Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-19 / 8. szám

ban. Vajmi bajos olyat buzgón hirdetni, magyarázni, mit teljesen magáévá nem tesz a léi k ! Mit tesz hát ? gépiesen betanultatja, elmondatja s egyéb semmi. Vagy talán a hallgatókban van a hiba, tán más a nép, más a talaj ? Bizony a nép is ugyanaz, a talaj se más. Nem az adó és elfogadó, hanem az adott kemény magva oka a gépiességnek. Csak engedtessék meg hittanárainknak a teljes szabad szí, ott a kerületi tanszékeken, csak ne kelljen attól félniök, hogy nézetük ellenségeket támaszt a tractusokon, mindjárt más szél fuj Bethlehem felől, s lesznek hiterős és meggyőződő lelkészeink, kik kezök alól kijőnek, és nem ugy járnak, mint a régiebbek, kiknek kegyes hitét — mit az iskolában bevettek — a világ kinevette. Vagy a mi a népiskolát illeti, dolgoztassanak át a vallási könyvek a gyermek fogalmához mérten, népszerűbben, rövidebben, mindjárt nem lesz a vallás lélekölő. De, ha nem mozog senki! Indítvány van elég, ott Szász Károlyé, ott csekélységemé a pályázatra, de nincs mozgalom se tiszán-se dunántul. És most a reformegyletnek azt mondani, kár ezt tenni! nem szabad azt változtatni!! szép dolog. Adjon az istennek hálát mindenki, hogy az a 130 férfi felébredt. Legalább lesz élet. (Közbevetőleg, a reformegylet főfeladata lesz a népiskolai vallási uj kézikönyvet kinyomatni.) Ha most már az iskolai kevés vallásosságnak oka a megkötött hitcikkekben van, nem állithatnók-e logice, hogy az életben is ugyan az az ok? Ha A-t mondtam, Bt is kell mondanom. Iskola és templom egyek e tekintetben is. Mindkettő igazságot hirdetni van hivatva. Azért ugy ott, mint itt soknak kell változni, hogy a vallás-erkölcsi élet felviruljon. És nem erővel. Lassanként, idővel. De azt óhajtóm, hogy a prot. lelkész előljárjon, ne hátul a nyáj után ballagcsáljon Különben a kor rohanó kereke által elsodortatik. Az hátránya az uj iránynak, hogy a hallgatók miveltségi foka külömböző, de ugyan ez hátránya az ó iránynak is. Egy tanult, mivelt egyénekből álló gyülekezet, más ételt kiván, mint a primitiv felfogású, az való, s itt eligazodni sem nehéz; de ott, a hol vegyesen ül Sokrates vádolóival, igen meg kell kérdezni a Gura pastoralist. De általában itt is helyesebb a világositás, mint a régi betanult rigmus, hogy az ember természete annyira megomlott, hogy h a jlandó az isten gyülölésére, hogy az ördög széljel jár stb. Éppen az, hogy szüntelen csak az ilyeneket emlegetők, tettek némelyeket hidegekké és gunyolókká, — vulgo: templom-kerülőkké... Bár mennyire tiszteljem is azonban a szabadságot, mégsem hiszem el azt, hogy a templomkerülő oly vallásos irányú legyen beszédében és tetteiben, mint a hallgató, habár uj nézeteket hallgató is. Én részemről Tamás vagyok benne, hogy az egyházi közterhek buzgó és önkéntes viselésében ott legyen az indifferens. Hogy ott van, azt tudom, de miért ? mert muszáj. Miért nincs ott buzgón? mert nem hevül egyházáért s miért nem hevül? Mert nem hallgatja az üdvre tartozókat s miért nem hallgatja ? mert, mert nem jár templomba, S miért nem jár? Annak több oka lehet, de legfőbb az, hogy kicsinyli, a miket ott hallana, és nem elégiti ki lelkét. — Hogy ottan nyilatkozik a vallásos élet nagy tettekben ? ! Ugyan hol kérem ? Magyarhonban ? De nem most. Most nem épülnének fel középületeink oly hamar mint hajdan. Látjuk meghalni a legszebb indítványokat, domestica etc . . . legalább nem a szám arányához mért az áldozat. Azt mondani, hogy ennek oka, mivel nem nyomátunk, politikailag - államilag nem pangunk, hogy most már van iparunk, tudományunk, legalább is halotti bizonyítványa a vallás jogosultságának. Nem. Nem ugy áll a dolog. A XIX század többé nem gyermek. Megtanult már gondolkodni. S mivel ott, hol kell, nem találja hitének alapját, önzővé lesz s ezt teszi a társadalom alapjává. De ha találja, hisszük, idővel megfordul ez a materialistikus irány. Sem uj egyházat alapítani, sem minden néven nevezendő dogmákat elvetni nem célja tehát törekv éseinknek, hanem célunk : a hitnézeteket s ez alapon a vallásos erkölcsi életet az ev. szabadság szellemében az előrehaladt miveltséggel összhangzásba hozni, tudván, hogy a ker. vallás eszméi minden korra kihatnak és minden kort boldogíthatnak. Csicsó, február 6-án 1871. Szekeres Mihály, ref. lelkész. Könyvismertetés. Magyarhoni cvangeHcus gymnasiuniok szervezése. Kidolgozta Vandrák András esperesi főgymnasiumi tanár. 1870. A tanügy terén a legközelebb lefolyt években országszerte megindult mozgalmak közepette, az evangelicusok sem maradhatván háttérben, az 1869-dik évi julius havában b. Prónay Gábor, egyetemes egyházi főfelügyelő ur elnöklete alatt Ácsán, egy országos tanári tanácskozmány tartatott, melynek feladata volt a meglevő, de már rég elavult Zay-Ugrócy tanterv helyébe egy másikat, egészen ujat dolgozni ki. Ezen tantervi javaslat az ugyanazon évi egyetemes gyűlés elé terjesztetvén, az minden lényegesebb változtatás nélkül elfogadtatott s az abban foglalt utasítások szerint a jelenleg használat- -ban levő gymnasiumi tanterv módosíttatni s megállapittatni s a közoktatási minisztérium által kidolgozott tantervre vonatkozó észrevételek, valamint az acsai tanrendszer is, az ezen gyűlés által elfogadott módosításokkal együtt, a nevezett ministeriumhoz fölterjesztetni határoztatott; a tanintézetek pedig oda utasíttattak,