Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-02-06 / 6. szám
285 189, egyike némi gunynyal mondá a többiekhez „ez a Celder még nagy ember lesz" ; melyet én hallván kérdetlenűl felelém, és ha az lennék ? Azon kifejezéseit K. A.-nek, melyeket szintén mindjárt elől tesz, hogy nevem diplomatiákat foglalkoztat stb. mint idétlen és meggondolatlan, tőlem visszatorlásra nem érdemes gúnyolódást tekintem *) Igen, ismerik az én szerény nevemet a protestáns világ missiói körében, s dicsérő levelekkel is kérkedhetném, de arra semmi szükségem. Mondhatta volna mind a híressé lenni akarást, mind a diplomacia igénybevételét védence egyikére, Koosra, ki nemcsak a hét hatalmassághoz, de talán a hét halom fejedelméhez is folyamodott. A mi K. A. azon állitásást illeti, hogy a moldva-oláhországi missióról már késő gondolkodni, mert az elveszett, erre nézve megnyughatik K. A. ur, ki különben tudtommal e missziót soha semmivel nem segité, hogy a holtnak mondott ügy hála istennek él, munkál; sok felöl igénybe vett és zaklatott erőnk s mindenek felett isten segedelmével igyekszünk, hogy ez ügy és vitele, legalább a múltért, becsületére váljék jövőben is azoknak, kik egy ideig pártolák, s később megelégelvén csekély működését, midőn ellenem mindent elkövetni hagytak, s igazolásaim nagy részét még csak közre sem juttatták : halálát maguk közt elvégezék. Igen Kovács Albert ur! az Ugy hála istennek él, s nincs annyi fegyvere a gonoszságnak,hogy végkép megsemmisithesse ! Az egyházak, ha szükséggel és még a gonosz fája gyökerének maradványaival kínlódva is megvannak ; uj confessiót nem követnek ; tagjai mint állam- és nemzet polgárok más nemzetiséget mint magyart , nem vallanak; hogy valljanak, ez lelkök legszentebb érdeke. Egyházaink a helyi országos kormány- és államhatóság főfelügyeleti jogát elismerve, pártfogását is kérik, s egy úttal az osztrák vagy magyar kormány pártfogását is kérik és megtartották. A hazai főt. superintendenciák közül a tiszai mellett nyilatkoztak az egyházak, a többiekkel s az egész magyar prot. egyházzal az erkölcsi viszony mennyiben vissza nem vetik fenn áll, s minden rendbe jő, csak Pestről ne szórják a konkolyt, várjanak még pár évet, addig ne riaszszák vissza igaztalan közlésekkel az áldozókat. A számadást 1866-tól ide melléklem. Előbbiek közzé tétettek. Az emiitett 2000 frt is Erdélyből be van számitva, részletekben küldetett az, tessék megnézni K. A.-nek a missiói lapok 1-ső számát. Tessék kérje el az erdélyi egyház kormányférfiaktól elraboltatott vagy elrabolni engedett s többszöri nyilvános kérésre is vissza nem adatott számadó könyvemet,s meg fog győződni, mily igaztalan és bűn foglalta el lelkét midőn engem vádol. **) Ha én, főt. Török *) Kár pedig, mert épen azon napokban, midőn cikkemet irni kezdtem, intéztetett interpellate az országgyűlésen a magyar kormányhoz C. ur viselt dolgai tárgyában; s ugyanez történt a delegatióban, hol a közös külügyminisztert interpellálták, kinek megbizásából egyik hivatalnoka felelt is. Mindez a diplomatia foglalkoztatása, s elég körülményesen közölte is a Prot, lap, csak C. ur nem akarta észre venni. K. A. *) Nem tudom kivenni, hogy minő vádat ért ? Azt én nem állítottam, hogy nem részletekben kapta, sőt kifejeztem az ellenkezőt ur javaslata szerint, a missióra gyűlő segélypénzből 2000 ftot. évenkint kiveszek, s a velem működő társakat is aránylag honorálom, az időnként sok kéréseimre kezemhez jött összeget 1865-ig vittnél ügyesebb számadással elköltve (a missió- társulatoknak egy a miénknél kisebb munkássága missiója évenként 12—30 J ezer pfontjába kerül egy ügyvezetőnek 7—800 font sterling évi dija lévén) ma nem lenne egy templom iskola s megállapodott egyház sem, mig igy hála istennek ! mégis van a belső sok helytt megrongált, de épülő templom, iskola mellett annyi külső fal, mely hiszem elegendő, hogy K. A. s a hozzá hasonlók kárhoztatását visszakiáltsa, bizonyságot tegyen azon lelketlenségről, mely e missióügy vivője, iránya működésének megitélésében, csakhogy az erdélyi consistorium püspöke s pártfogoltjainak becsülete nagy hiában hangsulyoztassék: elkövettetett ! De hogy a mélyen tisztelt magyar prot. közönség tisztán tájékozhassa magát, mind az ügyet s vitelét mind személyemet illetőleg a K. A. összevissza zavart állitása s Ítéleteinek cáfolata helyett, *) kezdem az ügy keletkezésén s leirom legalább vázlatban az ügyvitelt s az egyes fontosb tettek indokait, úgymint volte k lelkemben éltek, hogy az egészből Ítélni lehessen; s ha csak némileg is láttassék az álláspont, melyet elfoglalnom kellett, s a kin tépelődés és elhagyatás, melyben a minden eszközzel rendelkező gonoszság miatt emészttettem ! 1860-ban a Pestről menekült Váradi, Bukurestben, a „Bukaresti magyar közlönyt" alapította, főmunkatárs Koos Ferenc lévén. E lapban, Mester Ede kalarási gyógyszerész egy K. F.-hez irt levélben, a dunafejedelemségekben vallásos vigasz nélkül elszórtan élő reformátusok részére, egy utazó lelkészi állomás szükségét fejtvén ki, mely lenne egyedüli megmentője vallásilag s nemzetileg elhagyatott hit és vérrokonainknak, én, ki ezen testa Prot. 1. 1869 év 963 lapján. Azzal sem vádoltam, hogy a pénzt hüfclenül kezelte. Nagyou sokan állítják ezt C. úrról, de én mások állítását ellene nem használtam. E tárgyban sem mellette, sem ellene nem volt elég adatom ; csak az tünt fel nekem, hogy kezdetben néhány évig nem számolt, s épen akkor kezdte el fiiggetlenkedését, mikor Erdélyben a számadást kérték tőle. K. A *) Bizony pedig kár a cáfolást mellőzni,mikor az ember saját szavaival vádoltatik! En rendkívül megkönynyitettem C. urnák a cáfolást, midőn kijelentettem a Prot. 1. 1869-iki 1215. lapján, hogy ha kimutatja, miszerint, irományaiból csak „e g y" szót hütlenül idéztem, nem csak azt, de többi tételeimet is mind feladom védelem nélkül. De ő ezt most is mellőzi hosszú emlékiratában, amit pedig annyival kevésbé kellett volna tennie, mivel a fennebb idézett lapon azt mondja, hogy cikksorozatomat „az igazság színébe öltöztetett szájába és tollába hazudott mondatokkal igazoltam." Már, ha azon állítólag szájából és tollából folyó mondatok igazolják vádjaimat, csak az lehet a kérdés, hogy vájjon C. ur mondta és irta-e azokat ? Ha igen, akkor vádjaim állanak; ha nem, akkor megdőlnek. De épen az a baj, hogy egy idézetet sem tudott hamisnak bizonyitni, s mégis nem csak már emiitett nyilatkozatában nevezi hamisaknak, hanem még ezen emlékirat végén is kifejezi, hogy kételkedik hűségökben. Miért nem mutatja ki a hamisítást bár „e g y" szóról ? De ilyen alaposan szokta ő vádolni társait is, amint most vádol engem, hogy szájába és tollába mondatokat hazudtam, hogy fel voltam bérelve ellene, hogy részes voltam megraboltatásában stb. K. A,