Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-02-06 / 6. szám

285 188, Emlékirat. A m o 1 d v a-o 1 á h-t ö r ö k országi első protestáns ev. ref. magyar missio kilenc évi működéséről s eljárásomról, válaszul — Kovács Albert „C elder ügy" c i m ti, a p r o t. 1 a p f. é. 29, 30, 31, 32, 33. számában megjelent cikksorozatára. Emiitett cikksorozatot, mely engemet minden működésemben elitéi, s ugy tüntet fel, mint ki az általam kezdett, kilenc évig szolgált, lelkem és éltem legszentebb vágya, reménye s munkásságával jó és gonosz időben fenntartott vallási és nemzeti ügynek kárt okoztam, ki magamat iá az ügyet minden pártolásra érdemetlenné tettem volna : nem tekinthetem egyébnek, mint az ellenem évek óta forrongó megsértett hiúság, boszu és tekintély bérelt tőrdöfésének. Mély fájdalom fogott el a sötét s megfeledkezett lelkiismerettel irt cikksorozat olvasásán. Nem mintha az általam tett s ellenem felhozottra lelki vádat érzenék, s ami a cikksorozatban való, ha ellenem bizonyit is, azt beismerni s okadatolni nem birnám ; cle mert látom, hogy azok, kik a magyar prot. irodalom s tevékenység vezéreiül szeretik magokat tekintetni, megengedik, szó nélkül hagyják, hogy egy félreismert Ugy s annak vezetése, hosszú cikksorozatban, innen-onnan tetszés szerint kikapkodott, az Ugy ellenségeinek vádoskodó levelein épitett ítéletekkel *) elkárhoztattassék ; s igy a magyar protestáns lelkesedés áldozattétele egy, a jelenben hézagot töltött és hasznos, következményeiben horderővel bíró, célját mai napig nem tévesztett vallásos, hazafias ügytől végkép elvonassék, hogy az elhagyatás sőt megvetés halálával haljon meg akkor : midőn élet, elismerés és pártfogáshoz hasonlithatlanul több igényt tarthat, mint midőn minden határozott pártfogás, tervet mellőzött, akadályokat számba nem vett lelkesültségével a hitnek : pályát kezdett, vagy midőn öt esztendeig minden felől dicsérő elismeréssel s kegyes pártfogással találkozott. Istennek tetszett, hogy ez legyen az ügy sorsa s az enyém. Azonban minden félre ismerés fájdalmán túl, él lelkemben remény s elhatározottság, hogy, ha az egész magyar prot. egyház Kovács Albert bölcsesége és nagy tanulmánya szerint itélne is felettem s kövét dobná reám : mint midőn e töretlen pályára indulandó rövid „Búcsúmban" kifejezém : ha mindenki ehagyna ; ha a kedves otthonból lelkem legjobb barátai is kárhoztatásokat küldenék hozzám: mig isten a munkához lelki testi *) Ismétlem még egyszer, mit cikksorozatomban is igen sok szor ismételtem, s szigorúan meg is tartottam, hogy Celder ur ellen senkinek, sem hivatalos testületnek, sem magán egyénnek bizonyságtételét fel nem használtam, s ha igen-igen ritkán meg is emiitettem,de vádat rá nem alapítottam. Miért is tettem volna, mikor eléggé vádoltak őt saját szavai ? Már,ha cikksorozatom oly nagyon kárhoztatja C. urat, akkor igazán rá is alkalmazható : „a te szádból ítéllek meg." K. A. erőt ád: az ügyet, az elkezdett kilenc év sokszor hosszan tartó s megrendítő viharát túl élt elvhez következetesen folytatom, mig ideje eljöttén terheit más vállakra helyeztethetem ! Mint méltán várná a t. közönség, kellene, hogy ez emlékiratban,melyet követni fog egy terjedelmesebb, mihelyt elrablott irataimat vissza kapom: én is, hasonlón Kovács Albert úrhoz, idézzem az ügy kezdetétől a hazai főt. superintendentiák, az erdélyi consistorium s főt. püspök urak s az ügyre befolyt érdekeltek hivatalos és magán leveleit, felvévén én is minden szemetet mint K. A. a Koos 1866 óta kezem közt lévő adatokat. Utóbbira vonatkozólag ez eljárást itt követni nem akarván,*) előbbire sajnálattal kell kijelentenem, hogy egészen emlékezetemre vagyok szorítva 1866 márciusig, midőn Koos, Vince, a ploesti sztároszt, az erdélyi püspök, mélt. Consistorium, bukaresti consulatus tekintélye nevében, addiglani minden hivatalos és magán leveleimet, becses irataimat, sok nemű jegyzeteimet sat. elrabolták; mely bűntényt bár jól tudja Kovács Albert még csak föl sem emlit s ez által bünrészességét bizonyítván be **) elvesztette ez ügy Ítélettételében minden hitelét; mely bűntény, miután még e napig sem hozatott helyre, nékem vissza semmi nem adatván, bár mit tettem volna én azon bizonyosok irányában, elegendő lenne az igazság itélö széke előtt igazolásomul. K. Albertnek mindjárt első állítása „megmutatom, hogy nagy ember leszek" számba adott, hamis szó. Meg nem foghatom, mint lehet irodalmi téren, nyilvánosság előtt, K. A.-hez hasonló eljárást követni. Én főt. Török úrral soha nem voltam oly bizalmas viszonyban, hogy előtte, ha nem superintendens is, oly elbízott kifejezést használjak, minőt legbizalmasb barátaim előtt sem szoktam. Azon „nagy ember" kifejezést bizonyosan Vincétől vette K. A., ki már mint ellenesem, kisebbítésemre sokszor emlegeté mások előtt, hogy Sárospatokon a b. e-Erdélyi János egy kőre mutatott, melyen állva mondtam volna én, hogy nagy ember leszek. Ennek története az,hogy midőn 1854 ben Patakon, a Péeely első pályadijat nyertem, a könyvtár előtt könyvekkel a könyvtárnokra várván, alkalmasint a vesztett pályatársak *) Vájjon miért nem akarja felhasználni Koos ellen a kezei közt lévő adatokat? Hiszen általánosságban, minden részletes megnevezés nélkül a legborzasztóbbakkal vádolja már rég. Épen cikksorozatom bevégzésekor kaptam volt meg C. urnák „Tükör válaszul K. F. volt bukuresti lelkésznek" cimii röpiratát, melyben a legiszonyúbb vádakat szórja Koós ellen ; de aki mindig csak „egy bizonyos hazánkfia," meg több ilyen meg nem nevezett egyénekkel szemben hibázott. Miért nem nevezi meg őket ? Hiszen akkor sokkal könnyebben be lehetne bizonyitni a vád alaposságát ! Vagy tán alaptalanságát is ? Vájjon nem épen ezért nem használja az adatokat, melyek talán nincsenek is ? K. A. **) Az nagyon világos és természetes, hogy én akkor mint utrechti tanuló, döntő befolyást gyakoroltam mind az erdélyi föconsistóriumra, mind a bukuresti osztrák consulatusra, sőt az oláhországi hatóságokra is, s ezek hirem és részvétem nélkül semmit sem tehettek. Ilyen alapon vádol C. ur másokat is a legborzasztóbb dolgokkal anélkül, hogy a legkisebb bizonyitékot fel tudná mutatni mig én saját keze irása alapján vádoltam őt. K. A.