Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-26 / 13. szám

való megigazulás tanát. A nagyszerű hatás után ítélve, melyet a reformáció idejéb n az ilyen prédikáció előidézett, természetesnek látszik, hogy korunkban is ebben vélik a gyógyszert feltalálni. De a sok hitcikkely közül nem mindegyik csudaszere minden kornak, Ha egy gyógyszernek ugyanazon hatása van két esetben, akkor az esetek megegyeznek. Ha a reformáció korának prédikációja korunk prédikációjára tökéletes mérvadó volna, be kellene bizonyítani, hogy azon befolyások, melyek alatt nemzedékünk felnevekedett, ugyanazok, melyek a reformáció korát megelőzték. Ezt pedig bajos volna kimutatni. Vagy egy másik példa. A holt igazhitiiség korában a pietismus főleg az erkölcsi újjászületésre, jó cselekedetekben nyilvánuló hit gyümölcsei után törekedett, a keresztyénséget fel kellett rázni az álomból, melyben azt az egyházi igazhitüség érdemének mindenre elégséges rögeszméje ringatta. Áll-e ez a mai nemzedékre? A mai keresztyénséget kell-e arra tanítani, hogy az egyházi igazhitüség magában nem elég, hanem a hitnek jó cselekedetekben kell munkásnak lenni? pedig ezen eset állana, ha feltehető volna, hogy korunk is az orthodox egyházi hit ugyanazon uralma alatt áll. E példákkal a ker. egyház régibb idejére is vissza mehetnénk ; de ez nagyon messze vezetne bennünket. A kérdés tehát ez : mit kell korunkban prédikálni ? E kérdésre, ama veszélyek különböző felfogása szerént, melyeknek a ker. vallásos élet különösen napjainkban ki van téve, különböző feleletet nyerünk; de épen azért, mert korunk jellégének egyetemes felfogásáról van szó, felvilágosítást kell a felett nyujtaniok. Kétségkívül áll, hogy korunknak sem azon tévelygésektől, melyekben a hitújítás kora sinlett, nem kell sza- badulni, sem amaz álomból felrázatni, melyben a keresztyénség az orthodoxía uralnia alatt elzsibbadva feküdt. A befolyások, melyek alatt a mai nemzedék felnevekedett, sokkal inkább a humanismus jellegét hordják magokon. De ennek törekvése, hogy magának itt a jelen életben biztos alapot szerezzen, az élet véges céljainál) tényezőinél megállapodjék. Innen van korunknak pantheistikus, iletőleg természet-istenitő iránya, mely által a vallásos élet ugy az egyeseknél, mint általában a közvéleményben tévútra vezettetik, sőt megmételyeztetik és skep ticismussá alakul. Istennek, mint a világ urának, az ember vezérlőjének, birájának realitása, lelkünknek istenhez és országához való viszonya, rendeltetése, az imádság hatása, sőt lehetősége, az erkölcsi kötelmek, melyek személyes felelősségről való élénk vallásos meggyőződés nélkül nem képzelhetők: ezek mind oly pontok, melyek jóllehet az uralkodó közvélemény által nem tagadtatnak, de erőteljes meggyőződéshez sem vezettek mindeddig, annyira, hogy ha ezekhez a hitvallás határozott alakban követeltetnék az egyesektől, könnyen bizonytalanságba juthatnának. Korunk szellemének segítségére lenni, e bizonytalanságból kiemelni s biztos alapra helyezni: mindenekelőtt ez az egyik feladat, talán épen korunk prédikációjának feladata. Korunk positiv vallásos meggyőződés, istenről és országáról világos, érthető tan után sovárog5 éhezik és szomjúhozik. Hol találunk oly alapot, melyen prédikációnk ugy alakulhat, hogy a vallás után sóvárgó kornak megfelelhassen. Különös, hogy napjainkban Jézus életét ugy kritikai, mint apologetikai értelemben, annyit tárgyalják. A valódi szükség érzete nyilvánul ebben, hogy mindenekelőtt afelől kell tisztába jőnünk, kiben a kar. egyház egyeteme nyugszik. Ugy tetszik, mintha a varázs szó hiányzanék, mely a nagy fáradsággal védelmezett hitcikkelyek és történelmi tények közt a bennső kapcsot képezi ; a varázs szó, mely korunk szellemi háborgását átharsogja, hogy hullámai lecsillapuljanak, a betegek meggyógyuljanak, a vakok lássanak, a sánták járjanak, hogy a halottak feltámadjanak ós a szegényeknek az evangélium hirdettessék, Ha valaha, ugy most kell e varázs szót Jézus tanában keresnünk „uram, kihez mennénk, örök élet beszéde van tenálad." Ha Krisztus a mi mesterünk, mindenek előtt nem tőle kell-e tanulnunk ? Mért mellőzi a tudomány Jézus tanát, mintha egészen közönbös dolgot tartalmazna, mely sem egyik, sem másik pártra nézve fontossággal nem bir? Mert, hogy Jézus tana szintúgy az ujabb kritikától, mint az apologetikától mostohán kezeltetik, egy tekintet a theologiai irodalomra meggyőzhet bennünket. Pedig ebbeu rejlik korunk, valamint minden időszakok szellemi bajának csudagyógyszere. Ez az, mely általában minden ker. prédikációban a valódi ker. életet minduntalan újból felébresztő és előmozdító tartalmat képez. Korunk theologiai tudományának erre kellene figyelmét fordítani, hogy azt áttekinthetővé és világosan előadhatóvá tegye. Ez oly munka volna, melylyel a tudomány az egyháznak lényeges szolgálatot tenne. Korunk prédikációja ebből meríthetné tartalmát, e szerint szabályozhatná a ker. társaság hitvallását: hogy az egyház tana ne csupán a Krisztusról való tan ; hanem sokkal inkább magának a Krisztusnak tana lenne. Pócs-Megyer, március 19. 1871. Szászi István, ref. lelkész. 4 vallásos élet iimltja és jelene Skodában. (Folytatás.) 2. V é d u r i j o g. — Patronage. A véduri jog eleitől fogva a skot egyház rosz szelleme volt, s különösen a reformatio után örökös epének bizonyult. A véduri jog egy megrögzött nyavalya, melyet az egyházi szervezet Skóciában kihajtani igen gyönge és eltűrni igen életerős. A véduri jog alapittatása óta mérge az egyháznak, ellensége Krisztusnak. A véduri jog csaknem örökös tiltakozás tárgya volt ar