Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-03-05 / 10. szám
Ecce autem gemini a Tenedo tranquillaper alta — Horresco referens — immensis orbibus angues Incumbunt pelago stb. Itt ismét a félelmetes szörnyeteg lassanként való közeledésének leirása által a várakozás feszül, s a borzadal -másság érzelme nagy mértékben növekedik. Nagyobb költői darabokban azonban még az ilyen magyarázat sem elégséges, mert ha azt akarjuk, hogy a felfugás teljes legyen, szükséges, hogy a relatív egészet képző egyes mondatok, a bennük rejlő gondolat összefüggés szerint, könnyen áttekinthetővé tétessenek. A következő szakaszban p. o. ínfandum, regina, jubes renovare dolorem, Trojanas ut opes et lamentabile regnum Eruerint Danai, quaeque ipse miserrima vidi, Et quorum pars magna fui. Quis talia fando Myrmidonum Dolopumve aut duri miles Ulixi Temperet a lacrimis ? et jaui nox bumida caelo Praecipitat, suadentque cadentia sidera somnos. Sed si tantus amor casus cognoscere nostros E£ breviter Trojae supremum audire laboréin, Quamquam anirnus meminisse horret luctuque refugit, Incipiam .... — az egyes részek eléggé érthetők ugyan, de az egésznek értéke s jelentősége csak ugy válhatik öntudatossá, ha azt logicai összefüggésben tekintjük át : „Nem örömest teljesítem kívánságodat, mivel a nagy Ínségre való visszaemlekezés, melyet még az ellenség, ezen nyomor okozója, sem beszélhetne el könyek nélkül, nekem, ki abban oly tetemes részt vettem, iszonyú fájdalmat okoz ; de meg rövid is az idő, mert már közeledik a hajnal s nyugalomra int. Mindazonáltal, ha a te kívánságod oly nagy" stb. — Az első gondolatot azonban „nem örömest teljesítem" elhallgattatja a költő Aeneassal s épen az által mutatja ki, mennyire ismeri az emberi szivet : fájdalom az érzelem, mely Aeneast már a visszaemlékezésnél is megragadja ; fájdalomnak kell tehát az első szónak is lenni, melyre a visszaemlékezésnél ajkai fakadnak. Innen van az, hogy miután már az elbeszélést meg is Ígérte, még egyszer ezen fájdalmas érzelemnek kifejezést adni kénytelen. Kívánatos, hogy a nagyobb episodok, sőt elolvasott énekeknek rövid tartalmát a növendékek lehetőleg önállóan legyenek képesek reproducálni ; a nem olvasott énekek és kihagyott részek lényeges tartalmával pedig lehetőleg röviden meg kell ismertetni a tanulókat, hogy az egész költemény tartalmáról átnézetük legyen s tudjanak róla legalább annyit, a mennyit egy latinul nem tanult, de a költeményt fordításból isinerő egyén tudhat. — ímhol ez az eljárás az, mely egy oly költemény olvastatásánál, a milyen az Aeneis, a tanár figyelmébe ajánlható. Hogy szerzőnk is ugyanezt akarja, mutatják következő szavai : „ A tanár feladata, ugy elemezni, magyarázni az írót, hogy a növendék ne csak grammatikai jelentését értse a szövegnek, hanem behatoljon azji ró szellemébe s aztán érezze is annak jótékony hatását.§1 Fel kell e részben használni minden segédeszközöket, hogy e célt elérjük." Igen szép tanítás, csakhogy épen azon „segédeszközöket" nem ismerjük, melyeket a cél elérésére szerző ur ajánl: ezeket kellett volna — mint mi megkísértettük — részletezni s bővebben kifejteni. Igy az egész tanítás nagyon is általános és homályos. A szónoklatok tanításában követendő eljárást szerzőnk igy körvonalozza : „Lehet a beszéd szervezetét adni mindjárt bevezetésül kezdetben és lehet, sőt kell is újból a végén, a mikor az áttekintés már világos és könynyli. A szöveg magyarázásánál föl kell olvastatni egy fejezetet egészen, azután pontonként, minden pontnál a logikai, aesthetikai (rhetorikai) momentumokat kiemelni, felvilágosítani, hol célszerűnek látszik, rögtön lefordíttatni s rögtön emiékeltetni is. Bevégeztetvén a fejezet pontonkénti magyarázata, synthetice vissza kell tekinteni az egészre, egy eszmébe,egy képbe foglalni össze az egészet s kivonni belőle a tanúságot." — Teheti a tanár mindezt ; tudhatja a növendék a beszéd általános tartalmát, sőt a gondolatok összefüggését is, de azért a szónoklatot nem érti. Érthetjük a szónoklat minden egyes mondatát s ezeknek az egész beszéden átvonuló összefüggését, mindazonáltal a beszéd céljáról s a szónoklat egyes részeinek ezen célhoz való viszonyáról semmi tudomásunk sem lehet. Igy azonban a szónoklatot nem értjük még akkor sem, ha eleitől végig szó-iiiba nélkül könyv nélkül tudjuk. A növendéknek mindenek előtt a főtételt, melyet a szónok a bebizonyításra magának kitűzött határozott szavakban, a menuyíre csak lehetséges a szöveghez hűen, nemcsak érteni, de reprcducálni is tudni kell; elengedhetetlen föltétel, hogy a növendék a bizonyító okokat felszámolni s a bebizonyítást annak kitűzött iránya s hatása szerint előadni képes legyen, mert csak igy fogja a részeket az egészhez való viszonyulásaiban, az egyes célokat az egyetemes célhoz való vonatkozásaiban fölismerni s az egész pzónoklitot mint egy szükségképen bevégzett egészet tekinteni. — Vegyük fel például a szerző ur által idézett Cicero pro lege Manilia cimü szónoklatot : Primum mihi videtur de genere belli, deinde de magnitudine, tum de imperatore deligendo esse dicendum. Az első rész themája ez: Bellum est genere neeessarium. Bizonyító okok: 1. In hoc bello agitur populi Romani glória (quae vobis a majoribus quum magna in omuibus rebus, tum summa in re militari tradita est; 2. agitur salus sociorum atque amicorum (pro qua multa majores vestri magna et gravia bella gesserunt); 3. aguntur certissima pupuli Komani vectigalia et maxima (quibus amissis et pacis ornamenta et subsidia belli requiretis); 4. aguntur bona multorum civium (quibus est a vobis et ipsorum et reipublicae causa consulendum). Az első ok be van bizonyítva a 7. § tói: et quoniam semper appetentes gloriae: a 14. §-ig — tueri et conservare non posse stb. A mondottakhoz képest tehát szerző fentidézett ta'nitása következőleg volna módosítandó :
