Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-16 / 16. szám

ismét, mely kizárólag pápai, mely mindent, mi hitet, erkölcsöt, életkötelmeket, legyeimet illet, magában foglal, mely mindenkit, az uralkodót mint napszámost egyenesen közvetlenül megragadja, bünteti, nekik parancsol s bármiről letilthatja őket. Gondosan vannak a szavak ugy elhelyezve, hogy a püspököknek semmi egyéb hatalom nem marad vissza, mint mely egy pápai biztost vagy felhatalmazottat megillet. És ez által, a mint a történetben és az atyák irataiban jártasok el fogják ismerni, az ős egyházi püspökség legbensőbb lényegében van feloszlatva, és az apostoli intézmény, melyet az egyházatyák bizonysága szerint a legnagyobb jelentőség s tekintély illet, lényegtelen árnynyá finomítva. Mert két püspököt ugyanazon megyében, egyiket ki egyúttal pápa és a másikat, ki csupán püspök, csakugyan senki nem képzelhet; és egy pápai biztos, egy püspöki helynök nem püspök, nem az apostolok utódja; ő a Rómából neki kölcsönzött hatalom következtében igen sokat tehet, mig megbízója uralkodni hagyja, a mint egy kiváltságokkal felruházott jezsuita vagy kolduló barát is bírhatja ezen hatalmat, és tudom is, hogy Rómában a püspököknek kilátást is nyújtottak e hatalomnövekedésre, hogy gyakran mondogatták nekik: minél ellenállhatlanabb a pápa, annál erősebbek lesztek ti is, mert hatalomteljéből gazdag sugarak fognak rátok is verődni. A kisebbség püspökei átlátták ugyan ezen igéret csalárdságát, mint a hivatalos „Elemző synopsis" mutatja, felismerték, ha a pápa egyetemes püspöksége fel lesz állítva, egyházi méltóságok igen, de semmi esetre sem lesznek valódi püspökök. Ön is főtisztelendő ur ! részt vett ama küldöttségben, mely jul. 15-én a pápának sürgős előterjesztéseket tett, előterjesztéseket, melyeknek Ketteler ur még egy lábhoz borulással is nyomatékot akart kölcsönözni. Tudvalevőleg ezen előterjesztések eredmény nélkül maradtak. Az egész vigasztalás, mely a régi méltóságokért kesergő főpapoknak nyújtatott abban állott, hogy a határozatban mondatott : a püspöki hatalom „rendes" (ugyanis potestas ordinaria subdelegata, mint azt a római canonisták kifejezik,), és a pápa feladatának tekinti ezt támogatni, mi nagy Gergely egy megcsonkított nyilatkozatával erősíttetett meg, oly helylyel, melyet, ha egészen idéztek volna, természetesen a világnak bebizonyította volna, hogy a hetedik század eme pápája egy oly egyetemes püspökséget, milyet most felállítottak, magától a legnagyobb undorral, mint istentelen bitorlást, elutasított. Főleg nem hiányoztak kérelmek, előterjesztések, intések a concilium előtt és alatt sem. Önmaga is ft. ur részt vett bennök aláírásával. A kisebbség püspökei jan. 12-én a pápához benyújtott előterjesztésökben, melyet ön is aláirt -— kinyilvániták, hogy „az egyházi atyák nyilatkozatai és tettei, a történelem valódi okmányai, és maga a kath. tanfogalom komoly nehézségeket mutatnak fel, melyek a csalhatlansági tan kihirdetése ellen szólnak ; eme nehézségek feszegetésécől, mint mondák — akkor visszaijedtek, s kérték a pápát, hogy kímélje meg őket egy ily tanácskozás kényszerűségétől, azaz, hogy a csalbatlanságáról szóló dogmáról mondjon le. Midőn azonban a pápa a mellett maradt, hogy a concilium azt tárgyalás alá vegye: a német püspökök márc. 11-én, a csalhatlanság kérdése felett beható tanácskozásokat kívántak, melyek mindkét párt választott küldöttei által tartassanak. Ez nem engedtetett meg, s csak a beszéd tartásra maradt alkalom a minden rendes megvitatást lehetetlenné tevő aulában. Hogy a beható tanácskozások mily nélkülözhetlenek és sürgősen ajánlatosak, arra csak egy példát akarok felhozni. Az olasz püspökök tekintélyes száma egy most kinyomott beadványban kivinta, hogy a pápa csalhatlansága, emeltessék hittétellé, mert két férfi — mindkettő olasz, és a nemzet büszkesége: Aquinoi Tamás és Liguori Alfons, az egyház ezen két világító lámpása, azt tanították. Azonban ismeretes, s általam mint Gratry által említve is volt, hogy Tamás csak egy hosszú sor költött tanú által indíttatott, mint tana mellett is csak ily helyekre hivatkozik, s soha az atyák valódi helyeire. Ami Liguorit illeti, egy tekintet irataiba elég a theologiához értőnek arra, hogy meggyőződjék, miszerint Ö még inkább hamis helyekre épített. Az én kimutatásom, hogy menynyire meg volt Tamás csalva, Rómában nagy feltűnést okozott; Rómában egy akkor megjelent, ellenem intézett irat*) szerzője mondja: körülötte egy vészkiáltás hallatszott. Tehát okvetlen szükséges lett volna a dolgot mégis megvizsgálni. Természetesen ezen vizsgálat, különösen, ha pontosan s behatólag vezettetett volna, igen messze vezetta volna az illetőket, s azon eredményt szolgáltatta volna, hogy a pápai csalatkozhatlanság elmélete az egyházba a költemények s hamisítások hosszú sora által lett bevezetve, s aztán erőszakkal, a régi hit elnyomásával s az uralkodó szolgálatára álló különféle eszközök s mesterkélésekkel terjesztetett s megerősíttetett. S igy minden fáradozás, példázás és kérés hasztalan volt; mitsem engedtek meg, mégis az oly gyakran idézett florenci zsinatot tartották szem előtt, hol a görögök állítása, mintha a szent atyák meghamisított szövegét tették volna eléjök, hónapokig tartó s a legnagyobb szorgalommal vezetett vizsgálatok s discussiókra adott alkalmat. Excellentiád előtt bizonyosan tudva van, hogy már régtől fogva, egy átalános zsinattól, ha dogmatikus határozatokat akart kibocsátani, mint az érvény elkerülhetlen feltételét kívánták, hogy a hagyományokat megvizsgálja Mily ellenkezőleg jártak el az 1870-ki római zsinaton a trientivel e pontot illetőleg! Persze Cardoni érsek irata, mely már az előkészítő bizottságban elfogadtatott, s az. egybegyűlt püspökök előtt is mint indokolásnak, érvényesnek kel lett volna lennie, egy óráig sem állotta volna ki a vizsgálatot. Az egész egyháztörténelemben az egyetemes zsinatok között csak egyet ismerek olyat, a melyen a hatalom emberei hasonlóan a legujabbihoz, a traditiónak alapos *) De Romani Pontificis supprema protestate doceudi. Disputatio theologica. Napoli 1870, p. 50. En tota clamorum, quos cir. cumcirca audimus causa.