Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-26 / 13. szám

tására és helyes megoldására ily válságos időben. Végre a „második reformatio" határozottan tagadta a királyi főhatalmat egyházi ügyekben, s nemsokára a 1619. skot parlament eltörli „a kegyúri jogot és egyházak adományozását", s a legközelebbi közzsinatot megbízza egy ellenterv kidolgozásával. Ez megtörtént ugyanazon év nyarán, s megjelent mint: „utasítás a lelkész választásra Directory for the election of ministers." AZ utasitás e jogot „választás" a községi egyháztanácsra bízza, jogot adva a gyülekezetnek helyeslését vagy ellenzését kifejezhetni. A dolgok ilyszerü rendezése tartott 1660-ig, midőn az ev. ref. presbyt. egyház eltörölve és üldöztetve a pusztába menekült. A véduri jog kérdését pedig eldönti a „Rescissory act" s más hason szellemű következők*) melyek a prelatussággal ellenkező törvényeket eltörlik és a non conformitást bűnnek nyilváuitják, ezáltal a fejszét a ref. presb. egyház fájának gyökerére vetvén. Yégre ismét hajnallott s a béke reggele megjelent, ?z 1689. cap. 3. köszöntött be, mely a főpapi bitorlást megszünteti, és igéri, hogy ő felségeik Vilmos és Mária a parlament tanácsa és beleegyezésével, törvény által azon egybázkormányformát állítják fel, mely a nép hajlamával leginkább megegyezik. Csudálatos, hogy az egyház nem látta a bizonytalanságot és veszélyt, midőn parlamenti megerősítésben és királyi adományban és szentesítésben keresett támaszt és menedéket, jól tudván keserű tapasztalásból, hogy minden parlament változó és a hatalmasok többnyire változékonyok és szeszélyesek, és semmiféle békekötés és törvénycikk nem biztosítja az egyház életét és békéjét, ha egyedüli feje és törvényadója megvonja áldását tőle. A fennebbi t.-cikk és ígéret kifolyása, hogy a skot parlament 1690-ben visszaállítja a presb. ref. egyházat az 1592-ki alapon, annyi változtatással, hogy a világi véduri jogot eltörli, ha minden egyes javadalomért a patrónus 600 skot merk*j kárpótlást nyer, a lelkészek kijelölését pedig vidéki községekben a a birtokosokra és presbyterekre ruházza. A nép utólagos beléegyezése egyik elemét képezte a papválasztásnak, azonban szorosan vett népválasztásról szó sem volt, sőt még vetó jogot sem kapott a gyülekezet, mert 1690. cap. 23 : „a v é n e k (presbyter) nevezik meg és ajánlják az egyént az egész gyülekezetnek elfogadni vagy visszautasítani, visszautasítás esetében, a gyülekezet okadatolja eljárását oly célból, hogy a megyekör presbyteriuma tárgyalhassa az ügyet, melynek Ítéletére és határozata által az illető miniszter hivása és belépése megrendelendő és végrehajtandó, mint b e v égz e 11 tény. *) 1662. cap. 1. 166B. cap. 2. 1669. cap. 1. *) 33 1. 6 sh. 8 p. vagy a mi pénzünk szerint körülbelül 350 frt. a mi azon korban tetemes összeg lehetett. Megjegyzendő, hogy csak pár javadalom váltatott meg ily formáu. Nem valami jó és teljes törvény ez sem, de mindenesetre jobb a véduri ajándékozásnál. E szerint is megtö)ténhetik, hogy néhány ember papot tehet a gyülekezet nyakára, a többség vallásos életének nagy hátrányára. Pe nincs miért vitázni a jóság és hátrány felett, mert nem igen sok ideig állott fenn ezen kis szabadság is, kellemetlenségét és tán néha keserűséget okozni hallgatók és vének között, ha mindjárt az utóbbiakat képviselőknek nézzük is, holott a skot ref. presb. egyház alkotmánya szerint valósággal, mint „rend" csak is végrehajtó közeg, melynek minden egyes eljárását joga van megrostálni és szükség esetében visszavetni a gyülekezetnek, szorosan alkotmányos és szabad kormány-forma mellett. No de ezen kis szabadságnak véget vetett az 1711. 10 t. c. 10 fej.*), mely a véduri jogot teljesen visszaállítja régi állásába ily szavakkal: „Skócia régi törvényei és alkotmányánál fogva — a lelkészek ajánlása a véclurakhoz tartozott és tartozik. " És ezen törvény állott érvényben a legközelebbi időkig — azaz 1843. 6. és 7. Vict cap. 61., midőn a nagyszerű elszakadás —(Disruption) után, mely a free Churchnek adott léteit, az elkeserült nép hangulatának csillapítására az némi módosuláson ment át egy szabályzat által, mely „Lord Aberdeen's act" név alatt ismeretes. Ezen t. cikk némi csekély befolyást ád a népnek is ? a mennyiben 1. alkalmat szolgáltat meghallgatni az ajánlott egyén papolását, és aztán — ha jónak látja — ellenvetést tenni le a presbyterium elébe; 2. a presbyterium az érdeklett felek kihallgatása után ítél, és ha Ítélete kedvezőtlen a védur számára, specifice előadja annak okait s alapját, s közli ezt a patronussal, hogy az 6 hó alatt uj ajánlást tehessen; 3.) ha pedig a községiek ellenvetései, kifogásai lennének alaptalanok, a presbyterium hallgatást parancsol, s végrehajtja az ajánlott — presentee — megvizsgálását és beigtatását; 4.) Egy ajánlottat sem lehet önkényttleg, csupa nem tetszés erejénél fogva visszavetni, és végre 5.) mindenik félnek jogában áll fellebbezni ügyét. — Ez röviden a védurjogi törvény jelenleg. A ki egy kissé szorosabban megvizsgálja a fennebbi törvényt, belátandja, hogy ez, bár célja volt javítani, végeredményben roszabb az előbbinél, mert a mellett, hogy majd semmi előnyt, jogot sem ád a népnek, ajtót nyit végtelen és epés viszálkodásokra, perlekedésekre, melyek ép oly veszélyesek a vallásos-erkölcsi életre, mint az állam-egyház befolyása és fennmaradása. Különben, ha a véduri jog eltörlése magával húzná az állam-egyházat, mely kétségen kivül ellensége a szabadságnak, igazán elmondhatnék, hogy^ a roszból utoljára is jó származik. Ezt csak is ugy mondom, mint magán véleményt, mert a skot nép nagy része teljességgel nem osztja nézetemet e tárgyban : ott nemzeti egyház és *) 17. Ane. ca 1. Act. 10. 1. 10.