Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-26 / 13. szám

mást szeretni int, n^m positívum, hanem az a positivura, ami örökös veszekedést, civakodást s'.ül, s egymás lenézését megörökíti; csak az a positivum, amely megtanít például magamat kálvinistának, a lutheránus és pápista embernél különbnek, azaz olyannak tekinteni, ki magam vagyok a teljes igazság birtokában, a lutheránus és pápista pedig csak hirdeti, hogy abban van, de valósággal nincs! Valóban az istentelenséggel határos azt állítani, hogy nem lehet a vallás igazságait máskép érvényesíteni, mint ha az embereket egymástól elválasztjuk, egymás iránti szeretetlenségre ösztönözzük. Jól tudom, hogy e kérdést sok előítélet környezi, nem is hiszem, hogy az emberiség e nyomorúságos félszegségén, melyhez annyi mindenféle személyes érdek csatlakozik, gyökeresen egyhamar segíteni lehessen. Azonban, ki az emberiség jobb cél felé haladásában hisz, nem hagyhatja figyelmén kivül, hogy a rövidlátó önzés által okozott késleltetés dacára is, bizonyos észre?étlen, de mindenható erkölcsi erők az embereket napról napra mind közelebb hozzák azon állapothoz, melyben a Jézus hirdette tiszta humanitás elvei közérvényre jutni és közönségessé válni fognak. A vallásfelekezetek ugyan mind elejétől fogva azon voltak, hogy az emberiséget ama szent céltól távol ejtsék, azonban, hála az eszme erejének, egynek sem sikerült törekvését ugy keresztül vinni, hogy lelkünk jobb ösztönét végkép elfojthassák, s ezért nem szabad feltennünk, hogy a jobbnak elvalahára való uralomra juttatása lehető ne legyen. Hogy ez eszközöltessék azt hiszem, elég szeat cél, hogy a lelkesebbek annak keresztülvitelére szövetkezzenek. S ime ez az egyházi reform alapeszméje. Eddig általánosan szóltam a vallás-reform lehetőségéről és jogosultságáról. Nézeteim teljesebben és tisztábban fognak kitűnni, ha jelzem az utakat, melyen szerintem a reform-egyletnek haladnia kell, ha be akarja tettleg bizonyítani, hogy nem rontás a célja, hanem, hogy építeni, alkotni, uj vallásos életet támasztani akar. A fennebbiekben láttuk, hogy az emberiség vallás erkölcsi megifjulása csak a bibliai vallás alapján eszközölhető. A bibliai vallás közönségessé tétele végett pedig mindenekelőtt két dolog szükséges: először, hogy olvassák a bibliát, másodszor, hogy megértsék. Mind a két tekintetben nagy és nehéz teendők néznek a reform-egyletre. A kifejlett tudomány, a közérthetőség, s a könyv méltóságának megfelelő hü magyar forditása a bibliának magában is nem csekély feladat, de tetemesen nehezíttetik még, ha meggondoljuk, hogy puszta fordítással a cél, meljre törekednünk kell, koránt sincs elérve ; kulcsot kell a közönség kezébe adni. egy részről a bibliában foglalt örök eszmék vallás erkölcsi teljes értékének méltánylására, más részről arra, hogy az olvasó az elbeszólt ősrégi tények világtörténelmi jelentőségükbe hatolhasson és megértse, mikép szolgáltak azok az isten országa nagy eszméjének, az idők teljességében történt kifejtésére. Hogy a jelzett két irányban folytatandó munka megindítása egyházunknak rég érzett szüksége, azt hiszem, senki sem tagadhatja és hogy ennélfogva a reform-egylet, mely az eg< ház uj életre ébresztését feladatául tűzi, ha a nagy reformátorok nyomdokit követni akarja, munkásságát célra vezetőbb foglalatossággal meg nem nyithatná, magától értetik. Más részről nyelvünk fejlődése, a napi sajtónak hatalmas, de épen nem kedvező befolyásánál fogva oly stadiumra jutott, hogy nem igen van vesztetni való időnk, ha azt akarjuk, hogy a nép kezébe adandó szt. könyv ós annak ku!csa a nép eredetigeníusának megfelelő alakban legyen megírva. Eszerint a biblia körüli teendők az egyletnek egyik, s nézetem szerint első helyre tűzendő feladatát képeznék. .üe a keresztyén község nem csupán felnőttekből, hanem növendék-tagokból is áll. Ezeket lelkük öntudatra ébredtével magasb rendeltetesükre eszméltetni, isten és ember iránti kötelmeik teljesítésére, a jónak, igaznak és szépnek, mint isten örök nyilatkozatainak ismeretére vezetni, szóval rendszeres vallásoktatás által gyermekeinket isten országa polgáraivá nevelni, nemcsak családi, de társadalmi kötelesség is. E célra közönségesen elfogadható oly vezérfonal szerkesztése szükségeltetik, mely Krisztus tanítását a maga eredeti tisztaságában magába' foglalván, azt módszerileg tárgyalva adja elő. Ily káté mentül előbbi szerzése és közönségessé tétele annál égetőbb szükség, minél bizonyosabb, hogy az eredendő bűnről, a Krisztus váltságművéről, a szent háromság titkáról, Krisztusnak a pokolba alászállásáról stb. szóló dogmák, melyek az eddig használatban levő káték főtartalmát képezik, mind oly megfoghatlan dolgok, melyek felett még a tudós theologusok is századok óta vitatkoznak, s egyetértésre mai napig jutni nem tud-52*