Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-05 / 10. szám

de a melyek nincsenek a convencionálisban.Ilyenek p. o. a legeltetési jog, a temető használata, a harangozó szolgálati kötelességei, mint favágás stb. s a mi mostanában annyi kellemetlenségnek szülő anyja a földekért járó országos adó terhe, ha bevolnának téve a szerződésbe, sok kellemetlenségtől volna megmentve a lelkész, mert „contractus contrahentibus legem ponit." Nagyobb részint meg volt a legelő-elkülönzés mindenütt s a nép birtokaival együtt a lelkészi földek is rendezve és telekkönyvezve vannak, ily esetben a telekkönyvi kivonatot kellene beirni a convencióba. A legtöbb helyen meg, vannak még közmunkák, melyeket a nép oly hanyagul teljesit, hogy a papi földek inkább terhei mint hasznai a convenciónak, az ily munkákat mérsékelt váltsági dij mellett e törlendőknek vélném, habár olcsón is sőt tán ingyen is oda engedném. S én az én tractusomnak közmunka járandóságon megváltatásáért nagyköszönettel tartozom, mert a magam munkáltatása után földeim két három annyit fognak jövedelmezni, mint a rendesen megkésett közmunkával. Sok helyt jár bizonyos számú napszám is, ezt is el kell törölni. Arra pedig vigyázni kell, hogy más nemű naturálék p. o. fa, buza bor, stb. pénzre ne fordíttassanak, mert azoknak értéke évről évre emelkedik, s ha most a legmagasabb árban vétetnének is fel, egy tiz év múlva már a lelkész nagyon megcsalódik s többé a naturálét visszaállítani nem lehet; p. o. a mohácsi lelkész az ötvenes években kiegyezett hallgatóival készpénzben, s akkor az a convenció a legjobbnak tartatott s mosta legkisebb egyházconvenciója is felér vele, hol megmaradtak a naturalék. Vagy némely vá rosokban járt a papnak kövér disznó is s megváltották az akkori folyó áron 4—5 frt váltó ért, ma már anynyiért ludat se lehetne venni! Nagy Ignác, kölkedi ref. lelkész. (Vége következik.) Könyvismertetés. Magyarhoni evangelicus gymnasiumok szervezése. Kidolgozta Vandrák András, eperjesi főgymnasiumi tanár. 1870. (Vége.) Szerző ur a 30. lapon igy tauit: Ezt (t. i. az 1-ső declinatio paradigmáját) a tanár az a végzetü névnek alakjaiban mutatja fel először, kiirván azt teljesen a táblára, először talán csak az egyes számban, de valamenynyi casusban, és ugy, hogy a rag vagy végzet, a szó törzsétől egy kis pausa által legyen szétválasztva. Ezen tanitás szerint a rag és végzet ugyanaz volna, pedig nagy különbség van azok közt. Ezen szóban pl. in e n s a az a lehet végzet, de rag nem, mert az tulajdonképen a tőönhangzó; ebben: mensa-m a rag m, s ezt a kis pausával el is lehet választani a tőalaktól, de nem az a-t ebben: m e n s a (abl.), igy: m e n s-a, mert itten a végzet megvan ugyan, de a rag (d) elesett, s ha az a-t elválasztanók, akkor nem a ragot, hanem a tőönhangzót különitenők el a törzstől, ami aztán törzs többé nem is lehetne. Szerző ur bizonyára igy értette: -a, -ae, -ae, -am, -a, -a, s ezeket lehet is végzeteknek nevezni, mert hiszen mindnyájan a szó végén állanak, de nem egyszersmind ragnak is. ímhol — sit venia verbo ! — az ilyenféle tanításban rejlik a legyőzhet len akadály, hogy valaha a nyelvtudomány az iskolai praxissal kiegyezkedhetnék. Mig a végvonaglásban kétségbé esve lét- s becsületért küzdő régi iskola a „pas un pouce de notre territoire" elvhez makacsul ragaszkodik, addig a győzedelmes nyelvtudomány vele szóba sem állhat. A felgymnasiumban az auctorok magyarázásáról szólván, a 34. lapon igy tanít szerzőnk : A tanmód a Vl-dik osztályban épen az, mely az V-dik osztályban; grammatico-historiai, rhetorikai magyarázás, házi praeparatio mellett, számos kitűnő szakaszok ismételt emlékelése s ezeknek fordiiása otthon, gondos jegyeztetése a ritkább szavak, constructiók, és dolgok magyarázásának. Brevis esse labor o, obscurus fio ! Virgilius Aeneisét, melyből szerző a Vl-dik osztályban olvasmányul az első négy éneket ajánlja, ily módon a növendékek egészen sohasem fogják fel. A költemények és szónoklatoknál ugyanis a felfogás csak akkor lehet tökéletes, ha a növendék az olvasottat nemcsak eszével fogja fel, hanem ha azt érzelmeibe is fölveszi. Az érzelemre való hatás átalában már a szerző ur által megnevezett grammatikai stb. elemzés által is eszközölhető vagy legalább elékészithető ugyan, de igen gyakran szükséges, hogy a növendéK figyelmét az eléadás céljait involváló kifejezések jelentékeny voltára, erőteljességére, az egyes szókban s azok helyzetében, fordulatában, öszszekapcsolásában rejlő hatásra irányozni törekedjünk. Például: Impius ex quo Tydides sed enim scelerumque inventor Ulyxes Fatale aggressi sacrato avellere templo Palladium, caesis summae custodi"bus arcis, Corripuere sacram effigiem manibusque cruentis Virgineas ausi divae contingere vittas. Ezen versekben a kifejezések erőteljes volta s azoknak helyzete által a tény borzadalmassága van kiemelve.