszteltettek ez által bérmáltatának. Megtörtént az is, hogy a protestáns tanitó esetleges távollétében az evangélikus iskolába görög lelkész ment be, s valamennyi együtt lévő protestáns tanulógyermeken végrehajtá azonnal az örökre lekötelező erejű bérmálást. Számos példa van arra is, hogy a midőn szolgálatot kereső együgyii falusi leánykák egyedül vagy szüléikkel együtt a szolgálatadóknál megjelentek: egy iratot valának kénytelenek alájegyezni, melyről az mondaték nekik, hogy ez a cselédrendtartás által meg parancsolt szerződés; alájegyezték egész készséggel, — s pedig az sem volt egyéb, mint orosznyelven fogalmazott nyilatkozat a felől, hogy ezt önkéntesen aláíró, saját szabad akaratából s meggyőződéséből jelenti ki, miszerint az orthodox egyház kebelébe kíván felvétetni. Történt az is, hogy egy görög vallású pap egy fiatal protestáns leánykát felszólított, venné föl az ur vacsoráját az ő kezeiből. A leányka nem késett.'nyilváuitani, hogy ő protestáns, s az úrvacsorájával, saját lelkésze előmutatott bizonyítványa szerint, csak nem régiben élt; a pap azonban e bizonyítványt semmisnek nyilvánítván erőszakkal kényszeríté a leányt a templomba lépni, s minthogy az semmi módon nem vala rávehető, hogy a szent jeleket elfogadja : az oltár elől a mellék sekrestyébe hurcoltatott, ott bezártan kelle töltenie étlen, szomjan a napot és a rákövetkező éjszakát, — s azután másnap reggel minden sirása és tiltakozó jajgatása dacára a kenyér szájába erőszakoltatott s ő annak lenyelésére kényszeríttetett. Azonban ugy hiszszük, a szomorú példákból elég lesz már ennyi is. Még csak azzal akarjuk kiegészíteni zők semmi roszat nem sejtve, haladéktalanul készek| ismertetésünk ezen szakaszát, hogy azon protestánsok valának a parancsot teljesíteni s mindnyájan bementek aW száma, kik e kelettengeri tartományokban vagy ámítás kijelzett helyre. De mily nagy lőn meglepetésök, midőn|Tvagy erőszak által térittettek át a görög orthodox egya tágas terem ajtaja mögöttök bezáratott, s egy melléki- házba, legkevesebb 100,000-re tehető. m* ajtón a görög egyház néhány papja jelent meg teljes'*: Ha ezen áttérités becsületes szándékú ráb eszeléssel