Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-16 / 16. szám

tak. Ellenben a nemet nemzet még a leghatalmasabb pápák ellenében is megőrzött bizonyos nemzeti önállóságot, s a középkor egyháztörténelmét épen a német császároknak a pápaság ellen folytatott küzdelmei töltik he. Itt a reformatio után még nyert az önállóság tudata nem csak a protestáns, hanem a kafh, vidékeken is, mert az anyagi, s főként szellemi tulsuyra jutott protestantismus hatása ezekre is kiterjedt. És ha még ehez gondoljuk azon erkölcsi és vallásos komolyságot. mely a német népet kiválóan jellemzi, látjuk, hogy a vallási megujulásra alkalmas talaj ott meg van. A világ hozzá szokott már, hogy a theoretikus okok mellett politikai és diplomatiai szempontok alá is helyezze az eseményeket. Én nem tartom e nézpontot jogosulatlannak; mert habár semmiféle politikai ok nem képes vallási reformot létrehozni, ha az érintett benső ok hiányzik, de a nemzet politikai helyzete bizonyos határig mégis előmozditó vagy akadályozó hatást gyakorolhat. Németország mai állapota e tekintetben is kedvező Döllinger fellépésére. Ugyanis, mindenik európai ország azon helyzetben van, hogy valamelyik felekezet túlnyomó többségét foglalja magában, s a kisebbség több apró felekezetre szakad. Egyedül Németország jutott az egyesülés által oly helyzetbe, hogy habár a protestantismus mind számra, mind erkölcsi erőre nézve túlnyomó részét alkotja; de a katholicissaus is oly erős benne, hogy a politikusok a felekezetek arányában kettészakitással fenyegető dualismust láthatnak. Nem dicsekszünk azzal, hogy e helyzetet mi fedeztük fel, sőt már néhány hét óta olvasunk hasonló fejtegetéseket németországi 1 pjainkban. Az eszélyes Bismarckra nézve, kit alkalmasint a politikai szemponton kivül más nem érdekel, táu mindegy volna a világ bármely felekezete egyesitse magában a német nép háromnegyedét; de azért kétségenkivül jól látja azt is, hogy a megadott viszonyok közt melyik egyesitheti. Az előrehaladt német nép többségét ép oly kevéssé lehet az uj jezsuita katholicismusba terelni, mint Hengstenberg protestantismusába, sőt mindkét irányzat olyan, melyből a nemzet legjobbjai menekülni igyekeznek. E menekvők mind a protestánsok, mind a katholikusok közül ös sszetalálkoznak egy tisztább, fejlettebb állásponton, mely az emberi toldalékoktól megszabadított evangéliumi keresztyénség. Távolról sem élek azon hitben, hogy Bismarck erős karjai és ravasz szemei terelik egymásfelé Döllingert és Schenkelt; de azt hiszem, hogy a bölcs diplomata politikus szive őszintén örül e közeledésnek. A modern eszmékhez ragaszkodó elemek egyesítése által oly erős nemzeti egyházat lehetne alkotni Németországon, mely mellett a különböző orthodox töredékek nem tüntetnék fel többé a ma fenyegető dualismust. Egy szóval: nem kételkedem, hogy Döllinger fellépése egy életerős mozgalom kezdete a német kath. egyházban, melynek hullámgyürüi a szomszéd népekhez is át fognak hatni. A mi különösen magát a nyilatkozatot illeti: ez valami eddig nem sejtett és nem hallott ujat nem foglal magában. Hogy a katholicismus dogmái hibás biblia magyarázaton, elferdített, meghamisított hagyományokon és történelmi tényeken alapulnak, hogy a pápák ós zsinati többségek erőszakoskodása által jöttek,létre ; és hogy az európai államok alkotmányával ellentétben állanak : oly dolgok, melyeket mindenki tud. De mégis a legtudósabb és legtekintélyesebb kath. theol. tanár és prépost által erős harc közben kimondva, egészen más horderőt nyernek, mint egy protestáns Polemikában. Ezután már vagy a feltétlen visszavonás ós meghódolás, vagy az excommunicatio és szakadás következik. Az elsőt fel nem tehetjük oly jellemes férfiúról, mint Döllinger, tehát várnunk kell az utolsót. Mint alább látni fogják olvasóink, a müncheni érsek már egy papságához intézett pásztorlevelében kijelentette, hogyha Döllinger tizennégy nap alatt meg nem hajol a csalhatatlansági dogma előtt, egyházi átokkal fog sújtatni. És ugyanitt láthatják olvasóink, hogy a müncheni universitas tanári kara kijelentette csatlakozását Döllingerhez, Yégül még ide iktatunk két müncheni távirati hirt, melyek a helyzet felvilágosítására szolgálnak. Az egyik szerint „a bajor király Döllinger prépostot nem szűnik meg kitüntetésekben részesíteni, igy a lábmosás után kihallgatáson fogadván őt, életnagyságú arcképével ajándékozta meg.* A másik szerint: „egy apr. 10-én tartott népes polgári gyülekezetben egyhangúlag elfogadtatott a felirat, mely az államkormányhoz azon kérelemmel járul, hogy a csalhatatlansági dogmának a nevelő intézetekben való terjesztése megtiltassák ; az állam és egyház közti viszony megváltoztattassák." Kovács Albert.