Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-04-09 / 15. szám
Tizennegyedik évfolyam. mé 15. Hte Pest, április 9. 1S71, PROTESTÁNS SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL: Mária-"tea 10-ik szám, első emelet. ELOEIZETESI DIJ : HIRDETÉSEK DIJA: Helyben házhozhordással és Vidékre jpostai £ül- ^ hasábos petit sor többszöri beiktadessel félévre 4 frt., egesz évre 8 frt. Eloüzet- tásánál 5 egyszeriért 7 kr. sorja, j betni minden kirpostahivatalnál; helyben a ' Bély e gd i j ^ülön 30 kr. kiadóhivatalban. Visszapillantás a francia-porosz háborúra. (V é g e.) De nem szabad különösen egy fontos tényezőt kifelejtenünk a számításból: a német nemzet vallásos neveltetését. Korunknak a vallás iránti közömbössége, sőt ellenséges indulata nem ismeretlen ugyan a német birodalom különböző részeiben sem, Találkoznak ugyan itt is,kik az atheisuius, materialis mus újkori bálványai előtt készséggel hajtják meg térdeiket; de mégis általánosságban véve a német nemzet neveltetése eléggé vallásos. Az egyik rationálista, a másik orthodox, az egyik protestáns, a másik katholikus, de azért a maga módja szerint legnagyobb rész többé kevésbé valiásos. És kivált a protestáns tartományokban ugy a családi s iskolai, mint a templomi nevelés által lehetőleg gondoskodnak arról, hogy a vallásosság szentelt és megszentelő vizével u gyermeki s ifjúi sziv fogékony gyökérszálai megnedvesítessenek, s ez által az egész életre kiható nemes gyümölcsök termésére képesittessenek. S azt hiszem sok ezer harcost lehetett volna a német táborban találni, kik imakönyvöket vagy kis bibliájokat nem hagyák el magoktól az egész hadjárat alatt. Ne mosolyogj egyik vagy másik kiszolgált honvéd olvasóm, ha én az ima szelíd hangját az ágyuk vad bömbölése közé vegyítem, s a bibliának a gyorspuska ós golyószóró ellenében is némi bűverőt tulajdonitok. Nem oly nevetséges ez, mint talán első pillanatra vélnéd. G-ondolj csak vissza saját viselt dolgaidra, és a körülötted történtekre. Tudom én, hogy az ifjúi tüz, a veszélyeket számba nem vevő könnyelműség, a vetélkedési kedv, bravourkodási hajlam egy szeretett tábornok, egy alkalmas órában jövő buzdító beszéd, és a tömegnél még a bor és pálinka sőt szégyenünkre legyen mondva még egy cifra káromkodás is sokat tett egyik másik diadal kivívásában. De azt is tudom, hogy ezek mind nagyon is mulékoay, csak momentán hatásúak, s a tábori élet sanyarusága1 között hamar veszítik erejöket, s hiszem, hogy vonakodnál te is szent emlékű diadalaitokat ezen tényezők eredmaiyének tulajdonítani. Nem ezek kölcsönözték ti nelJek az ezernyi szenvedések között is le nem lohadó lelkesültséget s kitartó erőt; hanem az ügy szentségében, az igazság diadalában vetett erős hitetek, vagyis azon gyermekkorunkban beszívott erős meggyőződés, hogy „van isten a felhók felett, áll a villámos ég", hogy van egy az emberiség sorsát vezérlő, az igaz ügyet, ha nehéz küzdelmek után is, de még is diadalra juttató gondviselés. Az ki csak porból lett és porrá leendő anyagot ismer, egy öntudatlanul működő, örökösen teremtő s örökösen pusztító természeti erőt tisztel: az ne beszéljen szent ügyről, az igazság diadaláról, az nevesse ki mint egy együgyü őrjöngőt az olyat, ki még eszmékért, hazáért, nemzetért, egyházért, vallásért, emberiségért s efélékért lelkesült. Egy gondviselő istenségbe vetett hit nélkül nevetséges minden nemesebb önfeláldozás ; de viszont e hit erőt, kitartást,lelkesedést kölcsönöz még akkor is, mikor ama fentebb említett mellékes tényezők már mind elpárologtak. S ezen vallásos hitre még nagyobb su lyt helyezendünk ha meggondoljuk, hogy a német tábor egy jelentékeny részét-ftiggadt vérű nős, gyermekes családapák képezték. Egy magában álló, könnyű vérű fiatal ember könnyen számot vet az élettel; de családos apát, ne vigy csatába, ha előbb keblébe nem oltottad a hitet, hogy van egy isten, vagy ha tetszik, ám nevezd viliágszellemnek, ki őrködik felette, Őr* 29
