Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-16 / 16. szám

lŐIröl sok Ferenc-rendű szerzetes a világi papsághoz lépett át. E tények jellemzők oly időpontban, midőn a dalmáciai clerus a Bécsben kibocsátott szabadelvű törvénynek ellene mondott és izgatott,,és az oktatás egyedáruságát magának biztositni akarja, a melyet fájdalom néhány helyen tényleg birtokában is tart. — Fáris. A „Lien" helyérő, mely 1841 óta Coquerel irányán oly szép eredménynyel haladott, ez év elején egy uj lap lépett: „La E e n a i s s e n c e." Ez már nem egyházi lap, hanem politikai, vallási, bölcsészeti és irodalmi heti szemle, az egyediség elvét minden téren előre akarván léptetni, mint a mitől várja Franciaország újjászületését. Előszavában igy szól: „Ne vezettesd magadat, sem monarcha sem papság által, melyek téged előbb vagy utóbb, de csalhatatlanul újra romlásra vezetnek. Minden dologban ugy kormányodra mint hitedre, ugy az égre és a jövőre mint a földre és a jelenre nézve, ha ujjá születni és élni akarsz, magad végezd ügyeidet." — Bern. A szövetség jelenti: A kihallgatás után a szervezet átnézésére összegyűlt szövetségi tanácskozási bizottmány elhatáiozta, hogy a jezsuita-rend és a vele egyesült társulatok Svájzban soha felvételt nem nyerhetnek. Minden munkásságtól a templomban és az iskolában, el kell tiltatniok, mint szintén tilos zárdákat újonnan alapitni és régieket helyreállitani. KÜLÖNFÉLÉK. (g) A pápai ref. főtanoda önképzőtársulata előfizetést hirdet 1 forintjával az általa kiadandó „T av*a s z" c. emlékkönyvre, melyben a társulat 50 es és 60-as évi termékei fognak közzététetni. Az előfizetési pénzek máj. 1-sejéiga „szerkesztő választmányihoz Pápára küldendők, *HofFmann Pál képviselő a ház april 3-cliki ülésében a vallás és közokt. ministerhez a következő két interpellatiot intézte : I. Miután a boldogult Ludvigh János által még 1870-ben a vallás- és közoktatási miniszter költségvetésének tárgyalása alkalmával az interkaláris jövedelmekre vonatkozólag beadott hat. javaslata csak a ház azon határozata által mellőztetett, hogy az 1871-diki költségvetés tárgyalása alkalmával a miniszter az interkalárij jövedelmekre nézve törvényjavaslat előterjesztésére utasíttatott, e határozat mindeddig nem teljesíttetett: kérdezi a vallás- és közoktatási minisztert, vájjon szándékozik-e az interkaláris jövedelmekre vonatkozó t.-javaslatot legalább az 1871. évi költségvetés tárgyalásáig előterje zteni ? II. A második interpellációban kérdezi a vallás- és közoktatási minisztert: 1) Vájjon meghivatik-e a püspökké kinevezett az országgyűlésre, illetőleg annak főrendiházába? 2) élvezi e a kinevezett püspök kinevezésétől fogva a püspöki javadalmakat? 3) átveszi-e megyéjének kormányzatát, mielőtt a pápa a kinevezést jóváhagyta volna. (g) Együd István, váci ref. lelkész urat közelebb súlyos csapás érte ; szeretett fiát Ignácot, kecskeméti másodéves joghallgatót folyó hó 6- és 7-dike közti éjjel, 19 éves korában a halál kiragadta az élők sorából. A megboldogult, kinek temetésén nagyszámú közönség vett részt, s a háznál Szilády János, fogházi-,s a sirnál Erdélyi József, vörösegyházi lelkész urak tartottak rövid beszédet és imát,—szülőinek öröme, a kecskeméti jogakadémiának egyik büszkesége volt, s bizonyára egykoron a hazának jó polgára, az egyháznak buzgó tagja lett volna : s igy méltón sirathatjuk őt mindannyian. Az Ur enyhítse kesergő szülői és pályatársai bánatát, neki pedig a nagyreményű és mindenki által szeretett ifjúnak adjon csendes, békességes nyugodalmat! (g) Egerváry Ödön, a „Protestantismus élet-halál harca a jezuitizraus ellen" cimü könyve a napokban elhagyta a sajtót. Azonban ugy ennek, mint több rendbeli ujabb kiadványnak ismertetését — helyszűke miatt — a jövő hétre kell halasztanunk. * Szegény öreg Pius, mióta királyi gondjai megszűntek, még arra is ráér. hogy az ő „kedves fiának" Cselka Nándornak, a „Keligio" szerkesztőjének ékes levelet írjon. E miatt alkalmasint majdnem akkora az öröm a káplánurnál, mint ha egy jó plébánia érkezett volna. "T" R. C Necrolog. „.A. java." Ezelőtt néhány évvel a pesti egyháztanácsterem zöld asztala körül a vizsgálóbizottság előtt egy egész sereg ifjú papjelölt ült, köztök egy himlőhelyes, fakósárga, szenvedély telen alak, melyet a felületes szemlélő visszataszítónak talált volna, de a figyelmes emberismerő a himlők gödrei között felismerte a lemondás és szeretet, a kötelesség-érzet és kitartó tanulmányozás jegyeit. Jegyek, melyekkel Sokratest és Catot és Pestalozzit képzeljük. Mikor felelni kezdett, a fakóarc kigyuladt, a holt, merev tekintet életet öltött, s egyszerre megszépült e szegény fiu, azon arányban növekedvén érdekessége, melyben eredetileg érces, de már fátyolozott hangja áradozott egész torrentiával — a tikkadásig. Mint a nemes mén, mely szégyenli fáradását és fut míg össze nem roskad. Ez az ifjú Nagy Imre volt, egy igen szegény ház ma -