Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-18 / 50. szám

1577 csétnem születése, nemkülviszonyai határozzák meg. A dicsőítő közönség, hogy menjünk mi is tisztességet tenni neki. A kivitel sikerült, s az egész beszéden át ragyognak a dúsgazdag eszmék és költői képek. — „A vértanuk kiömlött vérének kiáltó szava." Loiicy Gyula, segédlelkésztől, de e kiáltó szó, a prózai tárgyaláson nesztelenül elhangzik, miután első kiáltó szó ez: az uralkodó bűnökért ne tanítókat, lelkészeket okoljatok! Nagyon is korán kezd a segédlelkész ur zsémbeskedni, s Pilátusként kezeit mosni, s magát ártatlannak kürtölni. Nunc venio ad fortissimum vir um, s ez az ország papja Székács. Három egymás utáni, s egymásból folyó beszédje közöltetik. „Mit tesz a Krisztus szellemében élni?" „V a n-e okunk a keresztény vallásta haladó tudomány és fejlődő társadalmi eszméktől félteni." „Az emberiség boldogulásának legátkosabb ellensége az önzés." Mind három az egyházi szónoklat remekjei, s e beszédek eléggé östöznözhetik a közönséget, hogy az egész vállalatot pártfogása alá vegye. Mutatványt nem közlünk, mert az egészet kellene közlenünk. Ugyan ettől van még egy uj évi beszéd: „Akiigazánél, azasorstól nem fél." „Isten utja szent." Csisk ó János, kassai magyar-német lelkésztől. A menynyiben Gerok után van átdolgozva, róla szólni fölösleges. — Török József pesti segédlelkész is versenyez az egyházi szónoklat küzdterén két beszéddel, hogy ez ut*al a koszorút el nem nyerte, azt maga is el fogja ismerni, s bizonyosan nem is tartott rá igényt. tr

A s z ülőktől öröklöttvallásosság a legjobb ö r ö ksé'g." Hogy a vallásosság jó örökség, azt bebizonyítani igyekszik, deaszülőktől öröklött vallásosságról az egész beszédben szó sincs, pedig az alapige nyomán is erre voltunk kíváncsiak Egyébként, valamint ez, ugy második beszéde: „Isten kezében aveszedelem, nevelő eszköz/ tanúskodik a szorgalom mellett, s ha reményünk meg nem csal, nem utolsó egyházi szónokká képezteti magát. — „Vajha, vajha tiszták lennénk!" Simkó Gusztáv, nógrádi alesperes s bánki ev. lelkésztől, megüli a közönséges beszédek mértékét. Mind ezekről legjobban győződhetei meg nyájss olvasóm, ha a müvet megrendeled, mely annyival inkább méltó arra, hogy a Il.-dik s az ezt követő kötetek is megjelenhessenek. Közlés végett küldi, Nagylakról 1870-ki december 9-kén. Szeberényi Andor, ev. lelkész. 705 16t S ISIiOLAÜGl A népiskolai kérdésről (Folytatás.) e. A községi iskolánál kötelezve lévén a hitfelekezetek a vallástan itásra ez az egyéni a szabadvallásos megyőződést sérti és a kormányt, a hitvállás őrévé teszi. Ez igaz, miután a vallásos nevelést én is merőben a szülék és az egyház szabad rendelkezésétől óhajtom felfüggesztetni: s a törvény emiitett határozatát részemről is, minden következményeivel együtt teljesen eltörlendőnek Ítélem. i De azt nem értem, hogyan lehet az ellen Révésznek kifogása ? Mily váratlan szabadelüvségre vezeti őt hirtelen opponalási törekvése ? „Az államnak" ugy mond „még arra sincs joga, hogy megkérdezze polgáraitól, hogy követnek-e azok valamely hitvallást avagy nem. . . . Nincs joga az államnak az apákat sem kényszeríteni arra, hogy gyermekeiknek ilyen vagy amolyan hitvallási oktatást adassanak ; mert hát ha ők egyik létező felekezetnek sem hivei, vagy átalában kivül állanak minden felekezet körén." Hplyesen, de hát ekkor, hogy lehet érteni azt a követelést, hogy a confessióknak át kell hatniok az egész iskola rendszert s az állam „felekezeti mederben1

'- vezesse a tanügye', hogy lehessen érteni az a feletti panaszt, hogy a törvényben nem szabták meg azt sem, hogy a községi iskola legalább „keresztyén" szellemű legyen. (Figy. 170. 1. ?) Most már nem tudjuk, melyik álláspont hát igazán a R. uré; az-e, a melyen az állam semmit sem törődik polgárai vallásával? vagy az, melyen őket keresztyén sőt felekezeti szellemben berendezett iskolákban nevelteti? Miután ő oly heves ellensége a „mocleru liberális" uraknak, azt kell feltennünk, hogy őszintén csak amaz utóbbinak hive. Ha pedig igy van a dolog, akkor a törvény amaz intézkedése megszűnik rá nézve sérelem lenni. Mert ezen az állásponton az iskolai tanítás tehát a vallastanitás is, épen „az egyházbelügye," és nem a szüléké ; az állam tehát, a ki a bevett vallásoknak különben1 is subvenciót nyújt, méltán megvárhatja tőlök, hogy azt teljesítsék. f.) A községi iskolában nyilvános materialisták és nihiliták is lehetnek tanitók. Ámbár ily föltevésre sem a paedagokikának jelenkori fejlődése sem a szülék közvéleménye, mely a leghatalmasabb fék a tanitó magaviseletére nézve, semmi jogosultságot sem ád, a lehetőséget, nem tagadhatni ; de nem fönnáll-e ez a felekezeti iskoláknál is, kik pedig semmivel sem jobbak mint a nyilvánosak, a titkos materialistákra nézve; micsoda kifogása lehet ez ellen R. urnák, ki „agondolatésa tudománysza-101