Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-26 / 13. szám

igaz vallás ikertestvérek. Hogy miért, az előadottak után körülbelől képzelhető. Mielőtt tovább mennék előadni a véduri jog következményeit, itt futólag megjegyzem, hogy az ó-hit ledőltével minden egyházi javadalom jogilag és névleg á koronára szállott, mely „elismertetik n int általános törvényes védur, ha nincs senki, ki a javadalmat igényelné" — Act 1581. cap. 102. Innen van a korona kezében és rendelkezése alatt oly sok patronage,—számmal kifejezve 319. E mellett véduri-jog van ; városi tanácsok, egyetemek és egy földbirtokosok kezében kisebb-nagyobb számmal. Ez volna röviden a patronage történeti kifejlődése-Lássuk most minő eredményt szült ennek szigorú, bár törvényes alkalmazása. Igyekszem minél rövidebb lenni, bárha a következő kor az eszmék és elvek küzdelmének kora s igy igen alkalmas vitatkozásba vonni a pártatlan történetírót és szemlélőt is. Annyi igaz, hogy Skóciában nagyon sok keserű vitára adott és ád mai nap is alkalmat és sok álmatlan éjt okozott komoly, buzgó keresztyéneknek. (Folytatása következik.) Könyvismertetés. Észrevételek Sz^nássy Sándor tanár úr megjegyzéseire a „magyarhoni ev. gymnásiumok szervezése s tanmód.szer" cimü munkálatra (Lásd Prot, Egyh. s Isk. L. 8—10 sz. 1. E sorok irója azt hivé, hogy az imént nevezett dolgozat genesise bíráló előtt teljesen ismeretes, hogy t. i. ez az evang. tanodák s egyes szaktanárok á 1-talabeküldöttadatokbólés véleményezésekből szerkesztett egész, melynek V. A.. csak összeállítója, mint ezt a munka végén világosan ki is irá. Bíráló V. A-t tartja egyedüli szerzőnek, tehát mindenért felelősnek is. Igaz, hogy felelős a szerkesztő is, mitől V. A. sem vonakodik, de máskép felelős a szerző, máskép az összeállító ; az pedig kétségtelen s a munka szövegéből is kivehető, hogy egyes cikkek különböző szerzők és pedig szaktanárok dolgozatai, melyekért szemben a kritikával nincs ok pirulniok. Mindenkinek van saját meggyőződése s joga is azt nyilvánítani; de mindenki szívesen elfogadja a jobbat ha arról meggyőződik. Azért az alapos kritikát csak hálával fogadhatja a tanár. 2. A munkálat, melynek bírálatát Sz. ur megkezdé, két részből áll, mint már cime is mutatja, s a fontosabb a z e 1 s ő, t. i. az evang. gymnásiumok szervezése, mely nemcsak a tanítókat jeleli ki, hanem az összes belső és külső rendtartást, fegyelmet, hatósági coordinatiót. Ezt biráló egészen mellőzi, mintha csak valami csekélység, vagy mellékes dolog volna. Pedig erre, kivált a kellő nevelés érdekében, mint leendő normativumra, mely nélkül szükőlködünk, a legnagyobb szükségünk van. Itt Sz. ur mint tanár és igazgató alapos bírálatát az egész mivelt evang. Közönség, de kivált a a collegák szívesen vették volna. 3. Biráló, mellőzve az „általános határozatokat" a munkálat elején, melyek elveket fejezuek ki gymnasiumaink céljáról, szelleméről s általános szervezetéről, röktön átmegy az első rész tárgyára, mely a tanításról szól, s megütközik rajta, hogy itt első sorban csak tanításról, mint ismeretek s ügyességek közléséről, nem pedig a képzés- s nevelésről beszélünk. A Sz. ur által idézett cikk igy hangzik: „a gymnasium a maga céljait első sorban tanítás stb. által törekszik valósítani." Hogy milyen legyen ez a tanítás, arról itt nincs szó, de van másutt, már a munkálat legelső §-ában, mely a gymnasium céljairól szól ilyenképen: „a cél nem egyéb mint teljes humanistikai képzés, hazafiúi s evang. szellemben ; a gymnasiumtól tehát nem csak oktatást várunk s előkészítést az akadémiákra sat. hanem és kiválólag humanistikus nevelést s nemes jellemképzést az egyén, hazánk ós egyházunk javára." A kellő képzés, fejlesztés eszméje piros fonal gyanánt átvonul az egész dolgozaton, s észrevehő, megérthető minden figyelmes olvasó által. 4. Az első rész 8. 9. §. előadja a józan didaktika és methodika általános szabályait, elveit és kellékeit; ezekből egyet-mást biráló helyesel, de ezen felül részletes, kimerítő didaktikát és methodikát kíván, s bírálata végén ajánl is egy egészen uj könyvet. Itt e §§. azt hittük, hogy tájékoztatásul az elvek és szellem iránt annyi is elég, a mennyi adva vau; némelyek ezt is sokallották. A kellőleg készült s önkíképeztetésében folyvást haladó tanárról pedig feltesszük, hogy a részletesre, kivált saját szakmájára nézve, már csak fogja ismerni a forrásokat, melyekből merítsen. A helyes paedag. s diclakt. e 1-v ekre nézve azt hiszszük, hogy ezek rég óta ismeretesek s nincs rá szükség, hogy azok megtudása végett W. úrhoz, mint azt Sz. ur ajánlja, Bécsbe fáradjunk. 5. Biráló az egész részletes módszertanból a munka második főszakaszából, csak a 1 a t i n s részben a görög nyelv tanítási módjára szorítkozik, a többiről teljesen hallgat, ugy, hogy a ki az egész munkálatot nem ismeri, azt hiheti, hogy több nincs is benne, mint amit biráló emlit. Hogy mikép taníttassák valamely nyelv, mikép különösen a classikai nyelvek, vagy mint némelyek akarják, a nyelvtanok, a felett „grammatici certaut." Vannak különféle rendszerek és modorok, de hogy gymnasiumi pályára melyik való és célszerű, az iránt teljes mértékű gymnasialis tanárok (kik nem pusztán szaktanárok,) köztkétség alig lehet. A nyelvtudomány, mint olyan, nem gymnasiumba, de egyetemre való. A túlhajtott analysis is káros. A betű öl, a szellem éltet.