Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-02-06 / 6. szám

285 168, vallásügy rendezésénél jogegyenlőségről beszéltek, mely a különböző felekezetek közt századok óta folyt súrlódásoknak volt véget vetendő, de óvakodtak a törvénynek oly kifejezést adni, mely egy bajt meg szüntetvén, uj nagyobb bajnak leendett szülő oka t. i. az egyház és állam közti súrlódásnak. Midőn a 60-as évek elején a bécsi absolutismus kimerültével, hazai ügyeink uj fordulatot kezdtek Tenni, és Olaszlionban Cavour több bátorsággal, mint államférfiúi bölcseséggel jobbnak látta a gordiusi csomót ketté vágni, mint ügyes kézzel feloldani, mi is utánna indulva hangoztatni kezdtük a „szabad egyház szabad államban "-féle jelszót s azt gondoltuk, isten tudja mily szolgálat lesz a szabadság ügyének téve, ha jelszavunk törvény által szentesítve, az egyházi ügy a szerint intéztetik el. Nemsokára bámulva vettük észre, hogy jelszavunkat épen azon oldalon kapták fel, a honnan százado óta absolutistikus bitorlásnál egyebet nem ta pasztaltunk. Ugy jártunk nagy hangú jelszavainkkal, mint a hires Borsicki egyszeri indítványával, melyet midőn másnap a personalis magasztalni kezdett, Borsicki meghökkent s indítványát visszavonta. Nem lehet — mondá a derék honfi — a hazára nézve jó az,amit a Bécsből sugalmazott personalis oly nagyon magasztal. Akkor szorosabb szemügyre vévén a felkapott jelszót, ugy találtam, hogy sem pliilosopliiailag meghatáro/ihaíó fogalmat nem ád, sem gyakorlatilag szabályozó mérvül nem használható; puszta szó és semmi egvób! Általában a „szabadság* szó sokkal általánosabb fogalmat fejez ki, semhogy az a törvényhozásban sikerrel használható volna. A szabadság a társadalmi létre nézve az, ami a testi létnek a levegő-ég. A társadalom csak ugy és akkor egészséges, ha a szabadságban, mint elemében él és mozog. De épen mivel a szabadság minden embernek egyformán eleme, a társaság egyes tagjai annak gyakorlásában folytonos összeütközésbe jőnének egymással, hahogy a törvény korlátozólag közbe nem lép, é'6 a szabadsági viszonyt, ugy az egyének egymásközti, mint azoknak a kormányzó hatalommal való érintkezésökben szorosan nem szabályozza. A mi az egyének egymásközti viszonyát illeti, a modern állam a szabadság általános correctivumául az egyenlőséget ismerte fel; én mint társadalmi egyén szabadsági körömet addig terjeszthetem, mig más egyenlő jogú társadalmi egyén szabadsági körébe nem vágok. A kormánynyal való érintkezésben pedig főnézpontul fogadta el a modern államelmélet azt, hogy az állam az egyén szabadságát csak annyiban korlátozhatja, amennyiben e korlátozás szükséges arra, hogy senki jogaiban ne háborittassék. Valamint az egyén csak azon tettéért felelős a társadalomnak, mely másokra vonatkozik, ugy a társadalom csakis ilyen tettekről rende kezhetik, de soha és semmi ürügy alatt nem avatkozhatik abba, hogy az egyén önnön maga javát, üdvét, boldogságát, mi uton és mi módon eszközli. E tételek a mai társaséletben annyira elismert igazságok, hogy például azt, miszerint istenével minden ember dolgát ugy végezhesse, amint neki tetszik, többé vita tárgya sem lehet. Ezekhez képest az elhírhedt jelszó, hogy „szabad egyház szabad államban," vagy olyasmit mond, ami magától értetik, vagy kelleténél többet fejez ki. Mert, ha általában az akarja kifejezni, hogy az egyház az emberek lelkiismeretének kormányzatában a társadalom külügyeit szabályozó hatalmi közegektől független legyen addig, mig ezeknek, vagy másoknak érdekeit nem sérti, akkor olyasmit mond, amit ma már senki kétségbe nem von, senki nem vitat ; ha pedig megszorítás nélküli szabadságot akar kifejezni, akkora szabid egyház ugyan meg lesz, de hogy a mellett hogy fog a szabad állam existálhatni, azt én részemről nem értem. Könnyű azt mondani, hogy el kell teljesen választani az egyházat az államtól, mint Éjszak Amerikában ; de mikor Európában nem vagyunk abban a helyzetben, hogy tabula rasat csináljunk, a históriai viszonyoknál fogva pedig állam és egyház hatáskörei tényleg annyira egymásba nyúlnak, hogy nincs emberi ész, mely a demareatíonalis vonalt ugy meghúzza, miszerint minden összeütközés kikerültessék. Csak egyet hozok fel például. Éjszak-Amerikában, a mint közönségesen tudva van, több oly felekezet létezik , melynek hitelvei tiltják fegyvert fogni és bármi szin alatt ölni. Éjszak-Amerikában az semmi bajt nem okoz, mert nem létezvén rendszeresített véradó, háború esetében a honfi, ki lelkiismerete elleninek tartja a katonáskodást, pénzen vásárolt helyettes által tehet eleget polgári kötelességének. De mit akartok kezdeni nálunk, hol az általános katona-kötelezettség országos törvény, ha kimon-