Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-04-16 / 16. szám
mé 16. PROTESTÁNS GTHAZI E EOLAI SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL : > Mária-utca 10-ik szám, első emelet. ELOFIZETESI DIJ: HIRDETESEK DIJA: 1 Helyben hazhozhordassal és Videkre postai JíuI- . , ,, ... ., . n , , , o , £ „n „c , 4 hasabos petit sor többszöri beikta' • dfissftl iftlftvrft 4 frt.. as^íísz evrft 8 frt Klofi7ft+.- > - .. . - . . .• déssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizet' \ hetni minden kir. postahivatalnál; helyben a > kiadóhivatalban. tásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. Bélyegdij külön 30 kr. Egy életerős mozdulat a katholikus egyházban. Olvasóink kétségen kivül már a kitett cimből kitalálták, hogy D ö 11 i n g e r nyilatkozatáról akarunk 3zóllanij melynek tartalmát közelebbi számunkban röviden ismertettük, s most egész terjedelmében közöljük azon két fontos okoaánynyal együtt, mely azóta erre vonatkozólag megjelent. Mióta a római zsinat megnyitása közeledett és miután megtörtént, számos érdekes, nagyhangú nyilatkozat jelent meg kath. tudósoktól, melyekről mi is tudomást vettünk; de lapunk azok közül egynek sem tulajdonitott messze kiható horderőt. Midőn a modern eszmékhez hü kath. világiak szemeiket Dupanloup orleansi püspökre fordították, s tőle várták a zsinati többség vakmerőségének mérséklését, s később megbüntetését, mi a püspök ur ékes szóló és alapos fejtegetéseiről alig emlékeztünk meg, mert mindig igen világosan kimondtuk, hogy püspöktől jövő ellenzést komolynak tartani nem lehet. S im ma Dupanloup is a csalhatatlan pápa lábaihoz borult azon jezsuiták mellé, kik ellen oly nagy lármával forgatta élesnek hazudott fakardját; és ott térdelnek vele a német és magyar opponáló püspökök is. Midőn Hiacynthe atyából az összes sajtó egész második Luthert akart erőszakolni, mi kimondtuk, hogy a francia nemzetben nincs annyi vallásos melegség és erkölcsi komolyság, hogy a világot egy második Lutherrel megajándékozni képes volnac És a jó Hiacynthe atya hősi bátorsággal oda hagyta a csatatért, melyen vagy győzni, vagy fegyverrel kezében elesni lett volna kötelessége, s elment Angliába, mely a római kérdést már negyedfél század előtt megoldotta az egyedül célravezető módon, s most nincs oka komolyan törődni azzal vájjon csalható vagy csalhatatlan e Pius ő szentsége. Még hozhatnánk fel más példákat is. A napi sajtó aztán annyi csalódás után alig vett tudomást az ujabb nyilatkozatokról, sőt még Dollin -gerét is a megszokottság bizonyos nemével tárgyalta. Mi történetesen más színben látjuk a dolgot, s épen ezt tartjuk az első egészséges, reményteljes megmozdulásnak. Döllinger legújabb nyilatkozata nem intéz élesebb támadást a pápaság ellen, mint Dupanloupnak másfél év előtt megjelent hosszú értekezése, sőt amaz csak igéri a bizonyítékokat, mig Dupanloup kifogástalan ügyességgel sorolja elő, s mégis mi azt állítjuk, hogy ezen egyszerű német tudós egy uj korszaknak határkövét tette le a német, s tán a keresztyén egyház történetében. Két nagy hiány volt, mely miatt Dupanloup irata egy mindennapi hírlapi cikk értékén tul nem emelkedhetett, 1-ör hiányzott az iró őszinte komolysága, és 2-or az ő francia népének őszinte ko molysága. Maradandó nagy átalakulás előhozására a vallási téren nem elég csak a szép declamatio és néhány jezsuitának elpáholása, a mint ez Franciaországban egy emberélet folyama alatt többször is ismétlődik, a legkisebb maradandó eredmény nélkül; hanem kell, hogy az őszintébb, komolyabb vallásosság szükségéi ek érzete az egész népet megragadja. A közösen érzett szükség aztán könnyen megtalálja a maga egyéni képviselőjét. E szempontból Francia- és Németország egymásnak teljes ellentéte. A francia nemzet, és az egész latin faj sokkal jobban el volt nyomorítva a papismus által már a reformatio idejében, minthogy Luther éles bűnbánati fájdalma s Kálvin puritán erkölcse iránt fogékony lehetett volna, — és azóta a jezuitismus befolyása alatt a dolgok még százszor rosszabra fordul-31
