Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-02-06 / 6. szám

285 170, datván a szabadegyház szabad államban-féle törvény, a nazarenus előáll s azt mondja: nekem vallásom tiltja, hogy fegyvert fogjak s igy miután az egyház csak ugy szabad, mint az állam, ennek semmi joga engem oly cselek vényre kényszeríteni, melyet egyhá­zam kárhoztat? Ha Mirabeau a vallásuk szabad gyakorlatáért jelentkező quackerküldöttséget e kérdésben megnyug­tathatni hiszi, midőn igy szól hozzájok : „tartok tőle, hogy minmagunknak és hasonlóinknak védelme szintén vallási kötelesség," erre azt kell mondanom, hogy szónoki phrasisnak igen szép, de a csomót nem oldja meg; mert hiszen épen ez köztünk és ama seeták közt a vitás kérdés, hogy mi az isten akaratja, és a quáckerek hitelvei szerint isten akaratjával nem egyeztethető, hogy akármi körülmények között em­bert öljünk. Ha pedig valaki azt mondaná, hogy az fgyház szabad ugyan, de csak annyiban szabad, amennyiben tanai az állam céljaival nem ellenkeznek : ezt termé­szetesen mi is aláírjuk, de akkor hát ne biggyessze­nek e nézet elébe olyan feliratot, mely az egyházat, az államhatalommal coordinált hatalomnak tüntetvén fel, könnyen veszedelmes bitorlásokra nyújthat alkal­mat. Milyenek legyenek a veszedelmek hazánkban, erről egy következő cikkben Ballag! Mór. A <1 ő ft g y. A f. évi prot. egyházi és isk. lap 2-ik számában a többek közt az adóügy is szellőztetve volt, — és he­lyén is, amennyiben ezen prot. egyházi testületünkön rágódó kórt. még a caltusminiszterium hivatolt ren­delvénye sem vala képes megszüntetni. — A prot. sza­badságnak csak jogait kedvelő, de terheit viselni nem szerető nagy rész hallani sem akart a ref. egyházi ha­tóság e tekintetbeni többszöri határzatairól — ami már magában bűn autoncmikus egyházszerkezetünkben: — de engedelmeskedni még a miniszterialis rendelet kihir­detésekor sem akarhatott, természetesen, ha ezt a pénz­ügyi közegek magok is valami ismeretlennek dekla­rálták. Ezen alkalomból a tiszáninneni egyházkerület fel­vidékén még figyelemre méltóbb történt, amidőn a jóakaratú adószedő — exequens — tudomással birván már a miniszteri rendeletről, annak végrehajtását erősen is feltette magában egy ismeretes dacos egyházközségre nézve. — Ennek következtében le is zárolta az egyház gabnáját, s bizonyos határidőt tűzött ki a kívánt adó befizetésére, — most azt épen nem vélte, hogy a megátalkodott prot. közember oly erősen megállja he­lyét épen ott, hol nem kellene, — utoljára is végrehaj­tásra kerülvén az ügy, kötelességévé tette a gondnok­nak az élet kicsépeltetését, a bírónak pedig az eladás színhelyére való befuvaroztatását; Ekkor látták, hogy az ügy komolylyá kezd válni, — de azért meg nem ad­ták magokat, sőt épen a bírónak a kerületi szolgabiró­val lévén dolga, ez ügyben is tanácsot kérni el nem mulasztá, ki különben becsületes, jó hazafi, de a protes­tánsok ügyét egyátalában nem értő katholikus férfiú le­ven a ferde előadások után olyféle magyarázatokat adott a különben is ferde gondolkozású elöljáróknak, hogy azok felbátorodva megtagadták az élés bevite tését , az adószedőnek pedig nyíltan azt mondák, hogy őket szol­gabíró ur letiltotta a kérdéses élet eladásához segédeszkö­zöket adni. Körülbelől 3 hét múlva ezekután köröztetik a pénzügyminisztérium leirata a tiszáninneni e. -kerülethez, '— erre alkalmat adott a most emiitett e.-kerületnek fel­irata a cultusminiszteriumhoz, melyben tisztelettel kére­tik, hogy a mult év március 6-ról 3574. sz. a. kelt, a pusztafalusi egyház kérelme alkalmából kiadott rendeletét a pénzügyi közegekkel is közölni méltóztassék. Erre válaszul jeljnt meg mult év dec. 9-én 32,957 sz. a. kelt határza'at a m. kir. pénzügyminisztériumnak, melyben bár elismeri, hogy az autoaomikus e.-kerület azon határzata, hogy a lelkészek és tanítók által használt földek adójának fizetésére az egyházközségek kötelesek kötelező erővel bír ; de miután a földadó mindenkor a tényleges birtoklótól követeltetik ; és mivel senkitől sem lehet oly adót követelni, melynek fizetését jogérvényesen einem vál­lalta, s beleegyezésével az adótétel tartozásába fel nem jegyeztetett: mindaddig, mig ezen feltételeknek elég nincs téve a pénzügyi közegek a ref. e.-kerület határzatát tekin­tetbe nem vehetik. Ennélfogva, mielőtt a pénzügyi közegek ezen adótar­tozást követelhetnék, szükséges, hogy az e.-kerületi köz­gyűlés eme határozatának érvény szereztessék az által, hogy az o.-kerület a maga utján intézkedjék arról hogy ezen földek után járó földadó a hatóság közbejöttével az egyházközségek tagjaira rendszeresen kivettessék, és minden egyes tagnak ezen fizetési kötelezettsége nem csak jogérvényesen kimondassák, de egyszersmind a hatóság részéről az iránt történjék intézkedés, hogy ezen összeget a község elöljárói a törvény által megálla­pított fizetési határidőben be is szedjék, s az adóhivata­lokba beszolgáltassák. Ezekből látnivaló, mily kínos hányattatásokon nie­gyen keresztül e régóta sinlődő egyházi adóügy, meny­nyire nem bíztunk annak ez ideig érvényt szerezni, s utoljára is magához a határozatot hozott e.-kerülethez uta­sittatik vissza, hogy határzatának érvényt maga szerezzen. De miután a pénzügyminiszteri leirat egy pontja nyíltan kimondja, miszerint senkitől oly adót nem lehet követelni, melynek fizeté­sét iogérvényesen magára nemvál-11*

Next

/
Oldalképek
Tartalom