Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-25 / 51. szám

1595 jesztését a legmelegebben ajánlani. Mit akar e röpirat ?! Mi célja és feladata ? Semmi más, mint ama megszületett nagy eszmét, melyet e lapok figyelmes olvasói már jól ismerhetnek : az egyházi reform kérdését világosan és leplezetlenül el-kivinni a nagy, közönség elé. Mint hajdan a keresztelő, kiáltó őszinte szó akar lenni ez is, hogy fennen hirdesse : k eresztyének, protestánsok, ime ismét eljött az időknek teljessége, a tiszta krisztusi vallás ismét hangosan követeli jogát, ébredjünk öntudra, emelkedjünk a helyzet magaslatára, rázzuk le lelkünk vallásos-erkölcsi érzetéről a békókat, melyek lenyűgöz ék, nyissunk kapukata tiszta vallás után áhítozó sziveknek, tegyük szabaddá a szabadság vallását....! alakítsunk egyházi reformegyletet! Szerző rövid b evezetés utána nála auynyira megszokott biztos könnyüdséggel, világosan állítja elénk az elérkezett idők teljességének csalhatlan jeleit, melyek h a 1 a d ás t, reformot, követelnek. Méltó komolysággal szól átalán a ker. vallásról ; éles vonásokkal festi a római és prot. egyházak közti különbséget azoknak lényegót, célját és veszedelmes tévedéseit; lelkesen és bizva szói a protestáníismus valódi hivatásáról a jövővel szemben ; ébredésre, víg)1

ázásra ós ernyedetlen munkára buzdit; bízik és hisz az igaz protestantismus újjászületésében, „m e r t e z rejti méhében a j ö v ő vallását, mert egyedül ez tekinti a vallást is fejlődés képesnek, közvetlen utat nyit istenhez, önállóságra hívja követőit a hit és lelkiismereti meggyőződés terén. . Különösen óhajtja és halaszthatlannak jelzi a magyar protest antismusnak uj életre ébredését „mert*— igy szól — a z i d ő e 1 k ö zeiget, sőt m á r j e 1 e n van, hogy újból egymásra ismerjenek. Ha e nemzetnek még életet szánt a gondviselés, lelkemben mélyen meg vagyok győződve, hogy ezt azon feltételhez kötötte, hogy fejtse ki életerős alakban a szabadság szent eszméjét mind a polgári és társadalmi, mind a lelkiismereti zsarnokság elle-16t S nében. A protestantismus, mint a szabadság szervezett képviselője, van hivatva, felemelni ismét a kezéből kihullott zászlót s lobogtassa azt tisztán, bátran és magasan mindig előre, hogy alája seregeijenek a szabadság szétszórt hivei s győzelemre segítsék az emberi.ség legnagyobb érdekét! Alakítsunk tehát egyházi reformegyletet. . . . ! A röpiratnak mintegy második részét képezi az alakulóban levő reform-egylet eszméje felett eí ideig több oldalról kifejtett nézeteknek összegezése tiz igen érdekes tételben, melyek érthetően, nyíltan mutatják fel azon álláspontot, melyet a reform-egyletnek avallással, az e v a n g y e 1 i o m m a 1, a tudomány nyal és a politikával szemben foglalnia kell. ijz azonban, mondja szerző, még nem programm, hanem csak az eddig közrebocsátott nyilatkozatokkal megegyező egyéni nyalatkozat. Programmot majd a közgyűlés állapi; hat meg. Ezen majd szervező közgyűlés mielőbbi megtarthatása tekintetéből s a kifejtett elvek alapján óhajtja szerző az „Egyházi reform-egylet" megalakításának munkálatba vételét megkezdeni, „hogy legyen a ,t a v a 11 á s terén mindenik felekezet kebelében hangosan nyilatkozó re form törekvések szervezett kifejez ője, hogy a vallást kibékítse a tudománynyal és a társadalom vívmányaival s visszahódítsa számára azon tiszteletet a népek szivében, melyre szüksége van, hogy az erkölcsökre j a n t ó 1 a g hathasson..." Végül ezen szavakkal zárja be röpiratát: „Ily szempontból, tekintve az előadott a kat, felkérem az eszme lelkes pártolóit, nyissanak aláirási ivet a magok körébentagok szerzésére s a névsort hozz ám küldeni szíveskedjenek. Tőlem pedig az egylet nem fogja rosz néven venni, ha a míg legjobb belátása szerint intézkedhetnék közlönyéről és irodalmi vállalatairól, én magán vállalat k é p fogok újéven kezdve „Egyházi Reform" cirn alatt egy havi közlönyt megindítani, hogy legyen egy hely ad-