Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-16 / 16. szám

tartalmát e lapok olvasóival — legalább rövid kivonatban — megismertetni szándékozunk. A röpirat szerzője D. D. Edward Steane, az Evang. Alliance tiszteletbeli titkára, s ezen tisztelt név maga, ugy hiszszük elegendő kezesség gyanánt szolgálhat a közlendő adatok komoly és semmi kétséget nem szenvedő igaz valósága felől. A röpirat az Oroszország kelettengeri tartományaiban lakó protestánsok üldöztetésével foglalkozik, s valóban oly szomorú képet tár fői a szemlélő előtt, mely a sötét középkorba talán igen, de bizonyára semmikép sern illik a 19-dik század keretébe. Oroszországnak három ilyen tartománya van : Esztland, Livlancl és Kurland. A két első hajdanában Svédországhoz tartozott, ez azonban mintegy 150 évvel ezelőtt, kénytelen volt e tartományokat Oroszországnak átengedni. Mind a háromnak lakossága legnagyobb részben német eredetű, nyelve német, s az ágost. hitv. evang. egyház hivei. Azon lakosok, kik nem német származásúak, lett-ek és eszt-ekből állanak, vallásokra nézve azonban hasonlóképen evangélikusok. I. Sándor cár uralkodása alatt békében éltek e tartományok, s legalább annyiban jóllétnek örvendének, a mennyiben a cár tiszteletben tartá kiváltságaikat s szabadalmaikat, s hogy javokat előmozdítsa, nem egy célszerű rendeletet hozott, s nem egyszer részesitó őket valóban jóltévő segélyében. Miklós cár uralkodása alatt azonban, mindez nagyon sokban megváltozott. Szigorú szabadság-megszorítások hozattak be, kiváltképen a hit terén. A tartományokat az idegen irodalmak befolyása. Európa egyéb országainak tudománya és civilizációjának előhaladása elől teljesen elzárták. E népek szellemi élete teljes pangásra lőn kárhoztatva, s hogy az evangeliumi hit s a vallásos élet nem sorvadtak el végkép, /az egyedül az azokban lakozó erőnek, s a gondviselés magas kegyének köszönhető. Azon szerződés, mely akkor kötteték, midőn Oroszország e tartományokat átvette: vallások szabad gyakorlatát s gyermekeiknek apáik hitében való neveltethetését biztositá a lakosok számára. Azonban a szerződós mindez üdvös pontjait, egymás után szegte meg a korlátlan hatalom, midőn Oroszország szigorú törvényeit erőszakolta nem sokára e tartományokra is. Eigában görög szertartású püspökség alapíttatott, azon határozott célból, hogy ez forgassa fel a protestáns egyház előjogait, s törekedjék ennek híveit, apáik vallásától bármely áron eltéríteni. Ez időtől kezdve heves és szakadatlan keresztes hadjárat inditatott a protestánsok ellen, mely kiváltképen napjainkban ismét ujabb erőre kelt, s mely egyedüli célja gyanánt azt tüzé ki, hogy e tartományokból a protestáns vallást végre egész teljességgel kiirtsa. (Vége következik.) A vallásos élet imiltja és jelene Skóciában. (Folytatás.) Visszatekintve a múltba, két, első pillanatra feltűnő korszakot jegyezhetünk meg ; a.) a létért küzdés kora 1688-ig, b.) szellemi szabadságéit küzdés kora az állam igája ellen mostanig. Sajátságos, hogy mindkét korban az egyház akkor állt igazán virágzásban, akkor volt legtöbb befolyása üldöztetve is, midőn mindkét kezét szabadon használta az ügy terjesztésére és oltalmára, s nem nyújtotta az egyiket, néha mindkettőt, az állam felé oltalmat és segélyt koldulva, gyengitvén az által, semmi kétségem benne, szellemi erejét. Hol volt az állam a reformatiokor ? Tűzzel vassal a reformáltak nyakán, s lám 30 évi küzdelem kioltotta a tüzet. De itt azon hibát követte el a diadalmas uj egyház, hogy jónak látta örökölni az elsepert egyház szellemének egy részét, szövetségbe lépett az állammal, világosan saját lételének fenntartása és minden más vallás, mint eretnekség elfojtása, kiirtása céljából, s ezáltal félelmet mutatva a jövő iráct, gyengeséget árult el, melyet aztán az állam nagyon gyakran próbára tett azután, hála hogy az egyház csalódott gyengeségében. Az eszme, hogy csak egy igaz vallás létezhetik, akkor is általános volt, de összekötve azon tudattal, hogy az „enyém" levén az igazi, isteni és emberi törvénynél fogva kötelességem az ellenvéleményt, mint ördögi müvet — utálni, kárhoztatni, s minden hatalmamban álló eszközzel megtörni, elfojtani. Ea nem csalódom, szelídebb alakban ez logikai következménye, ha ugyan nem alapja — ma is a szélső orthodoxiának. Én is azt tartom, hogy csak is egy igaz vallás létezhetik, s mint keresztyén vallom, hogy ennek alapja és mindene a szent könyv, azonban nem merném határozottan állítani, hogy egyedül csak is azon magyarázat helyes, csak is azon szellem az igazi, melyet én adok a különböző helyeknek, hanem őszintén elismerem, hugy én is csalódható, esendő halandó vagyok, kinek célja Krisztusra támaszkodva keresni a világosságot, vállvetve mind azon halandókkal, kik nem hiszik az igazságot markokban tartani ; s igy meglehet, hogyha véleményünk néha különbözik is, azon tudat, hogy egy cél felé törekszünk, bár különböző uton, egy központ felé vonz vágyunk : az atyának örömébe ; a testvéries, családias együtt érzés, mint egy atyának gyermekei, hatalmasan sietteti a közös megállapodást és békét, melyet kard és átkozódás csak is távolit, ha ugyan végkép el nem töröl. Természetesen emberi tekintélynek nem nagy szerep jut működésűnkben, mert ezen tan szerint nincs sem általános sem részletes, sem egyéni, sem testületi infallibi-1 i t a s. A skot ref. presb. egyház eljárása azonban menthető és érthető a korszellemből, s tán jó és helyes ia 32