Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-25 / 51. szám

T59T 1598 dig is, hol az alakulandó egylet felett eszméinket kicserélj ük és tisztázzuk." íme kevésben, csak alig néhány idézetben mutatom fel a nagyérdekü „ röpiratotÄ ; de ugy hiszem ennyi is nagyon elég arra, hogy főként mi prot. lelkészek, a krisztusi tiszta vallásnak, az evangyéliumi elévülhetlen igazságoknak sáfárai, figyelemmel fogadjuk azt és egyengessük útját minden irányban, valamerre hatáskörünk terjed. Hiszem, teljesen hiszem, hogy józan népünknél, mely csak a megholt dogmák vallását vetette eí, nem pedig a Krisztusi vallásos erkölcsérzetet, szívesen, örömmel fogadtatunk s ha meggyőzzünk a cél magasztossága felől, az üdvös süker nem maradhat el! A röpirat végszavaiban ígért „Egyházi Reform" haviközlönyre sz előfizetési felhívás, ugyanazon röpirat táblájára nyomatva, im ez : „Elefizetési felhívás. „Egyházi Reform" cimü haviközlöny 1871-iki első évi folyamára. Megjelenik minden hónap közepén, ezen füzet papírján és alakjában, két íven. Előfizetési ára egész évre 2 frt. E folyóirat feladata lesz az alakulásban levő „Egyházi reform egylet" útját egyengetni, céljait kifejtetni és megismertetni oly értekezések által, melyeket nemcsak theologusok, hanem mivelt világiak és értelmes polgárok is sikerrel olvashassanak. Mindéi, füzet tartalmazni fog két-három egészen bevégzett értekezést, továbbá szemehényeket kitűnő hazai és külíö di írók müveiből és egy egyházi beszédet az egylet szellemében, s ezeken kivül, figyelemmel kiséri az egyleti élet minden mozzanatát s tábláján közli az egyletbe lépett tagok névsorát. A szellemi rész kiállítására a legjobb hazai erők Ígérték közremüködésöket ; az anyagi kiállítás csinja iránt pedig Kocsi Sándor ur nyomdája kellő kezességet nyújt. Az előfizetési pénzeket 1871. január 15-ig kérem az ismeretes postautalványok utján hozzám (Pest Lipót utca 46. szám alá) beküldeni, hogy a nyomandó példányok száma iránt tájékozva legyek s a január közepén megjelenő első füzet szétküldésében fennakadás ne történjék. Kovács Albert5

kiadó és felelős szerkesztő." Kecskemétről 1870. dec. 10. L a u k ó Károly. ev. lelkész. ISIÍOLAÜÍÍV A népiskolai kérdésről. (Folytatás) E javaslat épen azon jellemvonásokkal bir, a melyeket Révész némely eszméin már fölismertünk: t. i. olyan ecclecticismus szerint, mely egy kicsinyt conservativ s egy kicsinyt liberális, legösszeférhetetlenebb irányokat elegyit össze, s emellett abban a hibában sinlik, hogy sem az államnak sem a közoktatás ügynek se n a felekezetnek nem válhatik javára s egyiket sem elégítheti ki. Egyébiránt száz esztendővel ezelőtt igen jeles terv lett volna. Korunkban, miután azon öntudatra ébredt az egész emberiség, hogy az államnak az egyház ügyeibe való bárminemű avatkozása ezer szerencsétlenségek forrása szokott lenni, átalános törekvés a kettőt egymástól lehetőleg elválasztani és függetleníteni. „A modern állam" igy olvassuk B 1 u n t s c h 1 i tételei közt a német Protest antenverein 1868-diki nagy gyűlésén nem vallási hanem politikai egység.1' Nem közönyös ugyan a nemzet vallási növeítetése iránt, sem az országban levő egyházak intézményei iránt, s „tiszteli istenben az örök és határtalan hatalmat, ki által az emberléte föltételezve vau, s ki a népek sorsát intézi, de semmi különös hitvallással sem bir. Sem nem vallási állam, mint a középkorban, sem nem felekezeti állam, mint az utolsó századokban" ... A keresztyén felekezetek dogmatikai tételei és ellentételei az állami öntudatnak nem kinyomatai. Az állam azért mit se törődjék azokkal, hanem bizza azokat az egyházak és egyes individuumoK hitére és szabadságára. Az államra nézve egy dogma sem jogkötelező stb. (P red. der Gegenwart. Eine hom. Zeitschrift, Halle 1868. 267 s köv.). Révész maga is ezen álláspontot foglalja el, mintmár fennebb láttuk, mert azt mondja, hogy az államnak nincs joga még csak megkérdeznie sem a polgároktól, hogy micsoda hitvalláson vannak. Hogyan vezesse tehát „felekezeti mederben" számokra az iskolákat ? Ez Lem csak képtelenség, hanem merő fonákság ia lenne. Mert ha az állami élet megsinlette azt, mikor az állam régi mód szerint egy uralkodó vallás szolgálatába szegődött: vájjon kevésbé fogná-e megsinleni ha azigazságtalan&ágot jóvá teendő valamennyi confessiónak terhét nyakába venné. Valóban ezt isten országa érdekéből sem lehet óhajtani, mert ez azt hozza magával, hogy avallás-erkölcsi elvek, mint kovász áthassák az egész emberi társadalmat, s ha ez valaha megtörténnek, akkor a confessiók feladata betöltöttnek tekinthető lenne, s a különleges létezésre többé igényök sem maradhatna fenn. A mennyiben pedig netalán ily rendszer mellett a tanodák egy része, nevezetesen a most meglevő iskolák továbbra is egyházi kezelés és igazgatásalatt maradnának, mert e pontra nézve Révész értelmezése nem tűnik határozottan elő, az 102* - v. f*