Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-18 / 50. szám

1579 706 16t S badságát" mindenek előtt megóvni kivánja s oly fennen hirdeti? g,) A községiisv

ola drágább mint a felekezeti, mert amabban külön vallástanitót is kell tartani, mire nézve még ember sincs elég; e szerint amazintézvény gyakorlatilag kivihetetlen is. Hogy a községi iskola drágább mint a felekezeti, ezt az eszmét, halljuk terjesztetni a „T anodai Lapok," ar. kath. püspökök (egyebek közt a nagyváradi püspök körlev. 1869. ápr. 27-ről) és a tiszántúli e. ker. részéről s be kell vallanunk, hogy abban igazság rejlik. Igazság annyiban, hogy a községi iskolákban a tanitó fizetése 300 írtnál kevesebb nem lehet, mig a felekezetiben néhol felényire sem megy; községi iskolánál a tanitónak tisztes ellátást kell adni, melybe» a szobák száma, padozottsága, a kert területe stb. meg van szabva, mig a felekezeiinéi sok helyt 1 szoba és egy konyha mindene a tanitónak. — A mi a külön vallástanitó által szaporodó költséget illeti, én azt átalában nem tartom valami félelmetesen nagynak, legtöbb helyt, nem lóvén szükség külön embert előállítani, arra miután a törvény nem tiltja a községi iskolai tanítót a vallásos oktatás teijesitésétől, a kánon pedig és a reformáció korabeli elődök példája ugyancsak utalja a lelkészeket arra, hogy az ifjúság tanításában részt vegyenek, a mitől a lelkészek, ha e pontra való tekintetből egyházaikkal őszintén egyezkedhetnek s, a mennyiben netalán mt,s nemű ténykedéssel tulhalmozva lennének, papi teendőiket uj alapokon rendezhetik, ugy hiszem, nem is lennének idegenek. Egyébiránt a mily döntő szokott lenni műveletlenebb néptömeg előtt a zsebérdek, ép oly illetéktelennek tartom azt arra nézve, hogy az országos tanügy kérdése ily szempontoktól tétessék függővé. Ha szegények vagyunk is, de a fillérkedés itt nincs helyén épen annál fogva, mert igen sokba kerülhet. h.) V é g ü 1, s ez a legnagyobb igényű érv, a községi iskola rendszeresen vallásbeli közönyösségre és hitetlenségre vezet az által, hogy a vallást ésavallásos képzést a képzés többi r é szétől vagyis a tudományokban oktatástól r. kath. elv szerint „elválasztja, ugy, hogy egyiknek a másikra se szellemi vagy erkölcsi, se más tekintetben legkisebb hatása vagy vonatkozása se legyen." Révész e pontnál aztán bebizonyítja, hogy a vallásnak ily külön választása sem bölcsészeti sem paedagogik'ai szempontból nem helyeselhető, s felhozza, hogy „a ki figyelemmel kisérte a külöld népiskolai dolgait, az tudni fogja, hogy különösen a németországi tanitók, épen a legközelebbi években is több izben nyilván és ünnepélyesen kifejezték hogy a vallástanitást kezökből kivétetni nem engedik.. ' A németországi mind prot. mind róm. kath. tanitók túlnyomó nagy többsége, nem szégyenli még, hogy van vallása, még pedig felekezeti hitvallása, s a gyermekek ezen hitvallásban való oktatását, növelését, tanitói egyszerű, de nemes hivatala legdrágább kincsének, legfőbb rendeltetésének tartja." Ezen egész érvelés részint tévedések részint valótlanságok láncolatából áll, s miután a következtetés alaptételei hibásak: a folyomány magától elesik. Nem rosz fogás prot. közönség előtt ekkép szólani: „a községi iskolában a r. kath.-ok elve uralkodó, kik elválasztják a vallást a növelés többi részétől. Kell-e nektek ilyen iskola?" De, hogy keveset mondjunk, rosz forrásból van merítse a r. katholikusok növelési elveinek ismerete. A ki valaha rom, kath. iskolában megfordult s a klérus tagjai által készített iskolai kézikönyekbe belepillantott: tudni fogja, hogy a r. kath.-ok legalább nálunk, nemcsak hogy el nem választják a nevelés többi részét a vallási elemektől, sőt ellenkezőleg minden képzést és tantárgyat anuak ingredientiáival látnak el, sőt egyedül a religio vezérlete alá helyeznek. Hogy e felől bárki is meggyőződve legyen, olvassa el péld. a pannonhalmi főapát 1869. márc. 15. körlevelét (közölve T a n-L a p. 1869. 30. sz.), melyben részletesen fejtegettetik, hogy a kath. iskola jellegét és minőségét alkotják a kath gyermekek és tanítók, a kath, hitcikkek, s oly tankönyvek, melyek a „ka th. hitigazságokat híven támogatják, még oly tantárgyaknál is, melyek szorosan a hitigazságokról nem szólnak, de az erről szorosan szólókkal számos pontban érintkeznek, minő a történelem, természettudományok és mások;" valamint ide tartozik az is, — hogy az iskolában „katholikusok a szokások u. m. az imádság, a köszöntés, a beszédmodor, a képek, az életrend," sürgettetvén egyszersmind az is, hogy a valláserkölcsi oktatást ne lelkéBZ, hanem maga a rendes elemi tanitó nyújtsa. Bíró L. szathmári püspök pedig 1869. ápr. 12. körlevelében (közölve u. o. 19. sz.) nyilvános elégedetlenségét fejezi ki a vallástanítás oly elkülönítése felett, minő a községi iskolában céloztatik, „Igaz ugyan" igy ír „hogy a mi népiskolai közoktatási törvényeink gondoskodtak arról, hogy a vallástanítás egy iskolánál se maradjon el, de ha elgondoljuk, hogy mily kevés eredményt lehet e tekintetben várni egy oly közös iskolától, melynél a tanitó a lelkészszel vállvetve nem törekszik a valláserkölcsös nevelés előmozdítására, hol az egész iskola f egyel m etés tanrendszert kath. szellem nem lengi át, hol a tankönyvek nincsenek e szellemben szerkesztv e, hol a tanitók s iskolai elöljárók példája nem vonz: könnyen átláthatjuk, mily veszélyesekké válhatnak a közös iskolák a valláserkölcsös nevelésre nézve" stb. Látni való, hogy ezen r. kath. urak legalább is oly szoros viszonyt kívánnak a vallás s illetőleg a confessió és az isk. egész növelés közt mint a prot. Révész Imre. Miután ezek szerint nem mondhatni, hogy specifice „r.Jkath.elv" lenae a vallásnak az isk.növelés a többi részétőlvaló elválasztása: az a kérdés; miféle elv hát az s hol