Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-19 / 8. szám

egy gyönge sóhajtás ne hagyja el kebelét a miatt, hogy mi lesz belőlünk, hitetlen eretnekekből. Majd csinálunk mi magunkból valamit saját magunk, mint szegény, önálló emberekhez illik, s nem képzeljük magunkat olyan nagy uraknak, hogy egy hatalmas miniszter szolgálatával éljünk. Ha országos törvényt sértenénk meg, ám éreztesse velünk a törvény szigorát ; de vegye észre a törvénysértést akkor is, ha az ő papjai volnának a hibások. Mi csak részrehajlailan igazságot, szabatos törvényszerűséget kivánunk, s ha ezt megnyerjük, egyházunk támogatását ugyan nem Ígérhetjük meg, mert ez, mint testület nem üz sem miniszteriális, sem anti-ministerialis politikát; de bitfeleink hazafias irányzatát ismerve bizton remélhetjük, hogy a miniszter urat támogatni fogják minden üdvös vállalatában. K ovács Albert. Javaslat egy javaslathoz. Az előmunkálatok, melyek az ev. ág. hitv. egyház megtartandó synodusára vonatkoznak, a» egyetemes gyűlés áltai kinevezett küldöttség által kidolgoztatván, még tavaly nyomtatásban megjelentek és az egyes községek közt tájékozás és véleményezés végett elosztattak. Ilyen előmunkálatok több pontjaihoz okadatolt észrevételeket csatolni lehetne, ez úttal a nevezett munkának 4-dik és 5-dik § ában foglalt javaslathoz kisértem meg álláspontom és felfogásom szerint más javaslatot tenni. Ugyan is, a 4-dik §-ban a sz. beszéd kellékei közó számíttatik, hogy az a hitvallás értelmében legyen szerkesztve. Ha ezen javaslat a zsinat által törvénynyé emeltetnék, és a lelkészek szoros kötelességévé tétetnék, hogy csak is azt tanítsák és akkép, amint a confessiók tartják, még pedig minden tekintet nélkül arra, hogy milyen miveltségü községben hivataloskodnak, akkor ezen törvény a lelkészek és községek legmiveltebb és legnagyobb részét, bizony nem kis zavarba hozná. Vegyünk csak egynehány példát. Ha p. o. törvény által meghagyná a zsinat a lelkészeknek, hogy a sz. háromságot ugy tanítsák a mint az az Athanázfóle Symbolumban kifejezve van ; vagy, hogy Jézusról ugy prédikáljanak, hogy egyszersmind a Niceai Symbolumban előtalált 6/.ioisoios fogalmának megfeleljenek; vagy, hogy az eredeti bünt ugy fogják fel, mint az az „Augustana confessióban* taníttatik : akkor a legtöbb lelkésztől psychologiai lehetetlenséget követelnének, vagy ha a lelkész szolgai engedelmességben itt-ott még is rá adja magát, hogy a confessio szoros értelmében szónokoljon, akkor minálunk is az az eset fog előállani, melyet különösen éjszak némethouban tapasztalhatni, és mely abban áll, hogy a legmiveltebb hivek teljesen elmaradnak az isteni tisztelet látogatásától. És igy tanácsosabb volna, ha a kört, melyben egyházi szónokaink tanításaikkal állanak, nem megszoritnók, hanem inkább azt megtágítván, a helyett, hogy a sz. beszéd a confessio értelmében legyen szerkesztve, azt hoznók javaslatba, hogy elegendő, ha az egyházi tanítás a sz. irás szellemével összhangzásban áll. Az érintett előmunkálatok 5-dik §-ában a sz, beszéd alapjául az előirt pericopák ajánltatnak, még pedig ugy, hogy csak minden harmadik évben volna szabad más, saját tetszés szerint választott textusból prédikálni. Ha ezen javaslatot a zsinat törvény erejére emelné, ez szintén egyházi szónoklataink é3 a községi élet csak nagy kárával történhetnék. Mert, azon idő hite és miveltsége, melyben a pericopák kiválasztattak egészen más volt, mint a mai időnk hite és miveltsége, ugy, hogy azon szent Írásbeli hely, mely akkor a szivet megindította és kielégítette, most e hatást részben vagy teljesen elveszítette. A pericopák akkori kiválasztásánál leginkább a csodák iránti rokonszenv, a Semipelagianismus, vagy a száraz morál, majdnem az egyedüli zsinórmérték volt, mely zsinórmérték szerint ma, háromszáz évvel utóbb aligha fognánk oly alapigéket szónoklatainkhoz keresni. Sokszor továbbá, egészen helytelenül, minden homiletikai szabály utmutatása ellen meghatároztattak a pericopák, mint p. o. az újévi textusnál történt Luk. 2, 21 „és mikor eljött volna a nyolcad nap, hogj a kis gyermeket körülmetélnék, nevezék az ő nevét Jézusnak, melynek neveztetett vala az angyaltól, minekelőtte fogantatnék az ő anyaméhébe". Száz meg száz ennél alkalmasabb alapigét lehet újévre a szent írásban találni, de az előmunkálat szerint mégis arra kellene a sz. beszédet szerkeszteni, mert zsinatilag ugy határoztatott; nemde kissé szűkkeblűnek mutatkozik az ilyen intézkedés ? Ha csak is az előirt textusoknál kellene maradnánk, akkor a sz. irás legszebb helyei,szónoklataink és a községre nézve, elzárt és elveszett kincseknek kellene maradniók és az ó- és uj testamentom oly sok al-15* *