Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-05 / 10. szám

1. Egy tanuló a szövegböl felolvassa az illető mondatot. 2. A felolvasott mondatot félbeszakitás nélkül lefordítja. 3. Kérdés a tanár részéről az osztályhoz, hogy helyesek-e az eddig mondottak; az elkövetett hibák ez uton kijavitandók ; erre a tanuló ismét, de összefüggőieg, a mondatot lefordítja. 4. Ezután a mondat grammatikai összefüggésének magyarázata következik, melyet hasonlóképen a tanuló eszközöl. 5. A mondat egyes részeit a szükséghez képest a tanár a növendékkel kérdések által megvilágosíttatja. 6. A tanár a szükséges aesthetikai magyarázatokat megadja. 7. Erre az elolvasott mondatcsoport, vagy egész fejezet tartalmának recapitulálása, a kisebb vagy nagyobb költeménydarab gondolatsorozatának elrendezése; a szónoklat egyes részeinek taglalása s az egész beszéd céljához való alkalmaztatása, végre az egész olvasmány taglalásának rövid áttekintése következte. Ha a magyarázat eme rendmenetét szigorúan megtartjuk, akkor egyszersmind a házi praeparatiora is meg lesz adva azon biztos vezérfonal, mely azt egyrészről igen megkönnyíti, másrészről pedig az eredményt is biztosítja. Szerzink a 37. s következő lapokon a görög nyelv tanításáról s annak kezelésmódjáról szól. De fájdalom azon utasítás, melyet ezen nyelvben való eljárásra ad, egészen elhibázott. A betűket—ugymoni—a tanár a táblára írja, hadd lássák a tanítványok, mint kelljen azokat irniok s megmondja hangjukat, jelentésüket, rögtön megkezdi az olvasási gyakorlatokat, a szöveget maga olvasván fel először, s olvastatván több tanuló által. Mindjárt az első órában hozzon mindenki tiszta füzetet s írószereket, hogy az eléjövő szavakat s azok értelmét följegyezhesse, melyek aztán emléklendők. Következnék azután mindjárt az articulus s ezután sorban az 1-sö, 2-ik s 3-ik ejtegetés rendes paradigmájának s a gyakorlásra szolgáló szóknak (fő- és mellékneveknek) pontos betanulása. Most a névmásak főbbjeinek s az igéknél ezúttal csak az 6if.il meg az activum és passivum jelenidőinek alakzatai az indicativus, imperativus és infinitivusban volnának gyorsított menettel begyakorlandók azért, hogy a mondatok képzését lehessen megkezdeni s a gyakorlatokat igy folytatni. De hiányzik még a hangjelzés tana (accentuatio), mit a göróg nyelv tanításánál elhanyagolni nem szabad, de egyszerűsíteni lehet. A tanuló tehát — mint látjuk — mind a három görög declinatio rendes paradigmáin s olvasási gyakorlatain átmegy, a nélkül, hogy a hangsúlyról csak egy árva szót is hallana, pedig enélkül sem a növendék, sem a tanár, egy szót sem képes helyesen kiejteni. Azt mondja szerző, hogy a hangjelzés tanát nem szabad elhanyagolni, de egyszerűsíteni lehet Bajos megérteni, hogy mit ért az egyszerűsítés alatt, mert bizony a hangsúly főbb szabályait minden egyszerűsítés nélkül be kell tanítanunk ; sőt hogy a növendékek annál nagyobb kedvvel s eredménynyel haladhassanak, össze kell azt hasonlítanunk a latinnal s kiemelnünk a két nyelv hang-ulya közötti különbséget. — Csakhogy az a baj, hogy szerző növendékei a latin hangsúlyról semmit sem tudnak, legaláb az ide vágó utasításban egy szóval sincs említve; nekünk tehát itt, ha boldogulni akarunk, először is a latin hangsúlyról kell szólanunk, s miután a tanuló előtt ismeretes szókon mutatjuk be a hangsúly fontosságát, csak azután mehetünk át a görögre. Mennyi kár van azonban az ily eljárásban csak az tudja, ki négy éven át a hangsúly nélküli, azaz, hibás kiejtéshez hozzá szokva, egyszerre azt kívánják tőle, hogy hangsú'ylyal, azaz, helyesen ejtse ki a szókat. — Mondja ugyan szerző a 20. lapon a latin nyelv methodicájában, hogy mindjírt az első órákban gyakorolja a tanár a helyes olvasást az által, logy maga olvasson s a tanulókat utána olvastassa s azok hibáit gondosan s folytonosan kiigazítsa. Ámde, ha a tanár épen semmi szabályt nem ád a helyes o'vasásra, akkor igazithatja tanítványainak helytelen kiejtéseit az algymnasium mind a négy osztályán át, a nélkül, hogy még reménye is lehetne, hogy azok az ötöd k osztályban már helyesen fogják ejteni a szókat. — Hát ha még — mi fájdalom, gyakrabban történik, mint kellene — maga a tanár sincs tisztában a hangsúlylyal, meddig kell nekik együttolvasni, hogy a h;lyesolvasást begyakorolhassák 1 Mi részünkről itt is Wilhelmmel tartunk s azt ajánljuk, hogy a tanár mielőtt a görög alaktanhoz fogna, ismertesse meg növendékeivel a betűket, azok kiejtését, a hehezetjegyeket, a kettős összhangzókat, a mássalhangzók felosztását s a hangsúly főbb szabályait; minden egyebet a tanitás további folyamára tartván fel. Lehet itt — folytatja szerző — az egy behasonlító nyelvtudománynak eredményeit is tapintatosan felhasználni, de minden eddigelé még el nem döntött kérdés, valamint minden nehézkes tudós apparatus mellőzendő. — Az ilyen tanitás többet árt mint használ, mert a tanárt már előre elijeszti az a „még el nem döntött kérdés" s ezen ijedtségét Lattmann, — kinek élőbeszédére szerző hivatkozik, - - nemcsak hogy el nem oszlatja, hanem még növeli. Lattmann ugyanis még mindig ugy latin, mint görög nyelvtanában „kötőhangzókról" phantasiroz, melyekre Corssvn ezt jegyzi meg: „Dass ich früher diese Genitivform (die-i terra-i) falsch erklárt habe, lag daran, weil ich damals n o c h der landláufigea I r r 1 e h r e vom Bindevokal huldigte, die auch immer wieder vorgebracht wird. Wer einen Yokal ohne Weiteres für einen Bindevokal zwischen Vokal und Consonanten ausgiebt, kann auch Kaik für ein B i n d e m i tt e l zwischen Kaik und Steinen erklaren." — Természetes, hogy az ily kötőhangok megmagyarázásához aztán jó adag „uehézkes tudós apparatus" szükséges. Feltűnő szerző fentebb idézett tanításiban az is, hogy Ő a paradigmák pontos betanulására 20