Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-05 / 10. szám

De felhoztam a tényt, mint azon rokonszenv zálogát, melylyel a reformeszmék mai nap ott is találkoznak, hol néhány évvel ezelőtt még a megdöbbenés, hogy ne mondjam, rosszalás bizonyos nemével fogadtattak. A hatvanas évek elejéig hazánkban az egyházirodalom, a mennyiben létezett, históriai és közigazgatási kérdéseknél egyébbel nem foglalkozott; belső vallási kérdést pedig csak megpenditeni is, piaculumnak tekintetett és odáig jutottunk vala, hogy ide s tova annak tudata is kiveszendőben volt, a mi miatt tulajdonképen egyház létezik, melyet igazgassunk. S ez állapot annál siralmasabb volt, miután theologiai intézeteinkben általánosan uralkodott sekély rationalismus mellett, az ifjú, mikor az iskolából kikerült, az egész keresztyénséget, mint fable convenu-t, ne nyúlj hozzám virágnak nézte, mely után kenyerét keresendő vala. Nem csoda tehát, hogy midőn én évekkel ez előtt bátor voltam belső vallási kérdés szönyegrehozatalával föllépni, abbeli fö 1 pósem az irányadó körökben általános visszatetszéssel találkozott, s nem hiányzottak vészhirdető szózatok, melyek abból minden vallás végsü yedését jósolták. Ez nem következett be, sőt állithatnók, hogy a vallás iránti érdekeltség ama viták óia láthatólag emelkedett, és ma már Muci us Scaevolával mondhatom: „est longum post me agraen idem petentium decus." A közgondolkodásnak jobbára politikai átalakulásunk által eszközölt e nagyszerű fordulata, ma e!odázhatlan szükségkép tünteti fel azt, a mi a hatvanas évek elején még merényletnek látszott. Épen abban áll a politikai szabadságnak áldásos hatása a társadalmi életre, hogy az eszmék a tényleges viszonyokra való tekintet nélkül benső természetük szerint egész valóságukban nyilatkozhatván, oly áramlatot szülnek, mely által az emberek akarva nem akarva a haladás ösvényére sodortatnak. E mozgalom előtt aztán az érdekek alkotta fictiók, mint a párák a nap melegitő sugarai előtt, hamar enyésznek, s az emberiség valódi szükségletei visszakövetelik eredeti jogaikat. Ma vallásban ugy, mint a politikában a képzeleti hatalmak elvesztették befolyásukat, s azok helyett ott a lelkiismereti szabadság, itt a jogegyenlőség eszméje lett irányadó. Nem mintha már elértük volna a társadalmi boldog együttlét e megbecsülhetetlen két alapfeltételét, de mindenesetre általános az óhajtás, hogy azokat mentül szélesebb terjedelemben érvényesítve lássuk. S valóban ha a reformegyletnek semmi más feladata nem volna, mint az. hogy amaz aspiratiók legalább egyik iránybani teljesedését, elősegítse és siettesse, az maga is elegendő lenne, hogy minden jobblelkű ember rokonszenvét neki biztosítsa. Jól tudom, hogy a kedély azon exaltatiója, mely vallásujitáshoz kívántatik, nem oly kornak sajátja, mely, mint a mienk, reális ismereteivel nem hogy emelné, inkább enyhíti a lelket • de azt is tudom, hogy azon mérlegelő, mindent bírálgató szellem mellett, mely a reális ismeretek iolytán kifejlik, teljes lehetetlenség továbbad is erkölcsi életünk forrásául oly képzeteket és hiedelmeket hirdetni, melyek az emberiség legmélyebb hanyatlása korából származva, összes mai műveltségűnkkel homlokegyenest ellenkeznek. Másrészről, midőn mi ama képzetek és hiedelmek mellőztetését sürgetjük, nem ujitani akarunk, hanem csak a századokkal ezelőtt megkezdett reformatioi nagy műnek elvszerü befejezését követeljük, ami végelemzésben nem egyébb, mint épen a Krisztus vallásának lélekben és igazságban való felismerése és közérvényre emelése. Csak vegye minden ember komolyan azt, ami körülötte és saját lelkében nyilatkozik ; vegye szemügyre, a gálád játékot, melyet u. n. műveltjeink köztudomásilag űznek azzal, aminek természet szerintpietásunk legszentebb tárgyát kellene képeznie, s azonnal befogják látni, hogy azon az uton tovább haladni szellemi életünk végtönkrejuttatása nélkül lehetetlen. A lelkek mozgalma talán soha oly általános, oly élénk nem volt, mint napjainkban, midőn a tudományok nagymérvű fejlődése, az iparmozgalmak előtérbe nyomulása és a humanitási eszmék politikában való szerepeltetésével egyidejűleg, az erkölcsök ernyedtsége, a vallástalanság mind szélesb körökben való elharapódzása, általában szellemi életünk zilált állapota folytonos ijjesztő növekvésben van. És jönnek a rövidlátók s érdekrabok, s mind e társadalmi bajokért a tudományt, az ipart ós a szabadj vü politikát okolván, azokit állítják végzetes hamis uton lenni. Mintha bizony a tudományt kényünk kedvünk szerint idomítani, az ipartörekvéseket korlátok közé szorítani lehetne, és a politikánkban uralkodó humanitási elveket kárhoztatni kellene !