Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-02-06 / 6. szám
285 170, datván a szabadegyház szabad államban-féle törvény, a nazarenus előáll s azt mondja: nekem vallásom tiltja, hogy fegyvert fogjak s igy miután az egyház csak ugy szabad, mint az állam, ennek semmi joga engem oly cselek vényre kényszeríteni, melyet egyházam kárhoztat? Ha Mirabeau a vallásuk szabad gyakorlatáért jelentkező quackerküldöttséget e kérdésben megnyugtathatni hiszi, midőn igy szól hozzájok : „tartok tőle, hogy minmagunknak és hasonlóinknak védelme szintén vallási kötelesség," erre azt kell mondanom, hogy szónoki phrasisnak igen szép, de a csomót nem oldja meg; mert hiszen épen ez köztünk és ama seeták közt a vitás kérdés, hogy mi az isten akaratja, és a quáckerek hitelvei szerint isten akaratjával nem egyeztethető, hogy akármi körülmények között embert öljünk. Ha pedig valaki azt mondaná, hogy az fgyház szabad ugyan, de csak annyiban szabad, amennyiben tanai az állam céljaival nem ellenkeznek : ezt természetesen mi is aláírjuk, de akkor hát ne biggyesszenek e nézet elébe olyan feliratot, mely az egyházat, az államhatalommal coordinált hatalomnak tüntetvén fel, könnyen veszedelmes bitorlásokra nyújthat alkalmat. Milyenek legyenek a veszedelmek hazánkban, erről egy következő cikkben Ballag! Mór. A <1 ő ft g y. A f. évi prot. egyházi és isk. lap 2-ik számában a többek közt az adóügy is szellőztetve volt, — és helyén is, amennyiben ezen prot. egyházi testületünkön rágódó kórt. még a caltusminiszterium hivatolt rendelvénye sem vala képes megszüntetni. — A prot. szabadságnak csak jogait kedvelő, de terheit viselni nem szerető nagy rész hallani sem akart a ref. egyházi hatóság e tekintetbeni többszöri határzatairól — ami már magában bűn autoncmikus egyházszerkezetünkben: — de engedelmeskedni még a miniszterialis rendelet kihirdetésekor sem akarhatott, természetesen, ha ezt a pénzügyi közegek magok is valami ismeretlennek deklarálták. Ezen alkalomból a tiszáninneni egyházkerület felvidékén még figyelemre méltóbb történt, amidőn a jóakaratú adószedő — exequens — tudomással birván már a miniszteri rendeletről, annak végrehajtását erősen is feltette magában egy ismeretes dacos egyházközségre nézve. — Ennek következtében le is zárolta az egyház gabnáját, s bizonyos határidőt tűzött ki a kívánt adó befizetésére, — most azt épen nem vélte, hogy a megátalkodott prot. közember oly erősen megállja helyét épen ott, hol nem kellene, — utoljára is végrehajtásra kerülvén az ügy, kötelességévé tette a gondnoknak az élet kicsépeltetését, a bírónak pedig az eladás színhelyére való befuvaroztatását; Ekkor látták, hogy az ügy komolylyá kezd válni, — de azért meg nem adták magokat, sőt épen a bírónak a kerületi szolgabiróval lévén dolga, ez ügyben is tanácsot kérni el nem mulasztá, ki különben becsületes, jó hazafi, de a protestánsok ügyét egyátalában nem értő katholikus férfiú leven a ferde előadások után olyféle magyarázatokat adott a különben is ferde gondolkozású elöljáróknak, hogy azok felbátorodva megtagadták az élés bevite tését , az adószedőnek pedig nyíltan azt mondák, hogy őket szolgabíró ur letiltotta a kérdéses élet eladásához segédeszközöket adni. Körülbelől 3 hét múlva ezekután köröztetik a pénzügyminisztérium leirata a tiszáninneni e. -kerülethez, '— erre alkalmat adott a most emiitett e.-kerületnek felirata a cultusminiszteriumhoz, melyben tisztelettel kéretik, hogy a mult év március 6-ról 3574. sz. a. kelt, a pusztafalusi egyház kérelme alkalmából kiadott rendeletét a pénzügyi közegekkel is közölni méltóztassék. Erre válaszul jeljnt meg mult év dec. 9-én 32,957 sz. a. kelt határza'at a m. kir. pénzügyminisztériumnak, melyben bár elismeri, hogy az autoaomikus e.-kerület azon határzata, hogy a lelkészek és tanítók által használt földek adójának fizetésére az egyházközségek kötelesek kötelező erővel bír ; de miután a földadó mindenkor a tényleges birtoklótól követeltetik ; és mivel senkitől sem lehet oly adót követelni, melynek fizetését jogérvényesen einem vállalta, s beleegyezésével az adótétel tartozásába fel nem jegyeztetett: mindaddig, mig ezen feltételeknek elég nincs téve a pénzügyi közegek a ref. e.-kerület határzatát tekintetbe nem vehetik. Ennélfogva, mielőtt a pénzügyi közegek ezen adótartozást követelhetnék, szükséges, hogy az e.-kerületi közgyűlés eme határozatának érvény szereztessék az által, hogy az o.-kerület a maga utján intézkedjék arról hogy ezen földek után járó földadó a hatóság közbejöttével az egyházközségek tagjaira rendszeresen kivettessék, és minden egyes tagnak ezen fizetési kötelezettsége nem csak jogérvényesen kimondassák, de egyszersmind a hatóság részéről az iránt történjék intézkedés, hogy ezen összeget a község elöljárói a törvény által megállapított fizetési határidőben be is szedjék, s az adóhivatalokba beszolgáltassák. Ezekből látnivaló, mily kínos hányattatásokon niegyen keresztül e régóta sinlődő egyházi adóügy, menynyire nem bíztunk annak ez ideig érvényt szerezni, s utoljára is magához a határozatot hozott e.-kerülethez utasittatik vissza, hogy határzatának érvényt maga szerezzen. De miután a pénzügyminiszteri leirat egy pontja nyíltan kimondja, miszerint senkitől oly adót nem lehet követelni, melynek fizetését iogérvényesen magára nemvál-11*