Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-26 / 9. szám

Könyvismertetés. Magyarhoni evangelicus gymnasiumok szervezése. Kidolgozta Vandrák András esperesi főgymnasiumi tanár. 1870. (Folytatás.) a)Progressio és regressio, különösen történeti tantárgyakban, melyszerint az események azon egymásutánban tüntetnek fel, a mint azok fejlődtek, vagy megforditva ; b) Synthesis és analysis; amaz a részeket rakja össze egészbe, emez az egészet szedi részekre ; c) Abstractio és concretio; amaz a különlegesről az általánosra halad, emez az általánosról a különlegesre száll le. Az oktatás alakja kétféle, t. i. vagy belsöleges vagy külsőleges; amahoz a nézleti és fogalmi, emehez az előadási (acroamaticus) és kérdezősködési (erotematicus) vagyis socratesi tanalak tartozik. Az oktatási módok között a közlő vagyis e 1 éa d ó különösen fontos a középtanodában, mert csak ez képes positiv tudást eredményezni. Alkalmazható ez különösen tények és külsőleges tünemények előadására*; kizárólagos használata azonban könnyen emlékszerü tudást eszközölhet, ha t. i. a tananyag részeinek eléadása nem a felfogást megkönnyítő s a felfogottnak megtartását biztosító, azaz, világos s áttekinthető egymásutánban adatik elé. A historico-geneticus oktatási módszer általában gyéren, szigorúan pedig egy tantárgynál sem alkalmazható, s épen ezért a tanítás körében semmi értékkel nem bir. 'Ellenben a philosophico-geneticus-féle tanmód, mint különösen a gondolkodást fejlesztő tanmódszer igen nagy fontossággal bir a tanításban. De ezt sem tanácsos s nem is lehet, csak egyedül szerepeltetni, hanem felváltva a közlő tanmódszerrel. A történeti tárgyakban a p r o gr e s s i o-t maga a tananyag ajánlja összekötve a közlő tanmóddal; a regressio csak a körülményekhez képest az ismétléseknél s a magasabb tanítás körében foganatosítható kellő sikerrel. Sokkal szélesebb alkalmazást nyerhet ezeknél a nyelvekben, geographiában, mathematikában a syntheticai és analyticai tanmódszer: amaz akkor alkalmazandó, ha az egyes részeknek (betű, szótag, szó), emez, ha az egésznek előismerete (pl. a nézleti oktatás körében) föltételeztetik. A földrajzi tanítás syntheticus, ha egyes országról, pl. hazánkról, analyticus, ha az egész földről történik a kiindulás. Az abstractio és concretio alkalmazható ugyan bármely tantárgy tanításában, de leginkább mégis a természetrajzi tantárgyakban van helye, hol a két tanmódszer egymásnak vállat vetve, igen jó sikert eredményezhet. Ha a tanmód a gondolatfejlesztés megszokott rendében, azaz, ha a kiindulás az egyes és különlegesről az általánosra történik, akkor az abstractio összehasonlitgatás által alkalmazandó, mely eljárás az alsóbb osztályokban ajánlatosabb, mint a concretio, fektetvén ez utóbbi a fősúlyt a különbözések meghatározására. A külső oktatási alakokban ott, hol uj tananyag vagy positiv ismeretek közléséről van szó, az előadás használandó. A kérdezősködő alak, mely meglevő gondolatokból ujakat eredniényeztet, az al- és középosztályokban csak bizonyos korlátok között alkalmazható, mivel ezen tanalak a tudásnak, a gondolkozásban való gyakorlottságnak, mint szintén a nyelvvel való elbánásnak is, már bizonyos fokát föltételezi. Szélesebb alkalmazást nyerhst a kérdezősködő alak, váltogatva az előadási alakkal, a nyelvtanításban, a mathematikában; de az ismétléseknél csak is ezt lehet és kell használni. Az előadottakból kitűnik, hogy a tanmód s a tanalak megválasztása a tantárgy, a tanítási fokozat és a növendékek képzettségétől föltételeztetik, a nélkül, hogy valamely tanmód vagy tanalak valamely tantárgyban vagy tanítási fokozaton, vagy bizonyos meghatározott osztályú növendékeken kivétel nélkül foganatosítható volna. Mikor kelljen valamely tanmódot vagy tanalakot használni, azt egyedül a tanár a körülmények és szükséghez képest határozhatja meg. És hogyha a tanár a kellő tanmódot meg is találta s a tantárgyat a növendékek felfogásához mérten kezeli is, még azért az eredmény nem bizonyos, mert még hiányzik egy kellék, mely a növendékeket a felfogásra alkalmatosokká teszi. Ezen kellék a tanmód subjectivitásában, azaz, a tanár tanítási modorában, didacticai és paedagogicai képzettségében rejlik. Ez aztán azon mesterség, mely, mivel nélküle a tanmód objectivitása eredménytelen maradna, szorosabb értelemben m e t h o d i c a-nak, tanmódszernek nevezhető. Ezen tanmód a helyesen tanított tantárgy azon kezelésében áll, melynek sikerül a növeudékekben a figyelemre hajlandóságot, a tanulásra pedig kedvet ébreszteni föl. Hogy érheti ezt el a tanár, szakavatottan tanítja szerzőnk következő szavaiban : Legyen a tanár az órák megtartásában pontos és lelkiismeretes, sőt az idő perceivel is fukarkodó ; tanítson ugy, hogy valamint ő maga, ugy tanítványai is az óra lefolytát alig vegyék észre; tanítson ugy, hogy meglássák rajta, hogy neki a tanitás nem nyűg, de öröm, s ő épen a tanórában érzi magát legjobban ; tanítson ugy, hogy bármi vendég lepné is meg órájábau s bármikor, pirulás s megzavarodás nélkül, biztosan ugy birja folytatni az előadást, mint különben, ha egyedül van tanítványaival az órában. A 28. stb. lapokon szerző a latin nyelv tanításáról oly szakavatottan szól, hogy mi azt minden tanárnak nemcsak figyelmébe ajánljuk, hanem annak a gymnasiumban való alkalmazását is szivére kötjük, meglevén győződve, hogy az ilyen kezelésmód az egyetlen, melytől mai napság eredményt várhatunk. — Az alkalmazásnál — jegyzi meg szerzőnk igen helyesen — semmikép sem ajánlható a Kühner, Szepessy, Schulz Wargaféle