Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-26 / 9. szám

folynának, s a tractus megerősíthetné, vagy ha kell, megsemmisíthetné a választást; s ha szükséges a felebbezés a nemsokára bekövetkezni szokott superintendenciális gyűlésre is apelláltathatnék az ügy ; igy legalább hamar lefolynék az egész, s az a nyereség lenne belőle, hogy a gyülekezet nem zavarogna oly soká, s a szegény újonnan választott pap is megtudhatná, hogy széna-e vagy szalma?! A concessa kiadását— végre—az előbbeni lelkész utódainak fizetésbeli követelésének kielégítésétől felfüggeszteni nem lett volna szabad, hisz ez egészen két külömböző ügy, ami együvé nem tartozik. Azt hitte, mind a két egyházkerület — és ebben mind a kettő hibázott! — hogy a gyülekezetek nyakra-főre sietni fognak a fizetések kielégítésével, csak hogy az uj lelkész meglegyen erősítve. Én pedig épen azt tapasztaltam minden választásnál, hogy a gyülekezet nem bánja, ha soha nem is lesz lelkésze megerősítve, mert igy annál tovább grassálhat fölötte. De meg sok egyházban az ily követelések pörtárgyaivá lesznek, melyeknek eldőlte, behajtása tán tiz évre is elhúzódik. Ilyenek p. o. mostanában az ezüstpénzbeli követelések, a földekért járó adók visszatérítése, sok helyt legelő illetékbeli követelések stb. S mig a pör eldől s végrehajtatik, adddig örökké várjon az uj pap a megerősítésre; és megfoszsza magát a megcsaládosodás örömeitől, avagy üresen éljen az egyház. Hisz az uj pap annak nem oka, hogy oly pörös követelések vannak, még is ő bűnhődjék miattuk? de az egyház sem oka, hanem oka az egyház kormányzat, mely az ily ügyeket évről évre nem tisztázza. Hozok fel p. o. egy megtörtént példát. Az alsóbaranyai egyházak némelyikében szokásban van a papnak évenként fizetendő párbér. Egyszer a tractusnak eszébe jutott a párbért, mely váltó pénzben volt ezüstre felemelni, némelyik gyülekezettel el is fogadtatták, de másoknál határozott ellenszenvre talált s vissza utasíttatott. Igy járt vele bol dogult elődöm is, a kinek a tractus megítélte, de végre nem hajtotta soha, azon okból, hogy ne csináljunk az öreg urnák hallgatóival kellemetlenséget, úgyis nem sokára meghal, akkor aztán majd végre hajtatjuk, s az öreg ur még vagy husz évig el élt s addig az ezüst párbér felszaparodott pár ezer forintra (n. b. a con vencióban kikötött váltópénzben fizették.) De ezen husz év alatt a párok is jó részint kihaltak s helyükbe mások állottak, tehát a népen többé behajtható nem lett volna. S ekkor vagy az élőkre kellett volna kivetni, vagy a közpénztárt kellett volna megrontani, de mindenesetre oly bonyolodott pör lett volna belőle, hogy annak egy ember nem érte volna végét, s nekem ezt megerősittetlenül kellett volna bevárnom, ha végét megérhettem volna ebben az életben. S épen ez ügyre számítva halogatták a megerősittetést. Szerencsére megláttam hova céloz a „sanda mészáros", az ügyet elintéztük idehaza magunk között szépen, Hanem megtörténhetett volna, hogy az „apák megették az egrest s a fiaknak vásolta volna el a fogát!" (Bocsánat hogy criticám keretébe „saját becses személyemet ismét kénytelen vagyok bele illesztgetni, de nem tehetek róla, rettenetesen bele passol!) Ezt a két ügyet mint együvé nem tartozót, el kell egymástól választani, ha megüresül az egyház, töltessék be szabályszerűen rövid idő alatt, s ha be van töltve, erősíttessék meg a választás, ha nincs ellene törvényes kifogás a legrövidebb idő alatt, s ha kegyelemév jő közbe, akkor, ha ekklezsiás pap választatott, addig, mig a kegyév letelik várja be saját egyházában, ha pedig administratort vagy káplánt választanak, azonnal foglalja el állomását fél convenciónak élvezésével, melyet egy osztoztató bíróság állapithat meg előlegesen, mint a dunántuli egyházkerületben szokás. S ha a lelkész utódainak követelésük van, a követelés jogos vagy jogtalan voltát is az esperes, ki a törvényeket tudni tartozik, mint biró, állapítsa meg, és a mennyiben jogos hajtassa be. Ez ennek a legegyszerűbb és legtermészetesebb módja, 7. 8. 9-ik pontok maradhatnak. JO-ik „Választó-képesek a gyülekezetnek minden fizető 10 évet meghaladt férfi tagjai, kik egyházi tartozásaikat évenként folytonosan teljesitik." A választózképességre jobb lett volna felvenni a családfőket csupán, mert a fiak noha 20 évet meghaladtak, a választási jogot mig atyjuk él, nem szokták gyakorolni. Innét van aztán, hogy sok választáson a választó képesek fele sínes jelen. A pontatlan fizetésért pedig választási jogától senkit a világért sem kell megfosztani, hiszen népünk, kivált miután előre öszsze hurcolta egymást, a választás iránt közömbössé lesz; de meg aki azelőtt pontatlan fizető volt, azontúl épen nem fog fizetni. Sőt nagyon is fel kell venni az ilyet választónak, és a tartozást rajfca végre kell hajtani. Nagy Ignác (Vége következik.) kölkedi ref. lelkész.