Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-23 / 17. szám

egyik oldalról, valóságos meggyőződéssel a másik részről, egyszóval minden csalás vagy erőszak nélkül történt volna, akkor legfölebb sajnálkozni lehetne fölötte, de semmi jogos közbeszólásnak sem lenne alapja. Hogy azonban ezen eset mennyire nem áll, annak legvilágosabb tanúságát magoknak az áttérteknek nyilatkozatai s magokviselete szolgáltatják. Midőn világossá lőn ezek előtt, hogy milyen aljas ámításoknak estek áldozatul, ez eljárás ellen azonnal hatalmas reactio lépett életbe. Csoportostól, seregestől tódultak egyházi és világi hatóságokhoz, az áttérés ellen tiltakozva és remonstrálva, s hangosan követelve, hogy nékik az evangeliumi egyházba való visszatérés megengedtessék. De mind hiába! Hiába a könyek, hiába a kérelem, hiába a tiltakozás, mindezek ellenében a hatóságok a könyörületet nem ismerő törvény azon pontjával válaszoltak: „ A ki egyszer tagjává lőn a görög orthodox egyháznak, az abból soha többé ki nem léphet." Szenvedésök gunytárgyává téteték, s kérelmeik röviden és szárazon elutasittattak. Ez aztán elkeseredést szült. Azon megrendithetlen határozatot ragadták meg, hogy ha már apáik hitére vissza nem térhetnek, — a rájok erőszakolt vallásnak, vagy az ámítás által reájok feltett egyháznak semmi szertartásában részt nem vesznek, semmi szolgálatát igénybe nem veendik. Igy azután polgári házasságot hoztak be magok közé önkéntesen, sőt gyermekeiket is saját magok keresztelik. Ezen önsegély azonban súlyos vétség, melyet a törvény szigorúan büntet; mindazáltal a buzgóbbak és lelkesebbek, közöttök i.ök és fiatal leányok is, határozottan kijelenték, hogy készebbek lesznek bármely testi büntetést elviselni, a birtokosak kimondák,hogy készebbek vagyonokat veszteni s Szibériába vitetni, semhogy azon rendeleteket valaha betöltsék, melyek a görög egyház szertartásainak igénybevételét parancsolják. E helyett igen sokan még mindig az evangelikus templomokat látogatják, ide jőnek az urvacsorájának felvételére, s a bátorszivti lelkészek nem is tagadják meg ezt tolok. Pedig súlyos vétség ez is, s a mindezekre gondosan őrködő orthodox papság szorgalmasan kutatja és jegyzi ezen eseteket, s a kínálkozó legelső alkalommal el is követ mindent, hogy a törvény ezen áthágása megtorolatlanul ne maradjon. Több evangelikus lelkész, hivatalában tanúsított ezen hűségéért, kénytelen volt már üldöztetést elszenvedni. Az a törvény, mely ellen ők, az ilyenek vétettek, az nem e tartományok eredeti s tulajdon törvénye, hanem egyenesen az orosz büntető törvény, mely a cárok ujabb és ujabb ígéretei dacára, a tartományokba még is bevitetett. E törvény egyetlen keresztyén vallásfelekezet tanaival sem fér meg, csupán az egy görög orthodox egyházéival. E törvény azt rendeli el a többi között a vallási, fötmebb említett vétségek elkövetői ellen, hogy ezek a vétség nagyságához képest bebörtönőztessenek, nehéz pénzbírságoknak vettessenek alá, veszítsék el polgári és személyes jogaikat, gyermekeik vétessenek el; a vétkesek megkorbácsoltathatnak, kényszermunkára ítéltetnek, Tobolskba száműzetnek vagy Szibéria bányáiba küldetnek; olyan büntetések, melyeknél a halál bizonyára nem sokkal rémítőbb. S a törvény e rendeletei nem maradtak pusztán írott betűk ; sok léptettetett életbe e szigorú határozatok közül, közöttök még a legkönyörtelenebb is, 3 a tartomány )k boldogtalan lakosai csuda-e ha e gyászos tapasztalatok után félelem és rettegés között töltik napjaikat. .Viéltán kérdezheti a szíves olvasó, de hát vájjon nem volt e mód, nem volt e bátorság mind e panaszokat a legfőbb hatalom, maga a cár elé vinni, s attól kérni a bajok orvoslását. Volt. Számtalan folyamodvány s felszólalás nyújtatott be, kérvény intóztett, s végre annyit még is eredményeztek, hogy a cár egy Bobriuszky nevű nemes lelkű, igazságszerető tábornokot küldött ki a tartományokba, hogy a dolgok állását alaposan megvizsgálja, s a kinyilvánuló igazságot leplezetlenül előterjeszsze. S Bobrinszky híven, nemesen és bátran járt el megbízásában. Olyan előterjeszt vényt nyújtott be a cár elé, mely az oroszországi viszonyokat csak némileg ismerő előtt is méltán tisztelet tárgyává teszi a bátor szivü s igazságszerető és igazmondó tábornokot. 0 leplezetlenül előadja mindazokat, miket mi is téoyek gyanánt felsoroltunk, s nem tartózkodik kimondani, hogy „utazása közben tett tapasztalatai között az gyakorlá reá az egyik legelszomorítóbb hatást, hogy a lelkiismereti kényszer, s e mindenek előtt ismeretes hivatalos csalás, elválaszhatatlanul egybeköttetnek a világ által már is, Oroszország és az orthodoxia eszméjével." S mi eredménye lőn a nemes Bobrinszky jelentésének ? Sümmi. A bajok nem orvosoltattak, a liviandi tartománygyülés ilyen irányú kérvénye egyszerűen vísszavettetett. Most az evang. Alliance akar e komoly és szent ügyben fellépni, — nem világi hatalommal, hanem a kérésnek szavával, támogatva isten igéjének erejétől, mely élesebb és hathatósabb minden kétélű fegyvernél. Húsvét innepére, midőn az orosz szj kás szerint a cár nyilvános kihallgatást ad, és minden folyamodványt elfogadni, minden kérelmet meghallgatni köteles, ezen alkalommal akar e szent célú egylet Európa minden protestáns népeiből, s Amerikát is képviselő evangélikusokból álló egy küldöttséget meneszteni Szent-Pétervárra a cár elé, s felszólalni az üldözött hitsorsosok érdekében. Ugy vagyunk róla értesülve, hogy e küldöttségben Magyarország is képviselve lesz egyik legelőkelőbb s legérdemdusabb evangelikus fia által. Hiszszük, hogy e sorok résztvevő szivü minden olvasója velünk együtt fogja kívánni: — Isten áldása s kegyelme koronázza sikerrel fáradozásokat! — s