Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-26 / 9. szám

A keresztyén egyháznak eleitől fogva asiraoniaés nepotismus volt megölő betűje, ősidőktől fogva ez ellen opponáltak minden reformátorok, a reformáció kezdetén is ezeknek eltörlése volt a jelszó, el is törölték, mégis, amint a protestáns egyház szervezve lőn, kifejlődött benne is ez a két fő bün, ujabb időben ezeknek megszüntetése végett mondatott ki a szaöad választás s most a simoniát és nepotismust gyakorolja a nép, még pedig durvábban mint az valaha gyakoroltatott. A. tiszántúli egyházkerületben, ugy halljuk, ökör-sütés nélkül nemis történik papválasztás ; a felső-baranyai egyházmegyében amint megüresül valamelyik egyház, azonnal „kerekítik" oda a hordó borokat, s van olyan „tisztelt polgártárs", aki mindenik megválasztandó papnak azt súgja „vedd el a lányomat, .mert külömben megbuktatlak !" S az egész tractusban nincs olyan pap választás, hogy a t. atyafiaknak leánya szóba ne forogna. Szorítsuk csak rövidebbre a kantár szárat, megszűnnek az ilyen bajok önmaguktól! „A megválasztott lelkész meghivhatásához okvetlenül szükséges engedély- levelet (concessát) az egyházmegyei elnökség csak akkor adhatja ki a gyülekezetnek, midsőn ez a megelőző lelkész, vagy annak özvegye és árvái irányában minden nemű köteles tartozását teljesítette." Amint a választási joggal a nép, a concessa joggal azon módon az esperesek élnek viszsza. Valósággal ugy kell a concessát némely esperes kezéből ki kaparni. Ha már választási joga van a népnek, miért ne lehetne joga választottját mégis hivni ? Ha a választás szabályszerűen ment végbe, elegendő volna a választási jegyzőkönyv egy példányát a megválasztott lelkésznek elküldeni s azzal meg volna az egész, vagy ha kifogás van a választás ellen5

a meghívást fel lehetne függeszteni; vagy jegyzőkönyvbe véve az akadályt a megválasztottal tudatni; ha vádak vannak ellene, vele közölni, hogy azokra felelhessen. Azonban most mi a szokás ? ha meghal a pap, az esperes bevárja a tractus-gyűlést, akármilyen soká legyen is az, s ott bejelenti, hogy egy egyház megürült ; a tractus azután elhatározza, hogy hát a választás rendeltessék el. Nagykésón a választás elrendeltetik s az eredmény ismét az egy év múlva öszsze ülendő tractusgyülésnek jelentetik be. A tractus-gyülés aztán a választás szabályszerűségét pro et. contra megvitatja, sokszor a megválasztottat szép atyafiságosan öszsfce vissza cibálja s megerősiti vagy felfüggeszti; ha megerősíttetett, akkor aztán ismét nagy későre, talán egy vagy félévre, az esperes az ünnepélyes beiktatást ki tüzi. Bele kerül néha két három év a lelkész halála után, mire ismét rendes paphoz juthat az ekklézsia S ez alatt az idő alatt sok olyan történik a gyülekezetben, a minek történni nem volna szabad. Az én beigtatásomat s megerősittetésemet is oly tenger hosszú ideig húzták s elmondhatom, hogy az idő alatt többet aggódtam mint 12 évi iskolai pályám alatt. Ugyan mivel érdemlik a belépő lelkészek az ily hoszszu contumáciát ? ! A concessa jog, valamint a meghivási jog (vocatio) cánonainkban gyökerezik, de a szabad választással ez a két jog némi módosuláson ment keresztül. A concessa helyett az a joga van most a hatóságnak,hogy a választás szabályszerűségére félti gy e 1, s ha szabályszerű a választás,akkor a concessát minden kifogás nélkül kiadni tartoznék. A v o c a -t i ó helyett, melyet csak a presbyterium gyakorolt s csak ugy, hogy azt hívhatta meg, a kinek meghívását az esperes megengedte, most szabad választás van, s a gyülekezet mielőtt a választáshoz fogna rég tisztában van azzal, hogy a megválasztandó az állomást elfogadja e vagy nem ? Azért ezzel se kellene oly hoszszu ceremóniát csinálni. Ha van helyben administrátor, pedig legtöbbnyire van, az mégis választatik, de azt aztán honnét és hová hívják meg ? ! ha csak egyik szobából a másikba nem ? Velem ugy bántak, hogy minekutánna a választás minden tortúráin átmentem, az esperes a concessát megtagadta azon rövid indokolással, hogy „concessát nem adhatok" hogy miért ? az a dologra nem tartozik. A tractus-gyülés csaknem egy év múlva történt, ott aztán megerősítettek s mikor haza jöttünk, ünnepélyesen meghívtak hallgatóim s vagy félév múlva beigtattak, illetőleg ünnepélyesen beköszöntöttem, holott már ekkor az ekklézsiában harmadfél évnél tovább szolgáltam. Részemről soha zsenántabb helyzetben nem voltam, mint mikor mint harmadféléves szolgának kellett beköszöntenem már rég saját egyházamba. Ez oly visszás állapot, mint mikor valaki olyan növel esküszik, kivel már régóta együtt él, sőt gyermekeik is vannak, A választás után hamarjába, melegébe még volna értelme az ily ceremóniáknak, de évek múlva inár nevetségessé válik ; hiszen a pap és gyülekezete közötti viszony régen „consummatum est." Igen célszerű volt a választási határidőket ugy kitűzni, hogy azok a legközelebb történendő tractus-gyülés előtt be-