Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-19 / 8. szám

hogy ezen tantervet mindjárt a következő iskolai évben életbe léptessék. Minthogy pedig ezen tandrendszer sikeresebb kiviteléhez szükségesnek találtatott minden tantárgyakra nézve a tanítási módszert s gymnasiumi fölvételi, fegyelmi és rendtartási szabályokat kidolgozni, Yandrák András eperjesi tanár bízatott meg ezen szabályok kidolgozásával ; minthogy pedig ily terjedelmes javaslat kidolgozásához több szakértők közreműködése is szükségesnek találtatott, föikérettek mindazon tanárok, kiket Yandrák ur a maga segítségére ki fog jelölni s felszólítani, hogy neki ezen javaslat egyes részei kidolgozásában segédkezet nyújtani ne terheltessenek. — Az eképpen kidolgozott munkálat az 1870-dik évi egyetemes egyházi gyűlés elébe terjesztetvén, határoztatott, hogy a nyomtatásban megjelet munkálat minden egyes tanintézetnek azon megjegyzéssel küldessék me^, miszerint arra vonatkozó nézeteiket, az 1871-dik év január első napjáig főfelügyelő úrhoz bekűldjék. — A munkálat jelenleg ezen stadiumban levén, azt hiszszük, hogy csak kötelességünket teljesítjük, ha arra vonatkozó igénytelen nézeteinket mi is elmondani bátorkodunk. A szóban levő munkálat elkészítését az egyetemes egyház derekabb férfiura, szakavatottabb tanárra, elméletileg és gyakorlatilag egyaránt képzettebb paedagogusra sohasem bízhatta volna, mint épen Vandrák András tanár úrra. Ezen munkálat ugyanis nem kevesebb mint az „Organisa.ions-Entwurf"-nak megfelelő tanítást és nevelést vezető vezérfonal akar lenni. Ily munkálatra soha nagyobb szükségűnk nem volt, mint éppen most. Semmi tanárképezdénk nincs, tanárjelöltjeink hivatalokba ugy kénytelenek belépni, a mint az iskolát elhagyták. Innen van az, hogy nálunk minden ifjú, ki iskoláit elvégezte, azt hiszi, hogy ő már kész nevelő, kiképzett tanár; ezért van nálunk a sok nevelő és tanár. Mondhatja ugyan valaki, hogy ez nem ugy van, mert hisz éppen az evangelicusoknál benki sem lehet addig tanár, mig a tanári vizsgát, legalább kielégítő eredménynyel le nem tette. Helyes, csak hogy ily körülmények között, mint a mi tanárjelöltjeink vannak, ez a tanári oklevél gyakran többet árt mint használ, mert az az egyén, a ki eddig csak maga hitte azt, hogy ő tanár, fel van általa jogosítva arra, hogy másoktól is megvárja, hogy őt tanárnak elismerjék. Ezen a bajon alaposan segíteni természetesen csakis egy protestáns tanárképezde volna képes, melynek homlokzatán szerzőnk által Horatiusból idézett (v. ö. 3. 2.) eme szavak volnának olvashatók: Tu nihil invita dices faciesve Minerva. Addig azonban mig egy ilyen intézetünk lehetne, másképpen nem segíthetünk a dolgon, mint éppen , olyan müvekkel, melyeknek alapját az előttünk fekvő munkálat vetette meg. Az egész munkálat tartalma következőleg van beosztva : 1. Atalános határozatok. 2. tanítás, tantárgyak, tanterv, taneszközök és tanítási methodica. 3. Tanulók s az őket illető rendtartás és fegyelem. 4. Tanárok, tanári értekezletek. 5. A gymnasiumok kormányzása s viszonyuk az egyházi s polgári felsőbb hatóságokhoz. 6. Tájékoztató az egyes tantárgyak eléadására nézve s némely ajánlható tankönyvek megnevezése. Ezen tartalomból kitűnik, hogy itt minden a gymnasiumi tanügyre vonatkozó kérdés meg van pendítve, de fájdalom, csakis megpendítve, mert kimerítve s kellő rendszerbe öntve, — dacára a gyakran valóban meglepő rövidséggel s mégis többnyire félreérthetetlenül világosan kifejezett, s elvitázhatatlan igazságokat tartalmazó gondolathalmazoknak, — egy sincs. Az 1. rész 1. §-a pl. igy tanit: A gymnasium a maga céljait első sorban t a n i t á s, azaz, ismeretek és ügyességek közlése által törekszik a növendékekben valósítani. Ha ezen rövid §-t valamely gymnasiumi tanár, de nem paedagogus olvassa, csak annyit ért belőle, hogy neki első sorban tanítania kell, ennyire pedig neki szüksége nincs, mert ezt már akkor tudta, mikor tanárrá lett, különben nem lett volna azzá. Az is lehetséges, hogy őtet ezen § még zavarba is ejti, mert azt mondja, hogy „első sorban" ; ő tehát felvilágosítást a második sorban keres, azt azonban nem találja sehol a munkában. E szerint ő ezen tanításnak vajmi kevés hasznát veszi; ellenben a paedagogus ezeu sorok olvasása közben kiegészíti a rövid szabályt azáltal, hogy három tanfokozatot különböztet, meg: elemi, gymnasium és egyetemi fokozatot. Az első az ismeretek, a második a tanulmányok, a harmadik a tudomány képviselője ; as elsőt közlés, a másodikat tanítás, a harmadikat eléadás által szokták a növendékek elméjébe becsepegtetni. E szerint a § nem eléggé szabatosan van szerkesztve, mert a tanítás nem egészen ismeretekés ügyességek közlése, hanem inkább a tanulmányozásba való beavatás, önképzésre való szoktatás. Hogy ezt Yandrák ur is igy érti, mutatja a 4. lapon a következő tanítás: Legyen a tanítás ne csak egyszerűen közlő s magyarázgató, hanem gymnasticus, begyakoroltató, s a nyereményt a tanulóval résztvevőleg éreztető. Hadd örüljön a tanuló, hogy valamit tanult, s ez örömét oszsza a tanár is. Ezen tanítás utolsó része megint nem szabatos, mert szerző ur szemei előtt bizonyára Horatius eme szavai lebeghettek ; U t ridentibus arrident, ita flentibus adsunt humani voltus: si vis meflere, dolendum est primum ipsi t i b i. Az ezen szavakban rejlő gondolatmenetnek pedig csak ugy felelhet meg az idézett tanítás, ha azt igy adjuk : Hadd örüljön a tanár, hogy valamit tanított, sez örömét oszsza a tanul ó, hogyvalamit tanult. Szerző tanítása szerint a növendék volna a példaadó s a tanár az utánzó, mi a paedagogia szabályával homlokegyenest ellenkeznék. Lejebb ugyancsak az emiitett lapon ez áll: Teljes tanítási remeklés, az egész osztály figyelmét, részvétét óra hosszant ébren tartani s lelkét a tantárgynak megnyerve, azt minden órában gazdagítani. Szeretni kell nemcsak a tantárgyat, de a növendékeket is, részrehaj-