Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-02-19 / 8. szám
nyok rontották el annyira, hogy most népei egymás ellen fordulnak, s a birodalom másik felének épeu nem a hitványabb elemei azok, melyek akigázolhatatlan zür-zavart megunva, egy életerős hatalom iránt kezdenek tilos rokonszenvet táplálni. Ha már ott a betegség kigyógyitására nem tudtak jobb szert kigondolni, mint a betegség eredeti okának visszahozását; ha a bámuló világot azzal lepik meg épen most, midőn az ultramontanismus hatalma szűkebb térre szorítkozott a szivekben, mint valaha, hogy egy clericalis színezetű Jirecsek kormányt hivnak el a birodalom megmentésére : mi őszintén sajnáljuk a megfoghatatlan uj experimentatiót, mely a legszűkebb és legtehetetlenebb érdeken kivül semmi mást ki nem elégit, ellenkezőleg, minden mást érzékenyen sért. Avagy a tudomány, ipar, és átalában a haladás embereit fogja e lelkesítni oly közjogi állapot, melyben a clericalismus még mindig lehetséges ? Avagy az a clericalismus, mely minden bajainknak oka, most egyszerre minden bajainknak orvossága lett ? Ezt sem a nagy politikusok, sem az egyszerű, de józan eszű emberek el nem hihetik. Mi nem akarjuk feltenni, hogy a birodalom másik felében történt hátramenés minket is visszafelé kényszerithetne, s épen azért az uj miniszter nevének az ultramontanismussal kapcsolatba hozását egyelőre indokolatlannak tekintjük. Hogy az úgynevezett egyházpolitikai kérdések élénken foglalkoztatják a kedélyeket egész Európában, azt a miniszter ur kétségenkivül legalább is oly jól tudja, mint mi. E kérdéseket a kath. államoknak még sehol sem sikerült megoldani, mert a belgiumi megoldás, melyet még egy évtized előtt is szerencsésnek nevezett mindenki, mint most kitűnik, csak elnapolás volt, mely után a baj még fenyegetőbb alakban tűnik fel, mit azelőtt vala. Sőt nem tagadjuk, hogy a prot. államok közül is csak némelyek találtak ki al kalmas vivendi modust az egyház és állam között. Elismerjük, hogy ennek oka a kérdés nehézségében van, — nem azért, mintha a megoldás eszméjét még nem sikerült volna kitalálni; hanem mivel a régi viszonyok erős érdekekkel szövődtek Össze, melyek ha igazságtalanok is észjogilag tekintve; de a békés fejlődés törvényei szerint egy bizonyos határig kiméletet igényelhetnek. Eötvös kormányzása alatt e kérdések egyik évről a másikra halasztattak annyira, hogy halála után még azt sem tudjuk minő tervei voltak neki a megoldásra nézve. Az uj miniszter ur itt nem talál félben szakadt munkát, hanem magának kell kezdeményeznie. Savanyu alma kétségen kivül, mely elébe tartatik ; de azért, ha csak nagyon hamar visszatérni nem akar csöndes auditóriumába, melyben nincs interpellatió, kénytelen egész lélekkel beleharapni. Mert azt ne gondolja ő excellentiájajhogy az egyház-politikai kérdések végkép elodázhatok! Csak halogathatok ; de már nem nagyon sokáig, és a halogatás épen nem könyiti tisztázásokat. Ő excellentiája mint jó katholikus bizonyosan jobban ismeri mint én a jezsuitismus nagy ügyességét, mellyela függő kérdések szálait ugy össze tudja bonyolítni, ha ideje van rá, hogy a jó emberek alig tudják kigondolni a szétbontás módját. Meglehet ő is ugy fog gondolkozni, mint sokan honfitársaink közül, kik látva hazánk elég számos bajait, nem akarják azokat a clericalis kérdés napirendre tűzésével is szaporitni; de meg lehet győződve, hogy ezzel nem fog használni hazánk ügyének, nem kevesíti bajait, hanem inkább érintetlen őrzi azok fő forrását. Mert ha egyszer bekövetkeznek ránk a nehéz idők, az ultramontanismus sietni fog maga hozni szőnyegre a kérdést, épen akkor, midőn a nemzet más felé lesz elfoglalva, s ő egymaga döntheti el, természetesen egészen a maga érdekében. Valamint más népek kényszerülve voltak e tárgyban intézkedni, ugy kényszerülve leszünk mi is. Valamint soha senkinek nem sikerült az ultramontanismussal becsületes egyezséget kötni, ugy nem fog sikerülni nekünk sem. Ne ámitsuk tehát magunkat lehetetlenségekkel, hanem lássunk munkához, mig el nem késünk! Nagy kár, hogy négy évi áldott békességünket fel nem használtuk, s még nagyobb lesz, ha tovább is halogatunk. Ne gondolja a miniszter ur, hogy csak mi protestánsok sürgetjük az egyház-politikai kérdések tisztázását ! Ha ily gondolatai volnának, költségvetésének épen most kezdődött tárgyalásánál hihetőleg bő alkalma lesz az ellenkezőről meggyőződni. Tisztán felekezeti szempontból tekintve a dolgot, nekünk kevesebb érdekünk van benne, mint a mivelt és szabadelvű katholikusoknak; mert a kath. clerus privilegizált helyzete minket csak közvetve nyom, mint hazafiakat, mig amazok közvetlenül érzik nehéz kezeit. Mi protestánsok felekezeti szempontból az uj miniszter úrtól igen keveset kivánha'unk. Csak anynyit, hogy 6 excellentiájának a mi egyházi ügyeinken való töprengés miatt még egy álmatlan éjszakája se legyen. Egyetlen aggodalom ne redőzze homlokát,