Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-16 / 16. szám

söt „hogy ezen tan, melynek következtében a régi német birodalom tönkre ment, mihelyt a német nemzet katholi­kus részénél uralkodó lenne, az újból alakult német bi­rodalomban egy gyógyithatlan szülésnek magvát ültetné el." Ezen tökéletesen téves előadás és célzatos vád el­len ezennel a leghangosabban tiltakozunk, s azt alapta­lan rágalomnak nevezzük a katholikus egyház, annak feje, püspökei és minden tagjai ellen, kik sohasem szűnnek meg „a császárnak megadni, mi császáré, és istennek, mi istené." (Máté 22, 21) Szeretett hiveink! A nézetek, alapelvek és véle­mények, melyek ezen vitában foglaltatnak s a melyek kö­zül csak a legfeltűnőbbeket jeleztük, a vatikáni zsinat határozathozatalától mostanáig sok könyvben, folyóiratok­ban és lapokban a legkeresztyénietlenebb szenvedélylyel és keserűséggel terjesztettek. Fájdalom, most ez.n irat által a legnagyobb való­színűséggel bír azon régóta szomorúan táplált hiedelem, hogy ezen nyilatkozat szerzője szellemi feje a vatikáni zsinat ellen megindított mozgalomnak, mely a lelkek összezavarását és a lelkiismeretek nyughatatlanságát idézte elő. A számos elleniratok és cáfolatok, fájdalom, nem találnak visszhangra ezen egyházellenes körökben. Most azonban a dolog egy eddig magasan álló, s az egyház által ugy, mint az állam által nagyrabecsült fér­fiúnak nyilt föllépése által valódi fölkeléssé változott át az egyház ellen. Szeretett hiveink ! Mi jól tudjuk főpásztori köte­lességünket s épen azért nem késtünk ezen komoly és intő pásztori szavakat intézni hozzátok, valamint min­den más szükségessé vált rendeleteket megtenni. A to­vábbi lépések, melyeket tenni kötelesek vagyunk, nem kevésbé szem előtt tartandják az egyházat fenyegető veszélyt Németországban, és a tévelyben levő testvéreink iránti szeretetet. Mi „nem fogjuk eltörni a meghajló nádat és ki­oltani a parázs-tüzet. (Máté 12. 20.) De egyúttal meg­tudjuk védeni a mi drága nyájunkat a tévelytől és félre­vezetéstől. Saját megyénkbeli lelkészeinkhez pedig Pállal kiáltunk föl : „Óh Timotheus, őrizd azt, mi rád van bízva, óvakodjál a hamisan úgynevezett tudományos kár­hozatos szóujitásoktól és ellen mondástól, melyekkel né­melyek megismerkedtek s a hittől elpártoltak." (1. Ti­motheus 6, 20, 21.) Mindnyájan, szeretett hiveink imád­kozzatok ezen hitetlen nyilatkozvány szerzője súlyosan terhelt lelkének üdvösségeért, imádkozzatok a szentegy­házért, különösen a mi drága német és bajor hazánk­ban, imádkozzatok a ti nagyon megszomorodott főpász­torotokért, a ki titeket megáld az atyának, fiúnak, szent léleknek nevében. Amen. Ezen pásztori levél a hívek tudomására hozandó és közlendő. Kelt Münchenben, virágvasárnapon az 1871 évben. Gergely, müncheni és freiszingeni érsek." A müncheni egyetem tanárai Döllingerhez. „Nyolc hóval ezelőtt Németország többi felsőbb is­koláival egyetemhen tiltakoztunk azon határozatok ellen, melyeket a pápa az úgynevezett vatikani zsinat többségével együtt a katholikus keresztyénségre kiszabni szándékozott. Azóta az önkénynek Rómában megkezdett müvét tovább folytatták és ugyanazon időben, mikor a német nemzet a csatatéreken a világ népei közt dicső helyet vivott ki magának; a német nemzet püspökei nagyrésze azon dicstelen feladatot tűzte ki maga elé, hogy a nem keresztyén zsarnokság szolgálatában, a lelkiismereteket elnyomja, számtalan kegyes és becsületes szivet zavarba és szükségbe hozzon, a régi hitőkhez állandóan ragaszko­dókat üldözze és minket mindnyájunkat, a mennyire tő­lük függ, egy oly absolutismus bilincseibe verjen, mely magát az értelem és jog, a traditio és evangelium he­lyébe igyekszik feltolni. Hová vezet e kezdet ? Mi lesz a katholikus világ­ból ? mi lesz hazánkból, ha a katholika egyházban nem szabad többé a tudományt és műveltséget, a szív őszin­teségét és az érzelem szabadelvüségét a vallásossággal egyesíteni ? Ily vészteljes időkben, midőn minden külső gyámol megtörik ; a fensőbb iskolák feladata, hogy ugy viseljék magukat, mint utolsó, és ha Isten ugy akarja, tántorít­hatta n őrei a megsértett igazságnak, és mindenekelőtt önre, nagyérdemű ur, volt fordítva a nemzet figyelme. Ön megfelelt a várakozásnak és március 28-ki nyilatko­zata által a katholikus világnak egy üdvhozó fejlődés­nek adá meg zálogát; a szabad tudományos vizsgálódás jogát megóvta és a müncheni egyetem évkönyveibe a leg­nagyobb történelmi szentségü lapot iktatt be. Vál-utra lévén helyezve : egy úgynevezett alázatos alávetés közt, mely a jog- s igazságra való minden tekintet nélkül követelteíik öntől, és egy súlyos, de el­mulaszthatlan kötelesség teljesítése közt — ön a valódi helyes ösvényt választá. Legyen kitartással e viadalban, nagyérdemű ur; a tudomány legjobb és világot terjesztő paizsával lévén védve; vajha egy Medúza paizszsá változnék az, a min­den keresztyénség ellen vétőre nézve. A keresztyénség e forduló pontján eszünkbe jut a bátor Gratry kérdése: Van-e szüksége istennek a ti hazugságtokra ? És mi és velünk ezer meg ezer hü szív, mint ön nagyérdemű ur, világos és határozott „némá­méi fogunk válaszolni. A protestánsok üldöztetése Orosz­ország kelettengeri tartományaiban. A napokban érdekes kis röpirat jutott kezeink közé, melynek tartalmát sokkal figyelemre méltóbbnak tartjuk, semhogy felesleges dolgot vélnénk cselekedni midőn

Next

/
Oldalképek
Tartalom